─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Fülébe dugta fekete szilikon párnáit, amin keresztül hangosan kezdtek el a dallamok vágtatni.

Még sosem érzett ilyen fura emóciókat Hyunjinnal kapcsolatban; habár tényleg nem akarta bezárni és elcsukni az élettől a fiút, borzalmasan érezte magát, hogy a jelenlétében vált köddé számára. Az idősebb sosem volt még ilyen, mindig is a világ legtapintatosabb embereként viselkedett és talán emiatt volt olyan szokatlan az egész.

De hiába próbálta megmagyarázni saját magának, hogy semmi baj sem volt, lelke valahogy nem hallgatott rá és még mindig ronda gondolatú papírrepülőket dobált le elméjébe a kis gonosz.

Talán önző volt, de neki szüksége volt párja figyelmére. Neki jelenleg nem volt egyetlen egy olyan közeli barátja sem, akivel ennyi időt el akart vagy egyáltalán el tudott volna tölteni. Ő egy ideje mindig csak arra fókuszált, hogy Hyunjin hol volt és milyen programjaik lehettek.

És habár az iskolában egymás mellett ültek, Felix még a folyosón is elvette a fiú teljes figyelmét. Együtt mentek a büfébe, elkisérték egymást az órákra, tesi előtt egymás mellett öltöztek és még az iskolát is együtt hagyták el, míg Jisung csak mögöttük kullogott és néha felnevetett, ha valami tényleg vicces érkezett a társaságba.

Ugyan több ideje volt a tanulásra, egyedül az sem volt olyan mulatságos; szinte mindig mindent együtt csináltak és magoltak be az idősebbel, mostmár ez is elmaradt. Még csak segítséget sem mert kérni Jisung, hiszen nem akarta a két barátot megzavarni. Nem hitte el, hogy ez Bangchant nem zavarta. Értette, hogy neki az egyetemen és pár órás munkája mellett amúgyis kevesebb ideje volt, de ő volt az, aki évek óta Felixszel élt és megszokta jelenlétét. Nem hiányzott neki? Semennyire? Vagy neki elég volt az az idő, amit négyesben töltöttek?

Teli volt marcangoló kérdésekkel, amik már annyira kiabáltak vele, hogy majdhogynem' elhullajtva gyémántcseppjét esett annak hatalmába, hogy már oda is ért az étteremhez, aminél a találkozót beszélték az idősebbel.

Kellett neki vagy tíz perc, mire meglátta, hogy Changbin már bent ült és telefonján pötyködött. Elmosolyogva magát esett be fagyos orrával a forró környezetbe, ahol megszokását követve fektetett abba külön energiát, hogy ne érdekelje az a sok szempár.

Changbin talán figyelmességből, talán nem, de egy tökéletesen olyan helyet válaszott, ahol Jisung odatapadhatott az ablakra és még legszélen is volt.

⊱✿⊰

— Mi ez a hirtelen találka amúgy? — Changbin a kisebbre vigyorgott, amint megfogva pálcikáit kezdte el az apróra vágott húst a csípős szószba mártani. Jisung hirtelen nézett fel rá, kajával teli pofijával, meglepődött szemeivel, amitől az idősebbnek nevetnie kellett.

— Hyunjin Felixszel van — nem találta értelmét, hogy takargassa. Changbin egy megértő ember volt, még ha néha hirtelenharagú is és heves. — Mostanság mindig. — Húzta szarkasztikus vonalra ajkait, aztán magának bólintva egyet kezdte el kiönteni mindazt, ami zavarta.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─