─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Viszont Hyunjin vetekedett ezzel a gondolattal; teljesen joggal akarta átérezni.

- De. Mivel szinte teljesen kizártalak, miközben nem kellett volna. El sem akarom képzelni, hogy hányszor lehettél rosszul, csak nem mertél szólni - fordult szerelme ruhájába és beleszagolva a mamutba karolt Jisung nyakába.

A fiatalabb szótlan volt; azt akarta, hogy Hyunjin ne legyen megint Felixszel, de igazából ezzel elterelte az ifjú boldogságát. Olyan összekavarodott volt, hiszen mindezek ellenére is ott keringőzött benne az érzés, miszerint őt ez rémesen sértette. Késeket dobált minden egyes ilyen percben szívébe, amit lassan már csak alig tartott pár fonál. De persze tudta, hogy ez csak saját gyengeségeiből fakadt.

- Megbántottalak minden nap. Olyan... Figyelmetlen vagyok és tapintatlan. - Hangja a sírás határán toporzékolt, amitől Jisungnak pánikos emóciói támadtak; nem tudta felfogni, hogy képes lett-e volna a másik teljes boldogságát előtérbe helyezni sajátját pedig a szakadék túlsófelén tartani.

- És? Akkor mi van? Mert én nem bántalak meg téged mindennap? Azzal, hogy rosszul vagyok, hogy Minhon rágódok, hogy nem engedlek lélegezni? Ne akard az én butaságaimat magadra venni - enyhén feldúlt hangja ütötte meg a levegőt; gusztustalanul kapaszkodott meg annak minden apró részecskéiben és ott himbálózva hahotázott rajta. Kinevették, amiért hazudott, és nem azt mutatta, amit igazán érzett.

- Ez nem így van - rázta meg fejét, mire Jisung felhorkantott.

- Mindketten tudjuk, hogy pontosan így van - nevetett fel szarkasztikusan, majd leejtve kezét ölébe hagyta, hogy párja megfogja ujjait és játszani kezdjen azokkal; stresszelt, ideges lett. Hirtelen túlságosan is nagy nyomás nehezedett rá, amitől úgy érezte, hogy megfullad. Egyszerűen csak felkapta a vizet.

- De nem kell aggódnod, holnaptól nem leszek ennyit vele. De a csokor jó ötlet volt - kuncogott fel. Azonban Jisung fülébe valahogy elkezdett egy hangya táncolni, aminek zenés társulata valahogy biztosítékot vert.

- Milyen jó ötlet? Csak kedveskedni akartam - ráncigálta össze szemöldökeit, mire Hyunjin felkelve róla mosolygott tovább arcába.

- Ugyan Hannie, tudod, hogy nem kellett volna ajándékot venni, hogy közelebb keríts ahhoz, hogy ne legyek annyit Lixszel - habár a fiúnak egyrészt igaza volt, Jisung pontosan tudta, hogy teljesen más értelemben érzékelték azt a csokrot.

- Már ne haragudj, de azért vettem azt a csokrot, mert mostanság rohadtul nem törődtem azzal, hogy te hogyan érzel. Attól, mert egy önző senki vagyok, teljesen jogos az, hogy ennyire hanyagolsz. Konkrétan folyton rosszul vagyok és minden gondolatom Minhoról szól. Ez engem is leterhelne. Ezért vettem a rózsákat, hogy éreztessem veled, hogy igenis szeretlek és sokkal fontosabb vagy, mint Minho. És rosszul esik, hogy azt hiszed, hogy ilyen alanttas okból hoztam őket - bukott ki az egész a fiatalabb felháborodott felhőiből, amiknek villámszórását Hyunjin csak kitágult szemekkel és megszeppent arccal figyelte.
Jisung felállt társa mellől, majd táskáját kezének fogságába ejtve szórta ki a rengeteg, egészségtelen dolgot Hyunjin mellé.

- Hoztam a kedvencedet is - hangja továbbra is sértődött volt, de azon nyomban megbánta, hogy ilyen hangnemben beszélt szerelmével; tiszteletlen volt, de mindezek ellenére olyan is, aki sokszor nem tudott elsőre bocsánatot kérni. - Elmegyek fürdeni - kapta fel egyszerűen cuccait, majd otthonosan érezve magát ballagott el forró oltalmát kereső testével. Le kellett nyugodnia, meg kellett emésztenie minden fecsegő dolgot, ami aznap történt.

Ami ha még borzalmasan nehéz is volt, el sem hitte, hogy mivel nézett még aznap szembe; már azt hitte, hogy teljes helyzetbirtoklással odamehetett párjához és elnézést kérhetett, viszont mikor kinyitotta a szoba ajtaját, egy pityergő Hyunjin fogadta, aki közben úgy nézett a másikra és ette édességét, mintha a jégtündérek nem vágdosták volna gyönyörű és puha bőrét.

- Jeongin hívott - nyújtotta oda Jisung telefonját tulajdonosa kezébe, majd egyre jobban kibuggyanó könnyeit letörölve dőlt vissza helyére.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

☆ hi bubs! őszintén, ezen már egy ideje gondolkodok, hiszen a fanfiction maga, ami még csak az én kis íróleltáramban van, tényleg nagyon a vége felé jár, szóval körülbelül még olyan 7-10 fejezet van hátra belőle. nos, de, félek elmondani, hogy mégis hány fejezetes lesz körülbelül az egész sztori, mert attól tartok, hogy elijesztenélek titeket:( szóval ezért arra gondoltam, hogy amint biztosra ott lesz előttem az utolsó befejezett és megírt fejezet is, esetleg naponta kétszer frissítenék részeket. lehet, hogy nagyobb dara, viszont talán nem tűnik majd olyan vontatottnak? őszintén nem tudom, hogy ti mit gondoltok erről, vagy egyáltalán ti vontatottnak érzitek-e az egészet, ezért is szeretnélek titeket megkérdezni róla:( aztán majd még kiderül, hogy mi lesz. anyways, be safe and be happy, u deserve everything good what u want and need♡︎ ☆