─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Agya el sem tudta engedni a gondolatokat. Fénylően és ellene hegyezve az íjj fájó részét fulladozott fülében folyamatosan az az egyetlen egy szó. Majdnem két és fél éve nem hallotta az idősebb hangját.

Kavalkád született agyában; mégis hogyan került Minhohoz Jeongin telefonja? Azt hitte, hogy már rég megszakították a kapcsolatot, amiért Minhoék japánba költöztek. Szöulból két felé tévedtek útjaik, ami barátságuk végét jelentette, hiszen ezt hatalmas nagy veszekedések előzték meg. Akárcsak az ő kapcsolatát Minhoéval. Jeonginnal még egy ideig tartotta a beszédet, miután a fiú Busanba ment családjával.

Mélyen vette levegőjét, hiszen majdhogynem egy pánikroham is rátört; ő ezt nem tudta magában tartani, túlságosan is erőteljesen és intenzíven folyt a vér felszaggatott sebeiből, amik minden felé beborították a testét.
Telefonját kezébe kapva kereste ki a Jeonginnel való chatjüket.

❝ Miért hívott fel Minho? ❞

Kérdezte, miközben ujjai remegtek és az ablakon kilesett, hogy volt-e még ideje a privát üzenőszobát nézni. Úgy érezte, hogy felgyullad szíve és telefonja, hogy ilyen valóságos dolgok miatt kellett leírni a fiú nevét.

❝ Sajnálom, nem tudta, hogy kié a szám. Nem vagy még elmentve a telefonomban és megtalálta a hívásnaplómban. ❞

Válaszolt ennyit olyan nyugodtsággal, mintha Minho nem Jisung exe lett volna. Ekkor kavartak valamiféle idegbajt is abba a kotyvalékba, amit aznap lenyomtak a torkán az égiék.

De mégis mit keresett Minhonál a másik telefonja? Minho nem japánban volt? Teljesen mindegy, bárhol együtt lehettek bármilyen okból kifolyólag.

Mégis, Jisungot majd megölte a kíváncsiság. Tudni akarta, válaszokat kívánt és azokért remegett egész teste ahogy hideg és esőtől nedves falevelek hulltak rá csupasz bőrére és még elrepülni sem volt tudománya.

❝ Kibékültetek? ❞

Ajkát rágcsálva várta a választ, míg tekintete a telefon kijelzője és a lámpafényekkel kivilágított utak, utcák között ugrált.

❝ Igazából már vagy egy fél éve...
De nem akartam elmondani arra tekintettel, hogy mi volt köztetek. ❞

Jisung olyan kis naív volt, hogy azt el sem hitte... Annyi apróság elkerülte szivacsos figyelmét.

❝ És most nála vagy japánban? ❞

❝ Ami azt illeti, ő van
nálam itt, Szöulban... ❞

A fiúnak pedig nem is kellett sok, erősen combjába ütve állt fel, hiszen a következő megálló már pont az övé volt.

Harag öntötte el, hogy az ember, aki miatt megborult párkapcsolata, egy városban volt vele még mindig, miközben hozzászokott ahhoz az érzéshez, amit az kínált neki, hogy Minho egy nagyon messze lévő, teljesen másik országban volt.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

☆ hi darlings! nagyon, de nagyon borzalmasan sajnálom, hogy ez a fejezet ennyire mess, de már nem tudom, hogy mióta szenvedek vele, de drága wattpad barátunk még mindig nem tudta megérteni az egyszerű interakciókat, amiket adtam neki, szóval nincsen idegzetem vele tovább szórakozni:((( btw i love you guys and be safe bubs!!♡︎ ☆