─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Hyunjin nagynehezen elaludt olyan éjfél körül, azonban Jisung képtelen volt elméjét alvásra bírni; gondolatai nem hagyták őt, hiszen csak azon rágódott, amit az idősebb mondott. Valami nem volt rendben köztük, és Jisung félt ennek a súlyosságától.

Próbálta visszavezetni, de mindig csak egyre jutott. Arra, hogy ő volt az elkövető, ő volt az, aki megbénította kapcsolatukat. Miatta voltak olyan ritka alkalmak, amikor szerelmeskedtek, miatta volt az is, hogy ridegebbek lettek, hogy nem az összebújás, a csók volt előtérben. Tönkretette, megint.

A Minhos ügyért is sokat hibáztatta magát, mint ahogy a Jeonginosért is. Tudta, hogy a kiváltó okok nem belőle szállingóztak ki, viszont a lereagálása rombolt szét mindent.

Nem tudta elképzelni, hogy a másik mit érezhetett. Hiszen az ő lelke facsarta szét közös fonáljukat, de hát... Ő csak érzett és őszinte akart lenni. Azt hitte, hogy egy ilyen dolog nem okoz majd nekik nehézséget, azt hitte, hogy kapcsolatuk túlságosan is biztos volt ahhoz. De igazából... Vészesen gyöngült harmattá mindenük. Nem tudta, hogy mennyi erő élt még bennük a márványlap gondos kitámasztásához, de csak reménykedni tudott. Imádkozni, hiszen az érzései nem múltak csak úgy el.
Habár ezen a ponton butaságnak és teljesen feleslegesnek érezte volt párján rágódni, de akárhányszor megfordult a fejében, összeszorult gyomra. Nem tudta még mindig hova tenni biztosra az emlékek okozta sérelmeket, de abban biztos volt, hogy az, hogy Jeongint visszarángatta életébe, sokat nehezített napjain; viszont akkor olyan jó ötletnek tűnt, hiszen annyira harapgálta bordáinak közét a hiány fancsali képe.

Sokkal jobban utalta magát, mint azelőtt.

Fogalma sem volt, hogy mit kezdett volna magával, ha Hyunjin kisétál az életéből; talán belehal, talán nem. De abban teljesen egyetértett magával, hogy akkor valami olyan gyógyító és éltető növényt téptek volna ki gyökerestől tüdejének földjéből, hogy legnagyobb része elrohadt volna, és olyan mély károkat okozott volna, amiket lehetetlen lett volna valaha is rendbehozni.

A kérdés pedig már csak az volt, hogy ez a valóságos jövőben volt megírva, vagy csak képzelgéseinek esett rabjául, de úgy, hogy az szépen, lassan elkezdte kiölni belőle a valós világ igazságát.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

✰ hi bubs! sajnálom, hogy ilyen negatív dologgal jövök ide, de úgy érzem, hogy muszáj erről beszélnem. fogalmam sincs, hogy ki mennyire van tisztában azzal, ami perpillanat történik így Jisunggal kapcsolatban, viszont azt tekintve, hogy ő egy nagyon fontos ember, előadó, művész lett az életemben, szeretnék pár szót szólni.
ha tudod, hogy mi történt, bizonyára tisztában vagy vele, hogy az a szöveg borzalmas. mert az, ez alól nincsen mentség, hogy helytelen, de egy olyan dolog miatt utálkozni felette, amit 13 évesen tett? 7-8 éve? főleg úgy, hogy már említette is, hogy... voltak nem helyes dolgai és szövegei sem. megértem, ha emberek azt akarták, hogy tisztán kérjen bocsánatot, tényleg megértem, de ez nem egy olyan dolog, amit tegnap tett. úgy érzem, hogy megint átestünk a ló túloldalára... ha azt néznénk, hogy én milyen voltam ilyen idős korban, ennyi erővel térden is könyöröghetnék emberek bocsánatáért. egy tini, sőt inkább gyerek voltam, aki nem mérte fel a szavak súlyosságát. ez pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy én most is ilyen vagyok, 17 és fél évesen. szinte semmi közöm a 13 éves énem faszságaihoz. én csak fájó szívvel nézem, hogy ennyire utálkoznak felette, ugyanúgy, csak mint Hyunjin és Bangchan felett is. nekem ők nagyon fontosak, nagyon rövid idő alatt segítettek nekem valami olyat áttörni, amivel már évek óta küszködtem. nap, mint nap megnevettetnek és olyan dolgokat tesznek, amivel nekem nagyon sok erőt adnak. nekem ebbe bőven belefér, hogy ők is emberek és tesznek/tettek rossz dolgokat. mert megérdemlik. mint ahogy mindenki más ezen a kibaszott világon. nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nekem ők mennyire fontosak. pontosan ezért is íródik velük ez a fanfiction, hiszen talán... néhány embernek ezek csak amolyan szórakozások, amik teljesen rendben van egyébként, viszont nekem személy szerint a lelki problémáimmal segít megküzdeni a mindennapokban. az összes szereplőt ebben a fanfictionban valami számomra fontos érzés hajtja.
rendben, mindegy. sajnálom ezért a nagyon sok utánaírásért, viszont eléggé a szívemen viselem ezt most. kérlek maradjatok egészségesek, be safe, and dont forget that we are all humans! love you all! ✰