─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Hyunjin mélyet sóhajtott; legszívesebben egyedül lett volna és gondolataiba temetkezve belepusztult volna azokba. Olyan erősen nyomasztotta őt megannyi lehengerlő emóció, viszont senkinek sem tudta őket elkotyogni. Utálta, amiért képtelen volt viszonozni Jisung kapcsolatukba fektetett őszinteségét — viszont valahogy erről képtelen volt dalolni.
Arról a rengeteg érzésről ami benne kavargott mióta csak Minho kiesett a másik rózsaszín ajkain. De ő annyira próbálkozott; annyira tartani akarta magát és nem hinni azoknak a csacsogó démonoknak akik megannyiszor tiporták őt földbe azzal a kétellyel, hogy Jisung már nem szerette. Viszont képtelen volt igazán hinni a gonosz hangokat formált fájdalmaknak, hiszen Jisung minden perce róla szólt, érzéki íriszeivel, szavaival és valahogy minden érintése olyan volt, mintha amíg bőrük érintkezett, ereik egymáshoz tapadtak volna, azzal egymás szívének dobogási ritmusát felvéve.

Ő csak annyira kétségbe volt esve...

Nem tudta, hogy hova forduljon, hogy hogyan érezzen kevesebett, hogyan hallgatassa el a kicsit sem finomkodó szabotázs lelkeket. Pedig ő annyira próbálkozott azzal, hogy ne eressze el a kisebb kezét. Hogy virágoskertjük teremtéseiből folyamatosan újra szőjje azt a virágházat, mely oltalmat adott kibontakozó szeretetüknek.

De ismét, megint kudarcot valott. Mint ahogy egy ideje sorjában és pontosan ezen érzésének részét nem érthette meg Jisung. Nem érthette meg, hogy miért fájt neki ennyire az, amit Felix tett. De nem mert beszélni, úgy érezte nem szabad neki. Ettől a facsaró zuhatagtól pedig mélységesen felfordult gyomra. Szája kiszáradt és amint minden egyes pillanatot levetített ismét szemei előtt, aztán pedig párjára nézett, majdhogynem elhagyta testét gyomorsava. Undorodott magától minden egyes tettéért, ami az elmúlt két hónapban történt.

— Inkább menjünk és rakjuk fel az égősort — egy lágy ám annál inkább hamisabb mosollyal díjjazta perceiket, amiket a kín szépen lassan ellopott.

— Akkor is jobb lenne, ha beszélnél Felixszel. Amúgyis rám dühös, amiért elmondtam neked — szinte egyszerre horkantottak fel felháborodottságukban, csupán csak más volt a kiindítványozó ok.

— És az is jobb lenne, ha beszélnél Minhoval — fogalma sem volt az idősebbnek, hogy hogyan volt gyomra még ilyen hazugságokat köpni magából.

— Nem fogok vele beszélni. Ez teljesen más. Ő az exem, míg Felix neked a legjobb barátod — hát persze, hiszen annyi különbség volt a kettő között...

— Tényleg inkább csak hagyjuk — sóhajtotta, majd fellépdelt a lépcsőn és a lelkében kalimpáló gusztustalan érzések közepette vette kezébe a kicsit sem jelentéktelen finom ajándékot.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

☆ sziasztok babák megiiint haha. szóval, gondolkodtam egy kicsikét. őszintén, a fanfiction maga hosszabb lesz, mint terveztemxdd pontosan ezért gondolkodtam azon, hogy addig, amíg még meg nem írom az utolsó fejezetet is, minden második nap lenne két fejezet kirakva, utána pedig minden nap. mert őszintén, ilyen sok fejezetnél, ennyire kevés szóval tényleg aggódom, hogy egy idő után unalmassá válna, vagy valami. and again, be safe be happy, i love you all♡︎♡︎ ☆