Úgy ültem ott, mint akit leforráztak. Vártam, hogy Lando felnevessen, vagy csak mosolyogva azt mondja, hogy viccel. Úgy tűnt hiába várok erre.
-Te...te nem ismersz fel?-életemben először annyira meglepődtem, hogy azt sem tudtam mit mondjak. Lando lehajtotta a fejét, és a takarót kezdte piszkálni.
-Te vagy Carlos Sainz. Forma 1-es pilóta, jelenleg a Renaultnál. Anya mondta, hogy itt vagy, de nem értettem miért. Mármint hihetetlen nagy megtiszteltetés, de mégcsak azt sem tudom miért vagyok kórházba. A doki valami balesetről beszélt, anya meg csak elsírta magát, aztán azt mondta, hogy majd te mindent elmondasz.- vázolta a történteket. Itt jöttem rá arra, hogy Lando arra sem emlékszik, hogy csapattársak voltunk.
Körülbelül két perc telhetett el, mire meg tudtam szólalni. Lando kék szemei engem vizslattak mindeközben. Válaszra várt, én pedig remegő hangon ugyan, de elmondtam neki, mitörtént.
-Lando, én már nem a Renaultnál versenyzem. 2023-at írunk, te jelenleg a Mclaren pilótája, én pedig a Ferrarié vagyok. 2019-ben kerültél be a Forma 1-be, abban az évben és 2020-ban csapattársak voltunk a Mclarennél. Három napja a belgiumi pályán volt versenyünk, amikor is balesetet szenvedtél.-daráltam le neki egy szuszra a történteket.
Úgytűnt, próbálja feldolgozni a hallottakat, mert maga elé bámult, szótlanul.
Kezdtem aggódni érte, amikor is megszólalt.
-Nem emlékszem semmire. Kérlek menj ki. Gondolkoznom kell.-mormogta maga elé. Felálltam a székből, majd elindultam kifelé. Az ajtóban álltam, mikor megtorpantam.
-A telefonod ott van az éjjeli szekrényen. A kódod 2019. Nézd meg a galériádat.-úgy gondoltam, talán ha látja a képeket, az emlékeit, akkor talán egy-két dolog az eszébe juthat.

A folyosón Cisca várt. Mikor ránéztem láttam rajta, mennyire tart attól, hogy most ki fogok bukni.
-Azért arról szólhattatok volna, hogy nem fog felismerni.-csalódott hangom hallatán csak lehajtotta a fejét, én pedig Oliver felé vettem az irányt. Leültem mellé, előre dőltem, és az arcomat a tenyereimbe temettem.
-Anya mondta mivan. Sajnálom haver.-veregette meg a vállam.
-Holnap beszélek a dokival. Valahogy vissza kell hoznunk a memóriáját.-teljesen kétségbe estem. Tudtam, hogy most nem szabad szétesnem, de amikor csak egy hajszál választ el tőle, írtó nehéz koncentrálni.
-Anyáék már beszéltek vele. Ismerős helyek, arcok, nyugalom, és idő kell neki.
-Elmondtam a telefonjának a kódját. Talán ha megnézi a galériáját, akkor vissza jön neki valami.-bizakodtam benne.

Hajnali kettő körül járt az idő, amikor rezgett egyet a telefonom. Az elmúlt három napban kb tizenkét órát aludtam, és megszoktam, hogy minden apró rezdülésre felkeljek. A telefonom kihalásztam a zsebemből, majd feloldottam a kijelzőt. Lando chat feje jelent meg oldalt, amit pillanatok alatt megnyitottam.

,,Átnéztem a galériát, a messengert, és a neten is kutakodtam. Az emlékek nem jöttek vissza, de azthiszem a családomon kívül jelenleg te vagy az egyetlen akiben megbízok. Ha lesz időd, nézz be légyszi, sok mindent akarok kérdezni."

Az üzenetet elolvasva egyből felpattantam, és megindultam a szobája felé.
Mikor benyitottam Lando az ágyában feküdt, és épp az egyik videónkat nézte youtubeon. Az ajtó csukódásra azonban felkapta a fejét, és meglepve pillantott rám.
-Te végig bent voltál?-elmosolyodtam a kérdésén, majd csak bólintottam egyet. Odasétáltam az ágya mellett található székhez, leültem rá, azonban a mosolyom nem tűnt el.
-Három napja bent vagyok, nem pont akkor fogok eltűnni, mikor végre magadhoz tértél. Szóval mik azok a kérdések?

Reggel hatkor mikor a vizit volt, mi még youtube videókat néztünk. Versenyeket, interjúkat, videókat amiben benne volt Lando. Ugyan az emlékei nem jöttek vissza, de legalább már néha egy egy apró mosolyt láthattam az arcán. Ez nekem egyenlőre bőven elég volt.
Persze a hajnali fentlétünk eredmémye az volt, hogy majdnem az egész napot végig aludta. Az orvosa szerint ha a holnapi vizsgálatok is ilyen jó eredményt mutatnak, akkor már holnapután elhagyhatja a kórházat.

A folyosó az elmúlt napokban már szinte az otthonommá vált. A telefont nyomkodtam, mikor az megrezzent.
Verstappen írt messengeren, de csak annyit, hogy ,,Ez igaz?", majd egy képet csatolt üzenete mellé. Mikor megnyitottam, felsóhajtottam.

Tudtam, hogy innentől kezdve mindenkinél ez lesz a téma. Féltem Lando reakciójától, hogy hogyan fogja kezelni a sajtó nyomását. Már korábban is voltak mentális problémái, de ez most egy jóval bonyolultabb szituáció, mint az eddigiek.

Aznap este ismét Lando szobájában kötöttem ki. Ezúttal viszont nem videókat néztünk, hanem beszélgettünk.
-Amikor először találkoztunk, mi volt a véleményed rólam?- kék szemei engem vizslattak, és úgy csillogtak, mint egy kisgyereké. Felnevettem, hiszen ezt már kérdezte párszor, én pedig soha nem válaszoltam neki, mert ezzel is húzni akartam az agyát. Most viszont úgy voltam vele, hogy elmondom neki az igazat.
-Egy félénk srácnak tűntél, aki mindentől zavarba jött. Arról nem is beszélve, hogy már egy ideje a csapat junior pilótája voltál, mégis olyan elveszett voltál abban a hatalmas gyárban.-most is láthatóan zavarba jött, amin én igencsak jól szórakoztam.
-Kár, hogy én ezekből semmire nem emlékszem.-ezzel a mondattal mintha egy tőrt forgattak volna meg a szívemben. Óvatosan a kezéért nyúltam, és rákulcsoltam az enyémet. Lando egy pillanatra lefagyott, majd felpillantott rám, és elhúzta a kezét onnan. Az ajkaim elnyíltak, de rá kellett jönnöm, hogy hiába is mondanék bármit, ugyanis ő jelenleg nem emlékszik arra, hogy ez köztünk nem volt szokatlan.
Amíg csapattársak voltunk valahogy megszokottá váltak az apró érintések, amiből sok rajongó persze arra következtetett, hogy van köztünk valami, de ebben tévedtek. Most viszont ott tartottunk, hogy Landonak ez az egész furcsa, és láthatóan nem akarja azt, hogy hozzáérjek. Én pedig bármennyire is nehéz lesz megállni, nem fogom erőltetni, mert jelenleg csak egy dolog van ami összeköt minket, az pedig a bizalom.
-Na és...a csapat többi tagja? Mármint jóba vagyok velük?-terelte el a témát.
-Lando te mindenkivel jóban vagy. De tényleg. Nem tudok a paddockban olyan emberről, akivel ne lennél jóba. Najó, talán Charles az akire néha neheztelsz, de igazából sem ő, sem én nem jöttem még rá, hogy ez miért van.-Leclercre valóban néha úgy tudott nézni, mint akit rühell. Ezt már Charles is észre vette, és persze mivel én ismerem Landot jobban, meg is kérdezte tőlem, hogy mivan ilyenkor a brittel, de én sem tudtam rá a választ.
-Charles a csapattársad?
-Igen. A Ferrarinál. Amúgy ő egy nagyon jófej srác. Majd ha jobban leszel, akkor találkozhatsz vele is, majd leszervezem.-talán abban reménykedtem, hogy Lando igent mond, és ezúttal nem lesz olyan elutasító Charlesal szemben, mint eddig.
-Oké, talán adhatunk egy esélyt a dolognak. Hátha rájövünk, miért voltam vele olyan amilyen.-erre a válaszra elmosolyodtan, és bíztam abban, hogy Lando véleménye változni fog Charlesról.

Sziasztok!
Köszönöm az előző részhez írt kommenteket, és véleményeket! Itt is lenne egy újabb rész, ebben már egy kicsivel több minden kiderül. Ezzel együtt eddig ez a leghosszabb rész is.
Most is kíváncsi vagyok a véleményekre, illetve, hogy a rövidebb vagy hosszabb részeket preferáljátok jobban.
Szerintetetek Lando miért viszonyul így Charleshoz?