0:53 ⊱✿⊰ 0:53
─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─
llama baby
Chanie hyung, ébren vagy még?
Chanie hyung
Igen, miért?
Hyunjin ágyán ülve akarta könnyes szemein keresztül látni az egyre csak homályosodó képernyőt, de az a művelet egyre és egyre nehezebbé vált.
llama baby
Összevesztem Jisunggal
Most ment haza
Chanie hyung
Nem úgy volt, hogy
ma isztok? Hazaengedted
részegen?
llama baby
Nem tehettem mást....
Én sem tűrtem volna, ha bezár,
amikor menni akarok...
Chanie hyung
....
Elmondtad neki?
llama baby
Nem....
Chanie hyung
Akkor mégis min vesztetek
össze?....
llama baby
Megmondtam neki,
hogy nem akarok arról
beszélni, hogy miért vagyok ilyen,
és hát most tört el a mécses....
llama baby
Nem akarom, hogy szakítsunk...
Chanie hyung
Akkor állj elé, hogy mi történt
llama baby
Mégis hogyan?
Soha sem bocsátana
meg nekem....
Chanie hyung
Akkor örökre hazudni akarsz
neki? Hyunjin, az a fiú a csillagos
eget lehozná neked, nem ezt
érdemli...
llama baby
Semmit sem érdemel
meg abból, ami történt...
De nem mehetek el
holnap csak úgy hozzá,
hogy beszéljük meg...
Chanie hyung
Mégis miért ne tehetnéd?
llama baby
Nem tudom...
Mindegy, megpróbálok aludni...
Chanie hyung
Pihend ki magad, és holnap
menj el hozzá, jó? Nem vagy
egyedül, tudod.
llama baby
Igen, tudom...
Köszönöm hyung
Szeretlek,
Jóéjt,
Majd holnap írok.
Chanie hyung
Én is szeretlek, jóéjt<3
[Látta]
Hyunjin továbbra is a könnyeivel küszködve terült el teljesen ágyán, majd beleszippantott a levegőbe; a savanyú cukor, a soju és a fiatalabb illata keveredve szállingózott bele orrába, azzal még nagyobb fájdalmat kerítve lelkének világába. Nem tudta felfogni, hogy ennyire elrontotta, hogy ennyire megsemmisítette azt a szoros köteléket maguk között Jisunggal, hogy a sírba kergette az igazságot hazugságaival. Nem, hogy úgy vélte, hogy Jisung nem fog neki megbocsátani, de még saját magának sem tudott. De már fel volt írva listájára a kietlen történet, nem tudta kitörölni. Az örökre ott fog vele sétálni és piócaként felragaszkodni hátára, azzal tökéletes indokot adva minden arrajárónak, hogy kiröhögje és gusztustalannak nevezze, gúnyneveket aggasson rá.
Megérdemelte....
⊱✿⊰
Jisung nem tudta takargatni könnyeit; az üres motoros testben az ajtónál elhelyezkedve lesett maga elé egy pontra és csak azon marakodtak gondolatai, hogy mégis milyen tiszteletlen volt. El akart mindent törölni, ami az elmúlt két hónapban esett át kapcsolatukon, egyszerűen csak meg akarta fogni és jó messzire elhajítani, egészen ki, az univerzumon túlra, hogy a fénysebesség elnyelve azt megsemmisítse. Undorodott mindentől, amit mondott, ami tett, amit érzett. Ha nem lett volna olyan szerencsétlen, hogy ismét eszébe jut régi szerelme, még most is hiba nélkül lehettek volna. De most abba kergette magukat, hogy nyomós indokokat adott arra, hogy Hyunjin igazi bunkó módjára viselkedjen vele, amiért az idősebb szemében persze csakis őt hibáztatta. Sokszor tette ezt régebben, még mielőtt összejöttek volna Hyunjinnal. Persze sosem a szőkével, de másokkal gyakran viselkedett így, viszont miután szerelemben jártak a magasabbal, sok negatív személyiségi és megnyílvánulási jegye eltűnt, vagy elfogadhatóbbá varázsolódott.
Egyszerűen csak nem is látott mást, egyedül azt, hogy Hyunjin mekkora egy csoda volt, ő pedig a földbe tiporta az egészet... Akárcsak Minhoval is évekkel ezelőtt. Szinte minden ugyanúgy történt és a dolgok csak elkezdték magukat megismételni. Azonban Jisung nem akarta azt a véget látni, hogy Hyunjin és ő ne legyenek többé együtt.
Ő csak... Egyedül nem bírta volna tovább és mégmélyebbre ereszkedett volna lelki problémáiba, amikre Hyunjin csókolt nap, mint nap, még akkor is, amikor ennyire rossz volt a fonál közöttük.
Nem történhetett meg ugyanaz megint vele...
─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top