*Beep Beep BEEEEP*

Hülye ébresztő. Élesen szívtam a levegőt ahogy felültem, és összerezzentem a karomba és a gyomromba nyilaló fájdalomtól. Óvatosan bedörzsöltem krémmel mielőtt kikeltem volna az ágyból, felvettem a bolyhos köntösömet és lecsoszogtam a konyhába. A konyha kévától illatozott, amint kitöltöttem a sötét folyadékot egy bögrébe.

- Jó reggelt...úh - mondta Tina, ahogy ő is belépett. - Szörnyen nézel ki. - intett a hajamra és a szemeimre utalva.

Próbáltam megjegyzésén nevetni, ahogy a fürdőbe sétáltam. Oké, ott a pont. A szemem még mindig puffadt volt az alváshiánytól és a hajam össze-vissza tapadt a könnyektől csíkos arcomra. Itt az ideje zuhanyozni.

Sietve keféltem ki a hajamat és alacsony fokozaton megszárítottam, majd alapozót kentem az arcomra és szempillaspiráloztam. Soha nem pazarlok túl sokat időt a sminkelésre. Az arcom kicsit jobban néz ki, de még mindig látszódnak a sötét zúzódások a karomon, így egy kockás blézert vettem fel kösztüm nadrággal és elefáncsont színű blúzt, hogy elrejtsem a jeleket.

Metróval szoktam munkába menni, mert szeretem megfigyelni a kocsiban ülő különböző embereket és találgatni, hogy milyen titkaik lehetnek. Na meg azért is, mert sétálva teszem meg az utat az állomástól a munkahelyemig. A friss levegő kitisztította a fejemet és a reggel eseménytelenül telt. Mire fél tizenkettő lett megkordult a gyomorom, hiszen reggelire csak egy bagelt ettem. Felkeltem és ideges járkálni kezdtem az irodában. Megigazítottam a hajam, amennyire csak tudtam, bár a hajam külön életet élt, de én nem bántam - ez tesz engem különlegessé. Az ablakhoz léptem és figyeltem a sétáló embereket: ahogy beültek a taxiba, ahogy pötyögtek a telefonjaikon vagy ahogy hadarva telefonáltak.

*Vvvbbbrrr*

1 új üzenet

Szívem a mellkasomban dübögött és a gyomrom összeszorult, ahogy elolvastam az üzenetet.

Az irodád előtt vagyok B x

Már a lifttől mosolyogva mentem le hozzá. Megint öltönyt viselt, de ezúttal világosszürke inget viselt, ami izmos mellkasára feszült.

- Ez a mi helyünk. - mondta rámutatva arra a helyre, ahol egy taxiba szálltunk be.

- Mehetünk? - ajánlotta fel nekem karját. Bólintottam és egy ostoba mosollyal az arcomon belékarolva sétáltunk el.

Elmesélte, hogy forgatásról jött, ezért nem tudott alkalomhoz öltözni, de biztosítottam róla, hogy engem nem zavar. Egy aranyos félmosollyal jutalmazott. Séta közben párszor sikerült megnevettetnem: fejét hátravetve mély, telt hangon nevetett és olyankor engem is elkapott a kuncogás. Megpróbáltam nem csüggeni a szavain, amikor a munkájáról beszélt, de lehetetlen volt, mert annyira nyílt és kifejező egyéniség, hogy nem is vettem észre mikor mentünk be az étterembe, csak miután kihúzta nekem a széket. Elmesélte, amikor a Star Trek forgatásán bedőlt a neutron krémes csínynek (* Simon Pegg és Chris Pine mindenkit meggyőztek arról, hogy egy küönleges, neutronkrémet kell az arcukra kenniük, amely megvédi a bőrüket, amikor lézerekkel teli szobában forgatnak. Zachary Quinto, Zoe Saldana, John Cho, Karl Urban és Benedict cujmberbatch minden bedőltek a poénnak, amit Kirk kapitány és Scotty megformálói eszeltek ki. "És azt mondtuk neki [Benedictnek], hogy apró pontokban az arcára kell kennie a krémet a forgatás idejére" - mesélte nevetve Chris Pine, akinek hála a színészgárda fele fehér pöttyökkel az arcám mászkált, míg ő és Simon majd' megszakadtak a nevetéstől. Cumberbatch, aki Joh harrisont, Khant formálta meg a tizedik epizódban, így vélekedett: "Tudhattam volna...Megfogtak, teljes mértékben megfogtak. De nagyon vicces volt." - a szerk.; forrás - starity.hu). Mikor befejezte a történetet arca vörös volt, én pedig a nevetéstől kibuggyanó könnyeimet törölgettem.

- Bár csak én is ott lehettem volna, hogy lássam az arcodat. - mondtam, még mindig kuncogva.

- Talán következő alkalommal, amikor hasonló történik te is ott leszel. - nézett a szemeimbe reménykedő és egyedülállóan gyönyörű tekintetével, én pedig éreztem, ahogy elpirulok.

- Én is szeretném. - mondtam.

Kellemes hangulatú szobában ültünk: tőlünk jobbra mahagóni kandalló volt egy bőr kanapéval, a falak sötét fa színűek voltak, a szőnyeg pedig mély vörös. Az asztalunk egy váza volt tele rózsákkal én pedig a lehullott szirmokkal babráltam, ahogy a menüt nézegettem. Lasagne mellett döntöttem, míg Benedict rizottót rendelt és azokról a dolgokról kezdtünk el beszélgetni, amik érdekelnek minket.

- Imádok táncolni - mondtam. - Gyerekkorom óta szeretem, anyám mindig elvitt versenyekre, bár néha úgy tűnt ő jobban élvezte, mint én.

- Szerintem csodálatos táncos lehetnél, a tested határozottan meg van hozzá - mondta és ajka kicsit megrándult, ahogy arcom mélyebb színre váltott. - Meleg van idebent, nem? - vette le blézerét és kimentette magát, hogy a mosdóba tudjon menni. Most hogy belegondolok tényleg elég meleg van, a nap az ablakon át sütött be meleg párát képezve. Minél többet gondoltam rá, annál jobban kimelegedtem.

- Hogy hogy még rajtad van a  kabátod? Segítsek levenni? - állt meg melletem, amikor visszajött. Most erre mit válaszoljak? Nem mondhattam neki nemet, mert még furcsának találna, ezért csak bólintottam és hagytam, hogy levegye  kabátomat, majd odaadja egy arra járó pincérnek, hogy akassza fel.

- Olvastam egy cikket a minap. - mondta, miközben helyet foglalt. - Arról szólt, hogy... Mi történt a karoddal?

Az aggodalma nyomasztott és kicsit dadogva szólaltam meg.

 - Ó, csak elestem és valamibe beütöttem. - nem hazudtam túl nagyot... Köhintettem egyet mielőtt megszólaltam volna. - Miről szólt az a cikk?

Tekintete még egy kicsit elidőzött a karomon, majd rám nézett és azt mondta:

- Már nem tudom.

Úgy éreztem lehűlt körülöttünk a levegő. Pár percig még kínos csöndben ültünk, majd Benedict megszólalt:

- Szóval hol is táncolsz?

Némán sóhajtottam a megkönnyebbüléstől, hogy a beszélgetés könnyed hangnemben folytatódott és mire befejeztük csodálatos ebédünket, még mindig győzködtem hogy jöjjön el egy órára.

- Nem Theresa - nevetett hátra hajtott fejjel. - Azt nem akarnád látni. - mutatott végig magán. - Nevetséges és kínos lenne.

- Ah, ebben tévedsz. Én nagyon is szeretném látni - mondtam én is végig mutatva rajta - ahogy táncolsz, amellett pedig szórakoztató is lesz.

Megrebegtettem szempilláimat és láttam, ahogy elvörösödik majd drámaian felsóhajt.

- Rendben, nyertél!

Győztesen felkiáltottam, ő pedig hasát fogva nevetett megint. Amikor a pincér megjött a számlával megpróbáltam ezegyszer én fizetni, de ő csak elmosolyodott.

- A társoságod elég fizetség nekem. 

Éreztem, ahogy melegség önti el az arcomat. Felállt és felsegített engem is és rám segítette a kabátomat.

Visszafele úton irodalomról beszélgettünk, ujjaink összeértek miközben sétáltunk és éreztem, ahogy bizsergés járja át testem minden alkalommal.

- Nem mondhatod komolyan, hogy Jane Eyre érdekes. - mondta hitetlenkedve.

- Pedig de. - feleltem, szinte vérig sértve, mintha én írtam volna a könyvet.

- A James Bond könyvek jók - mondta rám mosolyogva. - Sokkal több izgalmas akció és kaland van benne.

- Ilyen embert! - nevettem. - Bár be kell vallanom élveztem azokat a könyveket is.

Ekkor megfogta a kezemet és a szeme sarkából figyelt engem, mintha attól félne, hogy nem tetszene ez a gesztus. Ennél nagyobbat nem is tévedhetne.

Rövid időn belül megérkeztün az irodámhoz és megálltunk a forgóajtó előtt. Úgy tűnt kissé ideges, ezért tettem felé egy lépést.

- Nagyon jól éreztem magam, köszönöm. - mondta mosolygva, miközben ideges beletúrt göndör fürtjeibe.

- Akárcsak én. Nem fogom elfelejteni a táncórákat. - mondtam, mire ő játékosan felnyögött és tett egy lépést felém. 

Éreztem,  hogy felgyorsul a szívverésem, ahogy közelebb jött hozzám. Úgy éreztem fel fogok robbani, amikor kissé lehajolt hozzám és finoman, nagyon finom értek ajkai az enyémekhez. Amikor rájött, hogy nem fogok elhúzódni elmélyítette a csókot; kezei közé fogta arcomat én pedig át öleltem derekát. Hirtelen eszembe jutott, hogy a munkahelyem előtt állunk és lassan visszahúzódtam, de nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak amikor megláttam sugárzó arcát.

Valamiért úgy éreztem, hogy nehéz lesz koncentrálni a nap hátralevő részében...