Követtem Benedictet a lakásba és közben körbe néztem. Egy könyvespolcokkal teli folyosón sétáltunk végig, a falakon néhány festmény csüngött. Bevezetett a nappaliba. Két nagy, öblös ablak volt szoba végén, így a lenyugvó nap sugarai ragyogtak be a kandalló fényével keveredve. A látványtól meleg érzés fogott el. A kandalló előtt egy kockás takaróval leterített, hosszú bőrkanapé volt elhelyezve, két oldalán egy-egy magas bőr karosszékkel. A tűz fölött egy lapos képernyős TV volt a falra erősítve és a szemem sarkáből láttam, ahogy a kanapá és a kandalló közötti  dohányzóasztalon egy régi könyv feküdt kinyitva. A padló sötét tölgyből készült, a falak pedig világos kék árnyalatúra lettek festve.

Hirtelen egy pukkanó hangot hallottam a hátam mögül és ijedten fordultam meg. Benedict vigyorogva nyújtott felém egy pezsgős poharat. Mosolyogva vettem el tőle és egy jó ideig csak álltunk egymással szemben. Váratlanul egy hosszan sípoló hang töltötte be a szobát. Intett, hogy kövessem és lementünk az étkezőbe. A szoba közepén egy nagy, fából készült asztal állt, szélén aranymintával. Az asztal két végén egy-egy szék volt, a közepén gyertyák és egy csokor virág feküdt az egyik tányér tetején.

- Ezek a tieid. - mondta és a kezembe adta a csokrot. A csokorba nyomtam az orrom és élveztem az édes illatot, majd megköszöntem Benedictnek a kedves gesztust. Kihúzta nekem a széket és helyet foglaltam. Kimentette magát és a konyhába ment a vacsoránkért, így volt időm körülnézni. A padló az étkezőben is olyan sötét fa volt, mint a nappaliban, de a világoskék falak helyett a sötét bordó szín uralta a helyiséget. Szemben velem egy kisasztalon három likőrös üveg állt, mindegyiken ezüst címke tudatta, milyen sötét folyadékot rejtenek.

- Mademoiselle, a ma esti első fogás krémes pirospaprika leves lesz ciabatta kenyér kíséretében. Természetesen minden frissen készült. - mondta egy férfi erős francia akcentussal, mire én megjegyeztem, hogy milyen szépen hangzott, de a férfi oldalát fogva kétrét görnyedt a nevetéstől. Láttam a szeme körül a nevetőráncokat és arcom pipacs pirosba fordult, ahogy rájöttem mi is folyik itt.

- Benedict?! - döbbentem meg, ő pedig felállt, letörölte a könnycseppeket a szeme sarkából, és újra nevetni kezdett, ahogy megláttta az arcomat.

Hátradőltem keresztbe fonva a karjaimat magam előtt és játkosan lebiggyesztettem az ajkaimat.

- Látnod kellett volna az arcodat, egyszerűe megfizethetetlen! - nevetett. Nem sikerült elfolytanom egy kis mosolyt.

Mint kiderült Benedict a konyhában is épp olyan ügyes, mint a színészkedésben és két órán keresztül csak beszélgettünk és nevettünk. Miután elfogyasztottuk a levest - ami minden hideget képes volt kiűzni a testünkből - a következő fogás csirke casserole (magyarul rakott csirke, jobban nem tudom lefordítani - a szerk.) volt. A csirke omlós volt, szinte olyan érzése volt az embernek, mintha elolvadt volna a hús szájában. Az est fénypontja pedig a Victoria piskóta volt, egy könnyű tésztájú piskóta cukormázzal  tetején. A sütemény egyszerűen isteni volt, szivacsos, könnyű és tökéletes minden szempontból. Ahogy felállt, hogy összegyűjtse a tányérokat és megfrordult kitört belőlem a nevetés: hátul a nadrágján, épp a fenekén két lisztes tenyérnyom volt.

Talán a pezsgő volt a oka vagy az az arc, amit vágott, de nem tudtam abbahagyni a nevetést.

- Istenre esküszöm Theresa, mi olyan vicces? - kérdezte ő is nevetve, ahogy maga mögé próbált nézni.

- Ennyi - mondta, miközben a kézfejemmel törölgettem a szemeimet.

Hirtelen már nem voltam a helyemen, hanem a földet bámultam - meg Benedict fenekét -, mert mint egy tűzoltó a vállára vetett. Folytattam a nevetést és még visítottam is, amíg le nem tett a kanapéra és felém nem magasodott. Ahogy a szemeibe néztem már el is felejtettem, hogy min nevettem annyira. A pulzusom legalább kétszer gyorsabban vert, amikor mind a két kezét a fejem mellé tette. Egy kicsit incselkedtem az ajkaimmal és figyeltem, ahogy megnyalja alsó ajkát. Fenébe, már ettől beindultam.

Lassan ereszkedett rám, nem szakadt el a tekintete az enyémtől és keresztbe vetve rajtam lábait térdelt. Szája súrolta az ajkaimat, incselkedett - tesztelve az akaraterőmet - és gyengéden csókolt meg, miközben testével betakart. Lágyan a nyakamat kezdte el csókolgatni egészen a füleimig, ahova lágyan beleharapott.

- Mi is volt olyan vicces? - suttogta a fülembe mély, rekedtes és hihetetlenül szexi hangján. Szeme megvillant és kedvenc félmosolyom játszott az ajkán. Csak felmosolyogtam rá és ártatlanul megrebegtetve szempilláimat. Valami megváltozott az arcán ahogy rám nézett és váratlanul csapott le ajkaimra, ezúttal sokkal sürgetőbben csókolva.

Nem tudtam megállítani, lágyan felsóhajtotta, ahogy ujjai a blúzom gombjaival kezdett el bajlódni. A kezei enyhén remegtek és megnyugtató volt a tudat, hogy ugyanolyan hatással vagyok rá, mint ő rám. De közel sem annyira megnyugtató, mint ahogy a dudorodó nadrágját éreztem meg a csípőmnél. Még egyszer számhoz nyomta ajkait, én pedig nyöszörögtem és az élvezettől lecsukódtak szemhéjaim, ahogy a kulcscsontomat kezdte le csókolgatni. Ezután a dekoltázsomat hintette tele nedves csókjaival.

Ahogy ajkai visszatértek az enyémekhez, hallottam, ahogy nevemet nyögi amint megfogta a mellemet. Kissé elmozdult, szabad karjával magához szorított. Akaratlanul is összerezzentem a fájdalomtól, mert pont ott nyomott meg, ahol a testem megzúzódott. Azonnal elhúzódott tőlem és aggódva nézett rám.

- Mi a baj? Fájdalmat okoztam? - kérdezte rekedt hangon, levegő után kapkodva. Megráztam a fejem és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni az egyre növekvő fájdalmat. Szemöldöke össze szaladt és visszafeküdt. De ahogy újra megcsókolt a fájdalom megint belémnyilalt. Hátradőlt és lebámutlr ám, a szeme tele volt törődéssel, én pedig képtelen voltam tartani a szemkontaktust és zavartan fordultam el. 

Figyeltem, ahogy tekintetét végigjáratta testemen, a fájdalom forrását keresve. A szemeim elkerekedtek, ahogy megláttam a a nadrágom szegélye felett a kis sötétbarna-lila színű foltot. Egy kicsit lecsúszott a nadrágom, pedig direkt magas derekút vettem fel, hogy eltakarja a nyomot. Szemei követték az enyémet és ő is észrevette. Összerácolta a homlokát, ahogy óvatosan kigombolta a farmeromat.

- Benedi... - próbáltam szólni, de kezét felemelve fojtotta belém a szót. Lassank, hogy ne okozzon nekem fájdalmat lehúzta a farmeromat felfedve csipkés bugyim szegélyét, ezzel a hasamon lévő zúzódásokat is. Próbáltam valami magyarázatot kitalálni, de olyan káosz volt a fejemben, hogy semmi sem jutott eszembe. 

- Theresa...mi...folyik itt? - kérdezte, száját kissé nyitva hagyva, kétségbeesett szemekkel.  Abban a pillanatban elkezdett rezegni az asztalon lévő telefonom és mind ketten megláttuk a Jami King nevet a képernyőn. De nem ez volt a legrosszabb. Ugyanis a hívóképen Jamie és én voltunk a francia tengerparton, karunkkal szorosan átölelve egymást. Ez a kép betöltötte az egész képernyőt. Még az előtt készült, hogy minden megváltozott volna. Még mielőtt lelépett. Azt hiszem, sosem kaptam esélyt megváltoztatni a képet.

Benedict szeme a képernyőről az arcomra rebbent, majd a karomra, a gyomromra és vissza a telefonra. Az arcán megjelenő zavarát felváltotta a szomorúság és olyan megsebzettnek tűnt. Megpróbáltam megszólalni, de nem hagyta el egyetlen szó sem a számat. Éles tekintetét az enyémbe fúrta és csak feküdt ott szótlanul nézve, ahogy a világom a szemeim előtt esett szét.