0:00 ⊱✿⊰ 0:00
─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─
Szemeinek vörösre mart csillagásza leste őt; fájdalmat észlelt, feltört hangos kiáltásokat, melyek nem attól voltak olyan ricsajosak, mert a másik torkán egy árva robaj is kijutott volna. Hanem azért, mert az íriszeinek halovány kövei majd kiégtek már a túlzottan erős belső esőzéstől.
- Te is azt gondolod, hogy igaza volt? - Szipogta megrekedt hangján és elmélyedve a magasabb tehetetlen arcán, horkantott fel majd sóhajtva egyet felállt és az ablakhoz sétálva elhúzta a sötétkék vásznakat, hogy még csak egy apró szösszenetnyi fénycsóva se jusson be a márványon.
- Ezt nem mondtam egy szóval sem - a hosszú, szőke hajába belefúrva ujjait próbált a fiatalabbra mosolyogni, hogy azzal is apró lelket cipeljen a kioltott városba.
- De ezt gondolod - unt arckifejezésével visszaült a csupasz ágyra és ajkát elkezdve harapdálni próbalta továbbá kitörni akaró tündérlelkeit elfojtani.
- Figyelj Jisung - fogta közre a kihűlt orcát szintén fagyos ujjaival, majd mélyen a megkeseredett univerzumokba lesve folytatta. - Nem tudom, hogy ez az egész miért ötlött fel benned megint, de megoldjuk, rendben? - Mondatát pedig egy gyorsan lezárt csókkal végezte, amit kedvese kiszáradt ajkaira mért.
─━━━━━━⊱✿⊰━━━━━━─
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top