─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─

— Akkor ma Hyunjinéknál alszol? — A kedves női hang akkor ért fülükbe, mikor cipőikkel bajlódva szenvedtek a bejárati ajtó előtt.

— Igen. De szerintem holnap jövök is haza. Majd még kiderül — Jisung lábbelijének bekötésére koncentrálva válaszolt anyukájának majd a már pizsomában lévő odament és megölelte fiát, ki mosolyogva viszonozta a megszokott mégis jóleső gesztust.

— Jólvan, azért majd olyan éjfél körül írj egy smst, hogy visszaértetek-e Hyunjinékhoz, rendben? — Simította meg mindkét fiú karját a gondoskodó hölgyemény majd elköszönve zárta be az ajtót a gerlepár után.

⊱✿⊰

— Még mindig nem hiszem el, hogy tényleg rábeszéltél arra, hogy menjek el veled — rázta meg fejét Jisung, majd a másik keze után nyúlva húzódtak le a járda jobboldalára.

— Szívesen. — Vigyorgott rá az alacsonyabbra a szőke. — Egyébként még mindig szeretem anyukádat. Tényleg, nekik elmondtad már, hogy együtt vagyunk? — Habár Hyunjin tudta, amit, kíváncsi volt a válaszra.

— Nem, és nem is hiszem úgy, hogy a szüleimnek egyelőre el akarom mondani — nézett fel a csillogó szempárba teljesen biztos aurát sugározva.

— Pedig szerintem már rájöttek. Múltkor pont akkor nyitott be anyukád, amikor aludtál és megpusziltalak. Nem is foglalkozott vele, csak annyit kérdezett, hogy kérek-e valamit. — Vonta meg vállát a másik, de valahogy nem erre a fogadtatásra számított.

— Tessék? És ezt mégis miért nem mondtad hamarabb? — Mérgelődve és fennhangon ejtette ki sértődött szavait, majd összkulcsolt ujjaikat zsebébe vágta, hiszen sajátjai majd szétfagytak így november végén.

— Miért rossz ez? A szüleid elfogadóak, örülnöd kéne — nyugodtságát és mézes hangját megőrizve leste az utat és közelebb húzódott a fiatalabbhoz, hiszen összefont kezeik ezt követelték.

— Nem tudom... Csak Minhot nem szerették pedig még azt sem tudták, hogy együtt voltunk. Mi lett volna, ha megtudják? Ezért úgy gondoltam, hogy nem mondom el nekik, hogy két kapura játszom, azt pedig főleg nem, hogy egy fiúm is van. Aki történetesen a legjobb barátom volt....

— Az, hogy nem szerették Minhot, egy személyes dolog volt és felé irányult, nem affelé, hogy te biszexuális vagy. Szeretnek, és mint mondtam, nem is érdekelte anyukádat, hogy megpusziltam a szádat. Nem hülyék, szerintem már rögtön levágták, miután visszamentünk a randinkról, hogy na, itt valami megváltozott. Szóval ne aggódj baba — nyomott egy gyors csókot a másik orcájára, amit a boldogan elszenvedő áldozat mosollyal díjjazott.

— Tényleg köszönöm, hogy... Ezt az egészet megteszed értem... — Jisung lehajtva fejét érintette kedvesen a zsebében bújkáló ujjakat és mélyet sóhajtva próbálta elviselni a gondolatait, amiben ismét magát ostorozta.

Hyunjin pedig azt próbálta vastag palásttal lefedni, hogy a fiú durva hangneme néha már túlságosan is szétcincálta a szívét.

─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─