Az ablakon besütő nap fényére ébredtem. Az egyik ablak nyitva volt és kellemes szellő kavargott lustán a szobában. Csak akkor jutott eszembe az előző éjszaka és rájöttem, hogy a kanapén aludtam Benedicttel. Benedict. Kinyújtóztam felé, de nem éreztem semmit.

Szemeim tágra nyíltak és láttam, hogy a kanapé üres alattam. Fenébe, biztos meggondolta magát és lelépett. Tudtam, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Csak fecsérelte rám az idejét, így mikor nem vehettem észre elment. A fli órára néztem; majdnem dél volt. Vagyis majdnem tizennégy órát aludtam, ez képtelenség. Azt hiszem igaz a mondás, miszerint egy üres ágy magányos ágy. Nos, jelen esetben kanapé.

Ének. Valaki határozottan énekel. Ez nem lehet Tina, ahhoz túl mély a hang. A felismerés fejen ütött és lábujjhegyen osontam próbálva egy hangot sem kiadni, majd megálltam a konyha előtt és nekitámaszkodtam az ajtókeretnek. Benedict meztelen hátával találtam szemben magam, aki egy főzőlapon piszkált valamit a serpenyőben.

- Come with me and you'll be in a world of pure imagination - az énekhangja tiszta volt és dallamos. Le-fel járattam tekintetem a hátán és észrevettem, ahogy a különböző izmok megfeszülnek és elernyednek, ahogy mozog. És csak akkor vettem észre a csípőjénél azt a hihetetlenül szexi mélyedést.

Bármit is csinált, isteni illata volt és ahogy mozgott még több illatot sodort felém. Egy halk morgó hang töltötte be a konyha idilli csendjét, szemeim tágra nyíltak és éreztem, hogy arcomat elönti a pír, ahogy Benedict lassan megfordul egy spatulával a kezében. Rám nézett és elfogta a nevetés. Ahogy nevetett, hasizmai csábítóan hullámzottak és önkéntelenül beleharaptam alsó ajkamba.

- Ez nem volt vicces. - mondtam és igyekeztem elrejteni kuncogásomat, de ő még mindig csak nevetett. Visszafordult a főzőlap felé és hirtelen eszembe jutott valami. Pár lépést hátráltam, majd neki futásból felugrottam a hátára, lábaimat szorosan dereka köré kulcsoltam, mint egy kisgyerek.

Meghökkenve hátrált néhány lépést, mire elkezdtem csiklandozni a nyakát és a bordáit, amitől csak még jobban nevetett. Megpróbált megállítani, de a nevetéstől - és talán attól, hogy a hátán voltam - annyira gyenge volt, hogy nem sikerült neki.

- Kérlek...elég. - mondta nevetve, de én csak folytattam kiélveztem, hogy most nálam van a gyeplő. - Theresa ké...kérlek. - mondta megint levegő után kapkodva.

- Vagy különben? - kérdeztem, most már én is nevetve. Olyan gyorsan mozdult, hogy meglepetésként ért, amikor a konyhapulton találtam magam. Már nem nevetett, a szemei komolyak voltak és megnyalta az alsó ajkát. Egyre közelebb jött, szétnyitotta combjaimat, így már közvetlenül előttem állt. Megpihentette kezét a combom felső részén, mire a szívem vad vágtába kezdett és meleg érzés áradt szét a testemben, ahogy közelebb hajolt és gyakorlatilag a fülembe morgott.  

- Különben az lesz, amit csak akarsz. 

Nagyot nyeltem, ahogy kezeit csípőm mindkét oldalán végigcsúsztatta és közelebb húzott magához.

Már nem volt hely köztünk és többé már ellenállni sem tudtam neki. Egyik kezemet az arcára tettem, a másikat izmos hátára csúsztattam, ami azóta kísértett, hogy megláttam, majd ajkaimat az övéire tapasztottam. Éreztem, ahogy kezei a csípőmön: az egyikkel a végig simított a hátamon és szorosabban húzott magához, míg a másikkal végig simított a hasomon át a mellkasomig. Valami furcsa szagot éreztem, de úgy döntöttem figyelmen kívül hagyok mindent, ami tönkre teheti ezt a tökéletes pillanatot. Ujjai gyengéden simogatták mellemet, amitől önkéntelenül felnyögtem és belevájtam körmeimet a hátába. Bizonyára észrevette, mert egyre szenvedélyesebben lett a csók, és lecsúsztatta kezét a hátamról a fenekemre.

Tudta milyen gombokat kell rajtam megnyomni, amitől úgy éreztem, mintha 50 fokkal melegebb lenne és az egész testem tűzben égne...Tűz! Elhúzódtam tőle, átbámultam a válla felett és megláttam, ahogy a serpenyő tartalma lángol, füstöl hevesen. Megszólalt a riasztó mielőtt automatikusan kieresztette volna a vizet, eláztatva mindkettőnket. Úgy néz ki, hogy ma már másodszorra tett nedvessé Benedict...