5.
-Meg akarsz csókolni?- kérdeztem meg tőle ugyan azt, mint tegnap este.
A válasza ismét az volt.
-Igen.
-Akkor tedd meg!- néztem szinte könyörgően, gyönyörű, barna szemeibe.
-Nem szabad- sóhajtott egy hatalmasat. Felfogtam, így lendítettem a lábamat azzal a szándékkal, hogy leszállok róla, azonban elkapta kezemet, majd közel rántott magához- francba... Nem érdekel, hogy szabad-e. Kikerekedett szemekkel figyeltem, hogy szabad kezét végighúzza combomon, majd fenekemnél megállt. Időközben valahogy ujjaink elváltak egymásétól és mindkét kezem, James mellkasára került. Utána olyan kuszák lettek a dolgok. Nem emlékszem, hogy hogyan történt, csak az érzésre, amit kiváltott belőlem. A pillangók a hasamban csapkodni kezdtek ezerrel és mikor ajkunk találkozott hirtelen, mintha 1000 fokos lett volna körülöttünk a levegő. Szédültem szája mézédes ízétől és mégtöbbet kívántam belőle. Megnyalta alsó ajkamat, mire szétnyitottam számat, hogy nyelve találkozzon az enyémmel. Azt hittem, hogy ennél már nem lehet különösebb és csodálatosabb érzés, ám mikor ráharapott számra azt hittem, hogy menten elájulok.
Kipirult arccal váltunk el egymástól. Egyikünk sem szólalt meg, csak néztük egymást. Fenekemről, James keze elindult feljebb, ami tarkómnál megállt. Magához húzott. Mellkasára feküdtem és hallgattam össze-vissza kalapáló szívét. Mikor észbe kaptam már remegett mindenem, de úgy éreztem, hogy belülről megsülök.
-Aaron, szerintem menjünk- tolt el magától, azonban még visszaadta azt a hógolyót, amit az arcába nyomtam.
-Ezt nem hagyhattad ki,igaz?- nevettem fel.
-Ahogy mondod- nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam, majd mikor felhúzott akkor sem engedtem el. Mosolyogva figyelt James, majd egy mozdulattal ujjainkat össze is fűzte.
~•~
-Itt is lennénk- álltunk meg a házunk előtt. Ekkor elengedtük egymás kezét, majd bementünk. Elkezdtem levenni a kabátomat, mire James perverz mosolyával találtam magam szembe.
-Nade Aaron- cöccögött- máris vetkőzöl? Nem korai még?
-Fogd be- tapasztottam tenyeremet a szájára, majd reménykedtem benne, hogy anya nem hallotta meg. Csak akkor vettem el a fiútól a kezemet, mikor elkezdte nyalogatni- fujj- nevettem fel, miközben beletöröltem a nyálát- undorító- fintorodtam el.
-Tényleg? Mikor a szádban volt, akkor nem zavart- vágott amolyan "tudom, hogy tetszik" fejet.
-Fogd már bee. Anya itthon van- sziszegtem a fogaim között.
Mikor végre sikerült lecsillapítanom James-t elmentünk anyához a konyhába.
-Szia anya- adtam egy puszit neki- ő itt Lily bátyja, James.
Anya mosolyogva fogadta és nem sok kellett neki, hogy megkedvelje a fiút.
-Szóval. Miért kellett hazajönnöm?- ültem szembe vele.
-Csak akartam mondani, hogy elmegyünk kicsit a nagyihoz. Csak pár napra. Nincs kedved jönni?
-Tudod, hogy nem jövök ki a "pápával"- ejtettek ki undorral ezt a szót- és jobban örülnék neki, ha ti sem mennétek. Vagy... jöjjön ide a nagyi.
-Nem Aaron, nem lehet- simította meg a kezemet.
-Apa megy?
-Természetesen.
-Akkor nem lesz gond. Én inkább itthon maradok. De ha van valami... ígérd meg, hogy rögtön hazajöttök. Jó?- fúrtam tekintetem anyukám kék szemeibe. Fájdalom csillogott bennük, majd alig észrevehetően bólintott egyet- mikor mentek?
-Nemsokára. Pár óra.
~•~
Miután elmentek anyáék ketten maradtunk James-el. Úgy döntöttünk, hogy nálunk maradunk kicsit. Befészkeltük magunkat a tévé elé és valami karácsonyi filmet kezdtünk el nézni. Nem igazán tudtam a filmre koncentrálni, miközben a combomat simogatta a mellettem ülő fiú. Minden egyes érintésétől kirázott a hideg és nem csak azért, mert vészesen közeledett egy bizonyos testrészem felé. Inkább elkaptam a kezét, mire egy nyertes mosolyt villantott felém. Az ölembe pattant, majd megnyalta ajakaimat.
-Csodáltam, hogy eddig kibírtad, hogy a kezem ott motoszkált- kezdte el puszilgatni a nyakamat. Oldalra döntöttem a fejemet, hogy jobban hozzáférjen. Először csak megnyalta a bőrt, majd szájába vette és harapdálni, szívogatni kezdte. Nagyon élveztem. Halk nyögések hagyták el a számat, mire James mindig elkuncogta magát, mikor meghallotta. Aztán eszembe jutott Lily.
-Basszus- löktem le magamról a fiút, aki hangos puffanással a földön landolt. Értetlen tekintettel nézett rám. Nyakamhoz kaptam a kezem, majd elfutottam a legközelebbi tükörhöz. Ott díszelgett egy borzalmasan nagy vöröses lilás folt. Mosolyogva lépett mögém James. Átkarolt, majd megpuszilta a fülem mögötti érzékeny bőrt.
-Nem tetszik?
-Nekem tetszik. De tudod kinek nem fog tetszeni? - doboltam türelmetlenül az ujjamal. Arra vártam, hogy leessen neki. Mikor ez nem történt meg szembefordultam vele- Lilynek. Vágod? Mit mondok neki?
Ekkor láttam, hogy James arca elhidegül. Mintha egy pillanat alatt egy teljesen másik fiú került volna ide.
-Igazad van. Nem szabadott volna.
-Majd legközelebb...
-Nincs legközelebb Aaron- vágott idegesen a szavamba.
-Nemár James- tártam szét a karomat. Túlságosan tetszik, amit vele érzek ahhoz, hogy most csak úgy abbahagyjuk.
-Hiba volt megcsókolnod!
-Mivan? Te csókoltál meg engem!- akadtam ki.
-Ez nem igaz!
-Tudod mit James!? Mivan ha tényleg én csókoltalak meg? Tetszett... és ha ugyan ott lennénk, akkor sem tennék mást. Megint megcsókolnálak!
-Akkor tedd azt- ez most komoly? Szerintem nekünk ez a mondat valami szállóigénkké vált.
Meg akartam csókolni, de nem tettem.
-Látod?- ült le mellém a kád szélére- nem tennéd meg. Te is tudod, hogy hiba volt- támasztotta meg vállamon a fejét.
-Miért lett volna az?- suttogtam.
-Mert te Lily-vel vagy együtt. Nem velem....
Ezután nem sokat szóltunk egymáshoz, csak visszamentünk a nappaliba és néztük a TV-t. Már vagy a 3. filmnek is vége lett, mikor James megtörte a csendet.
-Aaron?
-Igen?
-Te meleg vagy?
Nah igen. Szerintem ha egy filmben lettünk volna, akkor ez lett volna az a jelenet, mikor éppen iszok valamit és kiköpöm, mind egy cseppig.
-Nem James... én nem vagyok meleg. Inkább biszex-nek mondanám magam. Elvégre a lányokhoz is vonzódom- magyaráztam el neki, amit kb 2 éve tartogattam magamban. Senki nem tudta ezt Bredon-on, a volt pasimon kívül- és te? Meleg vagy?
-Amikor még itthon voltam mindig csak lányokkal voltam. Azonban, mikor elkerültem a katonsághoz, történt ott velem... -nyelt egy hatalmasat- pár dolog- küldött felém egy fájdalmas mosolyt. Szemiben, mintha könnyek csillogtak volna és olyan keserű lett a szájízem, hogy alig tudtam elviselni.
-Nem kell elmondanod James- kulcsoltam ujjaimat az övére. Nem érdekel mit gondol, tudom, hogy szüksége van valakire, aki jelen pillanatban én vagyok.
Sziasztook! Nos, ma publikáltam a legújabb könyvem prológusát. A történet dióhéjban annyi, hogy Nate szülei meghaltak egy autóbaleset során. Mikor a fiú már nagyon maga alatt van találkozik Damien-nel, akibe beleszeret. Viszont megtud róla egy sötét titkot és ez a szerelem gyűlöletté alakul. Ha van kedvetek olvassatok bele:
Ui: Új borító 😍 hogy tetszik? 😍
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top