Idilli pillanatunkat a kivágódó ajtó szakította félbe. Egy lány állt ott és nézett idegbetegen ránk, vagyis...inkább Itachira.

- Itachi!- kezdte vészjósló hangon.

- I...Igen?-dadogta mellettem ülő.

- Hova a jó fészkes fenében voltál?! Hogy képzelted, hogy nem jössz haza?!- kezdte bökdösni a melkasát Itachinak.

- Öhmm...Izé... Eljöttem a....Barátomhoz....- Dadogta az utolsó szóra rám sandítva mire én teljesen elirultam.

A kis vendégünk idegesen kapkodta a szemét kozöttünk, majd ördögien elvigyorodott. Itachi ha lehet még az eddigieknél is sáadtabb lett. Én persze nem értettem, hogy mi az ilyesztő benne... De nem is érdekelt annyira, mivel eltörpült amellett hogy kitaláljam ki a fene ez?!

A lány rá sem hederítve Itachi elé lépkedett, és lehajolt az arca ele. Már kezdtem féltékeny lenni, mikor hirtelen... [ hatásszünet ]... Itachi fejébe ömlött egy veder jeges víz.

Döbbenten néztem a levegő után kapkodó Itachira, majd a feje fölött lebegő vederre.

- Ezt miért csináltad? -meredtem a kis vendégünkre értetlenül.- Miért követsz el egy ilyen bűnt Itachi ellen?!

A lány csak unottan rám emelte fekete szemeit, majd elém gugolva kuncogva válaszolt:
- A nagytestvér szivatása nem bűn, hanem kötelsség!- vigyprodott el a végére- Ez a mottom!- majd egy kacsintás kíséretében kilibbent az ajtón.

Milyen fura szerzet.... Gondoltam magamban, míg Itachira vártam, aki bement a fürdőbe rendbeszedni magát.
Vajon ki lehet ő?!- törtem tovább a fejem, majd bevillant a lány egyik mondata: a nagytestvér szivatása nem bűn, habem kötelesség!

Nagytestvér?!!!! Itachi huga?!!!! Van neki egyáltalán?!!

Már tényleg nem értettem semmit, de egyet biztosan tudtam! Beszélne kell Itachival!

Odatrappoltam a fürdőszobához és kopogás nélkül benyitottam. A látvány ami fogadott teljesen megbabonázott....

Hatalmas késéssel de megjött a fejezet, remélem tetszett :)

~ ST ~