0:42 ⊱✿⊰ 0:42

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

- Miért vagy ettől mérges?

- Mert nagyon rossz hatással volt rám - röhögte el magát saját kínjára. - Idegesít a tény, hogy minden bizonnyal ismét Szöulban van és hogy Innie nem szólt erről. - Sóhajtotta. - Bár nem is kéne érdekelnie. Semmilyen módon. Már nagyon régen összevesztünk és még azt se lehet mondani, hogy azt akarom, hogy visszajöjjön. Itt vagy nekem te, akinél jobbat tényleg nem kívánhatnék. Azt sem tudom, hogy Jeonginra minek írtam rá - dörzsölte meg stresszesen homlokát.

- Mivel nagyon szeretted őket. Azért van ez az egész - Hyunjin szavai egyszerre voltak melengetőek és komfortosak, ridegek és dermesztőek. Jisung nem tudott a hangnemen kiigazodni.

- De már... Azóta nem. Mármint persze nem utálom őket, de már közel sem olyan erős ez az érzés - lesett az idősebb kisegítő gondolataiért kétségbeesetten.

- Mivel csalódtál. Én is csalódtam már és néha az eszembe ötlik. De nekem azok az emberek nem voltak olyan fontosak, mint neked ők - rázta meg fejét. - Rendben van, ha felkavart. És én őszintén mondom, hogy örülnék, ha megbeszélhettétek volna ezt, mielőtt vége szakad. A lezáratlan dolgok mindig emésztőek és nehéz őket elengedni.

- De én nem akarok Minhoval beszélni. Túlságosan rossz érzés lenne a szemébe nézni és elmondani neki, hogy őt hibáztatom, miközben egy csomóan engem - magyarázta. - Mármint sokszor találom az okot, hogy miért én ronthattam el, de ő kezdte. Ő kezdett el úgy viselkedni. - Fáradhatatlanul válogatta szavait és vallta saját igazát. Azóta is.

- Minden bizonnyal mert akkor már tudta, hogy Japánba megy - leste a fiatalabbat Hyunjin.

- Akkor minek hagyott itt? - Puffogta, teljesen értetlenül.

- Mert ha én elköltöznék hibáztatnál, hogy itthagytalak? - Tette állát tenyerébe és kívácsian fixírozta párját.

- Veled ennél sokkal jobb a kapcsolatom. Ha lenne rá lehetőségem, sokat mennék hozzád és tudom, hogy te is jönnél. Fel sem merülne bennem, hogy megcsalsz, csak mert távol vagyunk. - Az idősebbet pedig leverte egy másodperc alatt a víz a témától.

- Ha igazán számított volna akkor, ami köztetek volt akkor meg sem történik ez az egész - vakarta meg arcát egy ponton mutatóujjával, aztán pedig lábát kezdte el járatni; rossz szokás. Ajkába harapott és elnézett a barna hajúról.

Valahogy nem volt ereje ahhoz, hogy ez után a mondat után végignézze a másik emócióit kiülni fizimiskájára.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top