─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Mindazon által a végén úgy döntöttek, hogy a hétvégére tekintettel Hyunjinéknál alszanak, aki egy-két óra magányt kért, amit Jisung teljes szívével adományozott neki. Megértette magányvágyát.

Ő addig elment és hazadobta tankönyveit, azoknak helyére pedig ruháit dobálta be. Az egyik közeli buszmegállóban felszállt egy buszra, ami elvitte őt a belvárosba, ahol az egyik plázába betérve keresett pár dolgot. Emlékeibe ötlött, hogy Hyunjin hajgumija elszakadt a történelem órájuk elején, ezt pedig pótolni akarta, hiszen az a fránya egy darab volt az utolsó. Viszont immár más tervvel drukkolt elő; kettőt Hyunjinnak szánt, kettőt berakott a táskájába, egyet a tolltartójába tervezett, egy pedig maradt kabátja zsebében, így bármikor kimenthette a fiút hajas problémáiból.

Azonnal betért egy-két nassijért, majd egy ajándékboltban talált rá valami igazán aranyosra. Eredetileg is egy égősorért ment be oda, hiszen Hyunjinnak nem voltak egyelőre ilyen cuccai, viszont Jisung tudta, hogy egy kis csillagfény mennyit tudott segíteni az éjszakai, elveszett lelkeknek. Azonban valami sokkal menőbbet talált egy egyszerű ledsornál; egy páros világító füzért, ami kettétört szívekből alkottak egyet, ha valaki összerakta őket. Tökéletesnek találta, egyet az idősebb szobájába, egyet pedig a sajátjába.
Persze amint belerakta kosarába, megforgatta szemeit saját nyálasságán, de a kasszához sietve kifizette az apróságot.

Amint pedig elindult szerelme házához, felhívta Changbint, akit éppen kedvenc filmje közben zavart meg, amiért sokszorosan, mégis poénkodva kért bocsánatot.

— Azt akartam kérdezni, hogy... Az még egészséges szintje a féltékenységnek, ha örülök, hogy Hyunjin haragszik Felixre? — Harapta be alsó ajkát, hiszen aggódott a másik válaszától, másrészről pedig nem így tervezte feltenni ezt a kérdést. Nem szeretett kavarni, de úgy vélte, hogy egyre jobban sikerült neki.

— Miért haragszik Lixre? — Hallott egy szürcsölős hangot a túloldalról.

— Ah, így is miattam haragszik rá, nem akarom tovább rontani a dolgot, szóval... — Reménykedett, hogy a másik majd helyesen fejezi be a mondatát.

— Rendben, akkor nem firtatom. Viszont amúgy szerintem igen... Mármint ha ezt nem mutatod ki és tudsz rajta uralkodni, akkor persze. Szerintem egy szinten mindenkiben ez van ilyen esetekben — kuncogott fel, hiszen valamennyire az ő szíve is fellélegezett. — Akkor ez azt jelenti amúgy, hogy elhívhatom végre Lixet megint randizni? — Észlelni lehetett az ajakgörbületét.

— Hát Hyunjin azt mondta, hogy nem akar Felixszel beszélgetni... Szóval szerintem igen. Ha meg össze is kapnak, legalább meg tudod majd Felixet vígasztalni. Szerintem volt valami oka, hogy nem szólt a dolgokról Hyunjinnak, szóval szerintem neki is kell majd egy kis megértés. Mert tudod, nem utálom őt, Isten őrizz, szóval remélem, hogy nem egy olyan dolog indult el, ami összetöri mindkettejüket — fújta ki egyszerre igaznak érzett szavait.

— Egyre jobban érdekel, hogy mi történt... — Búgta sejtetően és kíváncsian.

— Viszont ezt nem tőlem fogod megtudni és amúgyis szia Changbin, mert itt van a buszom. Majd írd meg, hogy mit sikerült intézned — vigyorgott mondataival egyetemben, aztán megvárta az idősebb elköszönését is tette le a hívást, aztán felszállt a buszra, ami egyenesen Hyunjinék előtt rakhattaa le őt.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─