Nebraska

A tekintetemet mélyen belefúrom az engem figyelő fiú szemeibe. El sem hiszem, hogy ennyire gerinctelen. Igaz nem tudom, hogy kije volt ez a lány, de egyáltalán nem érdemli meg azt a bánásmódot, amit az előbb kapott. A tekintetemet levezetem a fiúról és hátrébb állok az ajtóból. Biztosan nem ismer fel engem, de én nagyon is megismerem. Ő az a fiú akinek táncoltam. Éppen be akarom csukni az ajtómat, amikor elkiáltja magát.

"Várj!"

Összevonom a szemöldökömet és kérdő tekintettel nézek rá. Mégis mi a csudát akarhat pont tőlem. Csak az időmet rabolja, hisz haza kell mennem az apámhoz.

"Mit szeretnél?"

Perverz mosolyra húzza a száját és a kezével megtámasztja magát az ajtófélfában. Ha azt akarja, hogy ezek után hanyatt essek tőle, nos sajnos csalódnia kell.

"Ismerős vagy nekem. Mi is a neved..Nelly, Natasha.."

"Nebraska."

Forgatom meg a szemeimet. Úgy látszik, hogy még a memóriája sincs a helyén.

"Mit is akarsz tőlem, izé..?"

"Ethan."

Sóhajt, majd közelebb hajol hozzám. Érzéketlen szemeibe nézek, amik csak a vágytól csillognak oly vadul.

"Ethan, mit szeretnél?"

"Csak egy jó emléket."

Ezzel átszeli azt a kevés távolságot, ami köztünk van és az ajkait a számra tapasztja.