─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Némaságban kapkodott ki néhány ruhadarabot dölöngélő párjának finom illatú szekrényéből, majd táskájához lépve magának is kihúzott pár pamutot. Ő nem tervezett fürdeni, viszont ha már ott volt, át akart öltözni.

A hófehér ajtót óvatosan zárták be maguk után, hiszen már hajnali kettő is elmúlt, az ottlakó szülei pedig már minden bizonnyal mélyen álomba szenderülve álmodoztak egy másik lelki vándor világban. Biztos, hogy már Hyunjin apja is elaludt, lassan egy órája volt már, hogy hazaértek.

- Te nem fürdesz, Hannie? - Nagyokat pislogva nézett a falhoz álló párjára Hyunjin, majd komótos és bizonytalan mozdulataiban elkezdte magáról lefejteni doromboló citromsárga ingjét.
Jisung csak megrázta fejét, majd végignézett párján; nem is tudta, hogy mikor jutottak el odáig, hogy csupasz testüket mutogatva egymásnak legyenek jóban. Emlékszik, hogy akkor egyik pillanatról a másikra esett életükre a dolog és azóta valahogy képtelenek voltak szégyenlősek lenni egymás előtt.

Jisung annyira gyönyörűnek találta párja zuhanyzó testét, aki maga bénázását kinevetve állította be nagynehezen a víz megfelelő hőmérsékletét. A forrónak tűnő cseppek esőként hullottak a fiú lélegzetellálító testére és saját tudományilag bizonyított selyempuha bőrére. A másik féloldalasan előtte állva csepegtette magára a nyugtató forróságok apró részleteit, míg ő végül úgy döntött, hogy végre átöltözik pizsomájába.

- Biztos vagy benne, hogy nem haragszol rám? - Ejtette ki fájdalommal kisütött szavait az idősebb, míg párja felé fordulva figyelte annak mozgolódó testét. Csak ránézett és annyit érzett, hogy aznap valamit tönkretett. Megtört egy vonalat, ami képtelen volt ismét teljesen egyenes lenni.

- Hogyan haragudhatnék az angyalomra? - Jisung megállva testi soraiban nézett a magasabb szemeibe és halovány, ám annál melegebb görbületve húzva ajkait döntötte oldalra fejét.

- Mert az angyalod elrontott valamit. Lehet, hogy bukott angyal lett - kissé meginogva zárta el a csapot és elkérve a sötétkék törölközőt mászott ki a behúzatlan fülkéből, bizonytalan mezittaplaira állva a bolyhos szőnyegen.
A fiatalabb továbbá is csak figyelte a másik minden mozdulatát, hiszen szavai beléfojtották a magyarázkodást. Nem akart hangokkal beszélni akkor, csak forrón megcsókolni a másikat és úgy közölni vele, hogy a legtökéletesebb ember volt a Földön. Ám a végén mégiscsak megbolygatta hangszálait.

- Még a Pokolba is utánad ugranék, szóval ne agyalj ilyeneken - bökte meg orrát a magasabbnak, aki lassan magára mázolva minden ruhadarabot állt készen, hogy elhagyja a felforrósodott és bepárasodott fürdőszobát.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─