Minden fehér: az asztalok, a falak és a folyosón sorakozó székek is. Karjaim sápadtak voltak és kísérteties ezüstös ragyogása volt a testemnek. Végig sétáltam a folyosón minden ajtón benyitva és próbáltam kitalálni, hogy hol is lehetek.

Minden ajtó zárva volt, de egy rendszertelen, halk, csipogó hang egyfolytában szólt. Úgy döntöttem követem a hangot, hátha találok valakit. Akárkit. Ahogy befordultam a sarkon, a következő folyosó végén megpillantottam egy kabát lobogó sarkát.

- Halló? - próbáltam kiabálni, de egy hang sem jött ki a torkomon, csak a tompa sípolást lehetett hallani. Kíváncsian gyorsítottam a lépteimen és végig mentem a folyosón. Ahogy befordultam azon a sarkon is megláttam egy magas, sötét fürtös, kabátos férfit, de háttal állt nekem. Úgy tűnt, amikor rájött, hogy közeledem felé bement az egyik ajtón és gyorsan bevágta azt maga mögött.

Elkezdten futni a folyosón és kinyitottam azt ajtót. Teljesen összezavarodtam és a fejem is elkezdett lüktetni. Tizenkettő ösvényt találtam magam előtt, mindegyik másik irányba vezetve. Megfordultam, de az ajtó amin bejöttem eltűnt és helyette tizenkettő tükrös ajtót jelent meg. Ekkor hallottam meg a nevetést. Mély dallamos kacagás töltötte be a helyiséget mire megpördültem, és vadul próbáltam kitalálni, melyik irányból jöhet a hang.

Kiválasztottam egyet és elkezdtem futni, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam. Meztelen lábam csattogott a fehér csempéken és fejemben a lüktetés egyre erősödött. Egyre hangosabban hallottam a csipogó hangot és egyre gyorsabban. Az ösvény egy kertbe vezetett, ahol virágok pompáztak az összes elképzehető színben. Éreztem édes illatukat és hallottam a ragyogó kék égen repülő madarak énekét.

- Benedict? - kérdeztem csendesen. Velem szemben állt egy sötét erdő előtt. De valami nem stimmelt; szinte áttetsző volt és mintha vibrált volna. Haja a megszokottnál hosszabb volt és az arcába lógott, a szemei beesettnek tűntek és sötét karikák vették körbe. Szakadt ruhát viselt, amely ellentmondásos volt a szokásos viseletével.

Egy lépést tettem felé és kinyújtottam a kezemet, de második lépésemnél megfordult és elindult az erdőbe. Utána futottam, próbáltam nevét kiabálni, ennek ellenére megint nem jött ki egy hang sem a torkomon. Tovább futottunk és egyre sötétebb lett. Még hallottam nevetését, de ez inkább vihogás volt, szaggatott és zavaros. Hollók és varjak repkedtek körülöttem, a földön halott virágok és letört ágak hevertek.

Borzongás futott végig a hátamon, ahogy megálltam egy tisztáson és próbáltam kitalálni merre menjek. A szívem fájó gyorsasággal zakatolt, a csipogó hang pedig begyorsult és még hangosabb lett. Úgy hallottam, mintha valami eltörne mögöttem és megpördültem, szemeimmel a sötét fákat kutatva. Hallottam minden hangot, minden egyes madár sikolyát és minden bogár zizegését. Egész testem éber lett.

Újra hallatszott az a hang és visszafordultam védekezőn magam elé emelve karjaimat. Homályosabb lett és szemeimmel megint a sötétséget kezdtem el kutatni. Valaki felkuncogott mögöttem és hátrafordulva láttam, ahogy Jamie áll a fák között mániákus, sötét szemeivel engem nézve. Hatalmasnak tűnt, a szokásosnál sokkal nagyobbnak. Ahogy felém közeledett kitágultak az orrlyukai és szemei megvillantak.

Megfordultam és futottam. Gyorsabban futottam, mint életemben eddig bármikor. A vér lüktetett a testemben és pulzusom a fülemben dobogott. Az izmaim szinte sikoltoztak, hogy álljak le, hagyjam abba, de én csak futottam fákat kerülgetve és gyökereket átugorva. Verejték csorgott végig az arcomon és kezdtem úgy érezni, mintha összenyomnák a koponyámat. Szemem sarkából észrevettem egy sötét alakot. Éreztem, ahogy kezét a vállamra teszi kényszerítve, hogy megforduljak és hideg kék szemeibe nézzek. A sípoló hang folyamatosan szólt és az egész erdőben visszhangzott. Tele szívtam tüdőm levegővel és addig kiabáltam, ordítottam, amíg a torkom nem égett a fájdalomtól, amíg úgy nem éreztem, hogy kipréselek magamból minden oxigént elnyomva a sípoló hangot. Az után az ember után ordítottam, akit a legjobban akartam. Benedictért kiáltottam.

És mikor kinyitottam a szemeimet, amikor valóban kinyitottam, valaki megsimogatta a fejemet és azt mondta minden rendben lesz. Sok kezet éreztem a testemen és továbbra is szólt az ágyam mellől az a zavaró sipoló hang. Éles fájdalmat éreztem a jobb kezemben és megpróbáltam küzdeni a testemet lehúzó erő ellen. Próbáltam a szobámat elhagyó alakra koncentrálni, a gallérjára és a kabátja meglibbenő sarkára. De hiába, gyenge voltam és szemhéjaim újra lecsukódtak.