─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

A szoba ajtaja tárva nyitva állt, azonban azt tekintve, hogy senki sem volt a házban rajtuk kívül, az égvilágon egy lelket sem zavart. Még ugyan csak az arra járó porszemeket sem.

Jisung odalépett a magasabbhoz és derekát átölelve szorította annak testét magához; beleszippantott az idősebb bőrébe és egy szenvedéllyel megtöltött csókot hintett a széles vállra, ami előtte remegett meg hirtelen. Minden előkutatott édesded szereteti érzését bele akarta adni figyelmes érintéseibe.

Azonban Hyunjin gondolatai túl hangosak voltak — azt kántálták folyamatosan, hogy fújjon visszavonulót és meneküljön el, majd hallgasson örökké; csak a szokásos pofánvágások, amik már telikarcolták egész testét az elmúlt időkben.

Hiszen már egyáltalán nem volt neki szokatlan ez az érzés.

Úgy gondolta, hogy tegnapi aktusuk megoldott mindent, hiszen olyan fűtött volt az egész; sokkal lassabb, de erősebb és talán az eddigi legérzelemdúsabb. És ezek a pillanatok voltak azok, amiket Hyunjin nem tudott csak úgy kihajítani az ablakon, még ha néha úgy is érezte, hogy könnyebb lett volna életük úgy.

— Bangchan kérdezi, hogy nem-e akarunk majd a jövőhét hétvégén tartani egy karácsonyi bulit — a kanapén ültek, és amíg Jisung egy random bűnügyi sorozatot nézett, addig a szőke telefonjába merülve tengette idejét.

— Nekem jó. De addig kibékültök Felixszel? — Vetett egy pillantást a másikra felemelt szemöldökkel, majd visszatemetkezett a véresebb epizód törmelékeibe.

— Nem — nevetett fel fájdalmasan. — De eléggé nagy a házuk, majd elkerüljük egymást — mosolyodott el szarkasztikusan, majd valamit bepötyögve, aztán a választ elolvasva húzta el ajkait. — Azt mondja, hogyha akarod, hozhatod Jeongint is. — Jisung meglepődötten mászott közelebb párjához, hogy leellenőrizze annak telefonját, miszerint tényleg ez az üzenet állt ott Bangchan részéről.

— Miért mondja ezt ilyen hirtelen? — Gyanakvó gondolatai pedig szétviharzottak a szobában.

— Hát igazából múltkor beszélgettünk erről Felixszel és ő is hallotta. Szóval tudja, hogy ismét kapcsolatban vagytok — vakarta meg tarkóját, aztán bezárta a chatszobát és inkább ő is a televíziót kezdte el fixírozni.

— Hogy mindent tőled tudnak meg — sóhajtva rázta meg a fejét a fiatalabb, majd átkarolta a másikat. — Kíváncsi vagyok, hogy azt tudják-e, hogy milyen vagyok az ágyban — kacagott fel kissé szarkasztikusan, bár csak húzni akarta az idősebb agyát.

— Ilyen infókat szerintem Minho hamarabb kiadott — forgatta meg szemét Jisungra sem pillanatva.

— Főleg, hogy Minho sem tudja — vigyorodott el fölényesen, hiszen úgy érezte, Hyunjin tényleg nem hitte el azon szavait, amik arról hadováltak, hogy bizony az ő szüzességét a szőke rabolta el. — Mit kezdtünk volna mi tizenhat évesen? — Folytatta.

— Csak te voltál tizenhat. Ő már majdnem felnőtt volt — igazából Jisungnak fogalma sem volt, hogy Hyunjinnak ezek a szavai komoly hangvételűek voltak, vagy felvette a fonalat, amiben a fiatalabb csak poénkodni akart és egy kicsit oldani a feszültséget a másik Minhos kijelentése után.

— Most komolyan azt hiszed, hogy én lefeküdtem Minhoval? — Sértődött kifejezésével elmosolyodott, majd jobban a másikhoz fordult. — És amúgyis, még ha így is lett volna, mi lenne vele a bajod? — Vonta össze fekete szemöldökeit.

— Még bepótolhatod — könyölt fel térdére és tenyerébe ejtve fejét ejtette ki szavait.

Habár Jisung egyfelől megértette a másik féltékenykedését, Hyunjin sosem viselkedett még így. Tényleg nem tudta mire vélni a fiú szavait és testbeszédét, mimikáit.

— Inkább hozok vizet — majd nehéz lélekkel felkelve a helyéről ballagott ki a konyhába, amíg Hyunjin annyira sem méltatta, hogy ránézzen.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─