─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

— Te már gondolkodtál azon, hogy valakit meglátsz és csak... Szerelembe esel vele? — Testük fáradt volt és kissé még pihegtek. Egymás mellett feküdtek, míg Hyunjin lábai Jisung combjain feküdtek, felforrósodott bőrükkel borított egészüket pedig egy vékonyka pléd takarta.

— Arra gondolsz amilyen nem a miénk volt? — Nevette el magát az idősebb, mire egy hasonló zörej csapta meg füleit, amint az felszakadt Jisung torkából.

— Pontosan, olyat amilyen nem a miénk volt — kuncogta el mondatát. Aztán elhakult és egy benne eléggé sűrűn felvetült, régen hallott gondolat jutott eszébe. — Szerinted mi a szerelem után is együtt leszünk? — Fordult a másik felé komoly kifejezésével.

— Mire gondolsz? — Vonta össze szemöldökeit a szőke, kinek leizzadt, hosszú tincsei hol homlokán, hol arca oldalán hol pedig a párnán feküdtek.

— Arra, miután már nem vagy szerelmes a másikba. Hanem az az érzés elmúlik és csak a szeretet marad, aztán néha történik valami új és akkor ismét beleszeretsz de igazából már a színtiszta szeretet tart össze titeket — ejtette ki megfáradtan megfáradt szavait.

— Mi a szerelem előtt is szerettük egymást — vetette fel gondolatát az idősebb. — Szerintem mi pontosan ezért szerettünk egymásba — rágcsálta alsó dunyháját.

— És mi van, ha elmúlik a szerelmünk de nem leszünk képesek úgy szeretni továbbra is egymást? Mi van, ha mi utána megint csak barátok leszünk? — Aggodalom fúrta bordáinak közét. Fáramászott kétségbeesése és onnan röhögött vissza rá, amíg ő hatalmas nagy, csillogó bociszemekkel várta a Nap válaszát.

— Akkor ismét barátok leszünk. Ne aggódj ezen, az angyalod sohasem fog elhagyni, mindegy, hogy hogy, de mindig itt leszek — túrt bele a barna hajában, majd elmosolyodott és oldalára fordulva bámulta a másik mély univerziumjait.

— De én nem akarok másba szerelmes lenni — sóhajtotta ki részketeg hangján. — Mindegy, ne beszéljünk ilyen butaságokról. El kéne menni zuhanyozni — fordult ő is teljesen párja felé, majd annak orrára hintett egy gyöngéd puszit.

— El kéne menni, de nincsen kedvem. Nem akarsz velem jönni? — Kérdezte suttogó hangján.

— Akkor hajnalban sem végeznénk, a szüleid pedig másfél óra múlva kelnek. Szóval majd máskor baba — vigyorodott el a fiatalabb, majd végigsimítva párja oldalán takarta ki a vékony testet aki erre megborzongott a forró szobában lévő hőmérséklet ellenére is.

— Jogos — egyezett bele nem tetszően Hyunjin, majd visszamászva még párjához egy perzselő puszit nyomott annak ajkaira, majd felszedve pár ruhadarabot, visszavette eddig viselt, hosszú pólóját.

— Majd kérdezni akarok valamit, ha visszajöttél — szólt utána Jisung az éppen ajtón kilépőnek, aki csak jókedvűen bólintott.

A fiatalabban hihetetlenül erősen pangott a boldogság; virágzás nyelte le tüdejét.

Mosolyogva nyújtózkodott egyet, majd telefonját előkaparva nadrágjának zsebéből nyitotta meg Changbinnal közös chatjüket.

❝ Na, mire jutottál Felixszel? ❞

Épphogy kilépett a privát szóváltás helyéből, hogy végig görgesse pár szociálmédiás platformját, azonnal csipogott egy a lényegében cuki hang.
Vissza is tessékelte magát a beszélgetésbe.

❝ Nem számítottam arra, hogy Hyunjin nem tudott arról, hogy elvittem Lixit randizni. Egyébként haragszik rád. ❞ 

Jisung felkacagott. Valahogy túlságosan boldog volt, hogy ez bármilyen fajta rossz érzést is keltsen benne.

❝ Nem is számítottam másra :'D ❞

❝ És te mire jutottál Hyunjinnal? Jobb kedvre derítették az ajándékaid? ❞

Jisung igazából teljesen el is felejtette őket.

❝ Mikor ideértem letámadott, hogy ő aZT akarja. Szóval perpillanat túlságosan is boldog a hangulat :"D ❞

❝ Pedig nem ártana vele beszélned, mielőtt összevesznek Felixszel.
Lix eléggé feszült volt a dologtól ❞

❝ Rendben-rendben. ❞

Majd olyat írtak le ujjait, amit igazából nem is írásban akart közölni. De túlságosan szétszakította a lelkét.

❝ Egyébként Minho felhívott...
Jeongin telefonjáról véletlen... ❞

❝ Oh haver... Akkor gondolom
erről sem tud Hyunjinnie ❞

❝ Nem. Legszívesebben el sem mondanám. De őszinteség az első. ❞

— Boo — hirtelen érte fülét a hang. Pár perc telt csak el, egyáltalán nem számított arra,  hogy a háta mögött lévő ajtón ilyen hamar beér a másik és megijeszti. Azon nyomban kinyomta a chatet és lezárta telefonját. — Kivel beszélgetsz? — Ült le mellé.

— Csak Changbinnal — mosolyodott el, majd csókot szórva a másik kiszáradt ajkaira készítette fel magát, hogy ez a boldog pár óra hamarosan el fog múlni, amint majd visszaszállnak a valóságba és nem csak a felszabadított boldogsághormonok fogják őket uralni.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─