─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

Azonnal mindenki észrevette őket. Jisung egy pillanatra minden megerőltetése ellenére is lefagyott, ahogy több szempár is végigmérte őket, tetőtől-talpig.

Ami kirángatta a sokkból, az a Hyunjin karjaiba rohanó Felix volt, és amint egymás ölelésébe csapódtak, az idősebb annyira felvidult. Jisung végignézte, ahogy Hyunjin végtagjai felemelik a nála alacsonyabbat derekánál fogva és hangosan elkezd kacagni, amit a kisebb is követ.

Hyunjin... Olyan felvillanyozottnak és elképesztően örömtelinek látszott, miközben ölelte a másikat, miközben ránézett és összetalálkozott szemük. Vajon párja vele is ennyire boldognak látszott, vagy ő már teljesen lerombolta a mindig bohockodó Hyunjint a problémáival?

Majdhogynem könnyekig felmart fájdalmaiból a hozzáverődött Bangchan rángatta ki, aki hangosan kiabálva elkezdte a fiatalabbat karjánál fogva enyhén rángtani, miszerint végre itt van közöttük. Jisung nem bírta visszafogni magát, hatalmas nevetés tört ki belőle a viccesen kinéző ismerőse láttán, aki aztán szorosan megölelte őt.

⊱✿⊰

Valójában az egyetlen, amire teljesen érthetetlen okokból nem számított, az az alkohol volt, amitől mély szorongás kapta el. Valahogy tudta, hogy nem fognak éjfélre visszaérni Hyunjinékhoz, ami egyszerűen csak idegesítette, hiszen valami olyasmi volt ez, ami nem volt előre megbeszélve. Nem érezte magát eléggé biztonságban tőle.

Azonban ki is volt ő, hogy elrontsa a szórakozást? Legfőképp párja szórakozását, aki látszólag borzalmasan élvezte az édes italok aromáját torkának zuhatagában. Ami viszont nyugodtságként szolgált Jisungnak az az volt, hogy Hyunjin még félrészeg és már részeg állapotban sem hagyta magára. Még a mosdóba is kísérték egymást, amitől egyszerre kavargott az az érzés a kisebben, hogy megzabálja az idősebbet és nyugtatja, a másrészről pedig furán érezte magát, akárhányszor visszatértek a kanapéra és mindenki rájuk nézett.

Hyunjin éppen Jisung hasára hajtva fejét nevetett a többiekkel együtt, amit sokáig csak lesett a fiatalabb, hiszen olyan gyönyörűnek és lélegzetellálítónak tartotta a másik kacagásának zörejét és csíkká vált szemeit, felpuffadt pofiját és vörösen csillogó ajkait, amit valójában abban a pillanatban is nagyon szívesen megcsókolt volna, mikor tekintete egy pillanatra elkapta Felix arcát, aki habár nem fapofával, de nem igazi beleéléssel ült majdnem pontosan velük szemben, Changbin és Bangchan között. Kellemetlen érzés fogta el a fiútól. Valahogy olyan veszélyeztetettnek érezte magát miatta, hiába tudta, hogy a fiatalabb csak egy édes fiú volt, aki mindig mosolyog és ölelget mindenkit. Tudta, hogy egy jó ember volt, de valamilyen megérzése azt suggalta, hogy valami nem volt rendben vele kapcsolatban, amitől eddig felépített jókedve mámorát leromboltnak érezte, és erősen ajkába harapva fogott hozzá szokásos szorongásához.

Nevetése abbamaradt, apró megjátszást még beillesztett a végére és zavartan körülnézve fogta meg Hyunjin ruhájának ujját és erősen bőrébe vágva az anyagot kezdett el azzal bíbelődni, amit persze azon nyomban észrevett az idősebb is. Kedvesen és feltünetmentesen lesett fel párjára és arca egyik felét megérintve tátogta kérdését, miszerint minden rendben van-e a kisebbel, aki krízisét megélve bólintott. Olyan örömét lelte az idősebb, valahogy nem volt szíve ebbe belerondítani.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─