─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

A percek vészesen teltek mindkettejük örömére. Nem tartott olyan sokáig, míg már az utca végén Jisung megpillantotta szerelmét és egyre sietősebben szedve felé lábait, szépen lassan letette a telefont.

Azon nyomban odalépett a magasabbhoz, megfogta derekát majd egy csókot nyomott annak dús ajkaira. Azonban valami szokatlan megcsapta a fiatalabb orrát. Nem mondta volna kellemetlennek, csak furán érintette.

— Görögdinnye illatod van — szimatolt bele annak aurájába aztán megfogva a kezét nézett fel rá.

— Testpermet — mosolyodott el aprón. — Felix adta — folytatta, aztán szemébe lógó haját füle mögé türte és elnevette magát, amiért a fiatalabb olyan árgus szemekkel mustrálta őt.

— Még most mesélj, ha szeretnél, mert hazaérünk és én alszok — horkantott fel mondata végén Jisung.

— Igazából csak megnéztünk három Harry Potter részt, aztán elmentünk vásárolni, beültünk egy kávézóba, aztán visszamentünk hozzájuk és igazából beszélgettünk. Nem történt semmi érdekes — rázta meg fejét Hyunjin.

— Bangchan otthon volt? — Valahogy a kisebb képtelen volt levenni a íriszeit a másikról; valahogy, valami annyira megváltoztatta kisugárzását, hogy elérhetetlen volt számára az az opció, hogy ne őt hesszelje.

— Igen, de éppen tanult az egyik vizsgájára, szóval egész végig a szobájában volt. Csak köszönni jött ki.

— És jól érezted magad? — Álmoskás tekintete pedig abban a pillanatban megállapodtak az idősebb ajkain, amiken éppen előtte pár másodperce nyalt végig tulajdonosa.

Megállt lépteiben és megfogva a magasabb arca egyik felét fordította azt maga felé és egy mélyen lehelt puszival hintette be annak húsiat. Egyszerűen csak... Olyan elragadóak voltak.

— Persze — ajakgörbületével bólintott miközben beharapta alsó dunyháját majd tovább sétáltak a már csak alig két kilométeres úton.

⊱✿⊰

— El sem hiszem, hogy tényleg pizsomafelső volt rajtad — nevetett fel a szőke, ahogy már átvett ruháiban mászott épphogy ébren lévő párja mellé és annak hasára hajtotta a fejét; megmagyarázhatatlan indokból, de imádta azt a helyet párnának használni.

— Siettem, mert valaki nem tudott időben elindulni — szarkasztikusan sóhajtva forgatta meg szemeit és megigazítva párnáját feje alatt kezdte el a puha tincseket ujjai köré fonni.

Viszont ekkor valami fura csapta meg ismét orrát; az a dinnyés aroma. Tényleg kedvelte illatát, de ez nem szerelméjé volt, ami majdhogynem idegesítette. Rögtön Felix jutott eszébe párjáról, ami talán nem volt olyan nyugtató számára, mint kedvese tudata.

Óvatosan utalva arra, hogy fel akar kelni, kimászott az ágyból, majd odasétálva Hyunjin táskájához nézett rá tulajdonosára.

— Belenyúlhatok a táskádba? — Egy egyszerű tiszteletbeli kérdés, majd már guggolt is le.

— Persze baba, de miért? — Ekkor pedig meglátta, hogy Jisung régi, fekete üveges parfümjével sétál oda hozzá és felsőtestét befújva azzal rakja le az asztalra az üvegcsét.

Odabújt, majd betakarózva szippantotta be a régebbről ismert finom illatot.

— Nem azt mondom, hogy ez a dinnyés illat rossz, de Felix jut róla eszembe, de igazából én rád akarok gondolni, ha nem haragszol — kuncogott fel, aztán odahívta magához a csak csendben és megszeppenve ülőt. — Aludjunk — sóhajtotta, aztán megvárva, amíg Hyunjin jobb oldalán fekve odabújik hozzá és átkarolja hasánál, nyomott annak homlokára egy csókot, majd teljesen naivan álomba is merült megfáradt lelke.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─