Utoljára belenéztem a bejárati ajtó melletti egész alakos tükörbe. Egész jó látványt nyújtottam. Ujjaimmal beleszántottam sötét hajamba, majd a többihez igazítottam rakoncátlan tincseimet. A James-től kapott piros-fekete kockás inget legfelül kigomboltam, majd fekete farmerembe tűrtem az alját. Belebújtam fekete bakancsomba, aminek a szélén piros kockát díszelegtek, majd felhúztam a kabátomat. Vállamra kaptam a táskámat és rohantam is az iskolába. Becsöngetés után 10 perccel estem be az ajtón. Hatalmas léptekkel indultam el a szűk folyosón, miközben azon agyaltam, hogy milyen órám is lesz. Kínomban felnevettem, mivel esélytelen volt a dolog, hogy eszembe jusson, mert azt sem tudom, hogy milyen nap van. Szűk farmeremből kezdtem kihalászni a telefonomat, mikor egy hirtelen jött lökéstől elejtettem azt. A készülékem mellett egy ismerős táska is a földre került. Lederemedtem. A lány elmormolt egy sajnálomot, majd a cuccainkért hajolt, mikor ő is lefagyott. Lehunytam a szemem. Erősen. Készen álltam rá, hogy megbeszéljem vele a dolgokat.

-Gyere velem- ragadtam meg Lily kezét, majd felvéve a táskáját és a telefonomat, húzni kezdtem egy üres tanterem felé. Ugyan ellenkezett, de nem engedtem, hogy kiszabaduljon a szorításomból. A kémia terem ajtaját becsuktam, majd hátamat neki nyomtam, jelezve a lánynak, hogy innen most nem szabadul.

-Hallgass meg, kérlek- pillantottam könyörgően rá, de a szemét végig a padlóra szegezte. Szabálytalanul mozgó mellkasa egyre többször emelkedett és süllyedt. Féltem, hogy esetleg valami pánikrohamot kap, így elálltam az ajtó elől és tisztes távolságban maradtam tőle.

-Nem érdekelsz Aaron- sóhajtott egy hatalmasat, majd sötét szemeit, kék íriszeimbe szúrta. Ölni tudott volna a tekintetével.

-Ülj le- néztem egy székre. A lány csak megrázta a fejét. Barna, szoros kontyba fogott haja kihangsúlyozta erős arccsontját. Mint mindig most is volt rajta egy kis pirosító- Jól nézel ki- pillantottam végig az egész lányon. Komolyan így gondoltam. Mintha kezdene helyre jönni. Szemei már nem karikásak és arca nincs annyira beesve.

-Engedj ki- lépett az ajtóhoz. A nagy lendülettől a kilincs a kezébe maradt, a másik oldalon pedig hangos csörömpöléssel ért földet.
Riadtan rám kapta a tekintetét.

-Látod? Az ég is azt akarja, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Beszoroltunk, de nem vagyok köteles meghallgatni a mentegetőzéseidet. Szóval ne beszélgessünk- lépett tőlem távolabb, majd a terem másik végében helyet foglalt. Mélyen beszippantottam a levegőt, majd követtem és szorosan mellé ültem. A lány megborzongott.

-Tudod... előtted jártam valakivel. A neve Bredon. És fiú. Mivel biszex vagyok.

-Mintha azt mondtam volna, hogy nem kell kommunikálnunk, mert nem vagyok rá kíváncsi- nézett a szemembe most először.

-Pár hónapig együtt voltunk-folytattam, de a lány elkapta a tekintetét- nem szerettem. Elköltöztek és szakítottunk. Aztán jöttél te. Megbabonáztál aznap, mikor elsőnek láttalak, csakúgy, ming mindenki mást is- Kyle is belé esett- és imádtam veled lenni. Minden percét élveztem. De...

-De?- nézett rám könnyes szemekkel. Felhúzott térdére csúsztattam a tenyeremet, majd combján pihentetett kezét gyengéden megszorítottam. Egy apró sóhaj kíséretében lehunyta a szemét- gyerünk. Meséld tovább. Mostmár meg akarom tudni, hogy miért tetted ezt velem.

-Emlékszel, hogy amikor mondtad, hogy szeretsz én sosem mondtam ki?- a lány csak aprót bólintott- nem akartam hazudni, azért nem tettem. Én nagyon szerettelek, de nem szerelemből. Ez valami egészen más volt, amit nem tudok megmagyarázni, de azt biztosan tudom, hogy nem szerelem.

-Honnam tudod Aaron? Honnan tudod, hogy az nem szerelem volt, amikor még sosem voltál az?

-Onnan, hogy most az vagyok.

-James-be?

-Igen- hunytam le a szemem és próbáltam visszatartani a mosolyomat. Már csak a puszta neve hallatán is feláll a szőr a kezemen és mosolygok, mint valami fogyatékos- amikor első nap megláttam...

-Tudod Aaron, így kezd minden összeállni- vágott a szavamba.

-És első este, mikor elaludtál a filmen, mi felmentünk. Akkor, ott majdnem történt valami, de nem akartuk ezt tenni veled. Pontosabban James állított le. Mert fontos vagy neki. Talán még nálam is jobban szeret.

-Azt kétlem- horkantott fel- ha így lenne nem vette volna el a pasimat.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, ahogyan mondta. Az undort a hangjában és a gyűlöletet a szemében.
-És még párszor kerültünk csók közeli állapotba, de mindig leállított. Miattad Lily, szóval ne mondd azt, hogy ő nem szeret.

-Akkor mikor volt az első...

-Mikor elmentél Casey-vel. Haza kellett mennem és James elkísért. Aztán... elkezdtünk játszani a hóban. És... valahogy megtörtént - túrtam idegesen a hajamba- és... akkor megindult bennem valami. Szerelmes lettem a bátyádba.

~•~

-Értem- törte meg Lily az elhatalmasodó csendet. Mindent, tényleg mindent elmondtam neki- és most mit vársz tőlem Aaron? Hogy legyünk puszi pajtársok?

-Nem... azt, hogy ne gyűlöld James-t.

-Te jó ég! Még most is őt véded?- nevetett fel kínjában, majd a terembe kezdett mászkálni.

-Nem őt védem. Csak... nagyon szeret téged. Tudom, mert tegnap elmondta nekem.

-Mindegy.

-És... szeretném, hogy tovább lépj.

-Tovább lépni? Mégis kinek kellek én?

-Én tudok valakit-kacsintottam a lányra.

-Kit?

-A több ezer jelentkező ember közül egy mindenképpen méltó hozzád. Mit szólnál hozzá, ha szerveznék nektek egy randit?

-Egy feltétellel- torpant meg hirtelen. Arcán, mintha egy mosoly bújkált volna. Éreztem, hogy kezd helyre jönni a dolog.

-Mégpedig?

-Dupla randi. Te és James és én meg...

-Az meglepetés- mosolygtam rá- Lily-váltottam témát- mit szólnál hozzá, ha ellógnánk ezt a napot?

-Oké. Írhatok én James-nek, hogy jöjjön értünk?

-Persze- simítottam meg a kezét, majd néztem, ahogyan bepötyögi a telefonjába a szavakat.

Lily: El tudsz jönni a suliba értem?

James: Jézusom Lily. Baj van?

Lily: Nem velem, hanem Aaronnal.

James: Mi történt vele? Azonnal ott vagyok.

Lily: Gyere azonnal is, mert hármasban fogjuk tölteni a napot.

-Nos, most lehet, hogy meg fogsz verni, de nem voltunk beszorulva. Vagyis de, de ezt bármikor meg tudom csinálni- villantottam a lány felé egy ezer wattos mosolyt. Észre vettem, hogy sötét szemei megteltek könnyel- Mi a baj?

-Semmi- rázta meg a fejét- csak minden összeállt a fejembe. És akkora barom vagyok, hogy nem vettem észre, hogy, hogy néztek egymásra.

-Nem akartuk, hogy észre vedd!

-Az tök mindegy. Viszont muszáj megkérdeznem. Nincs esélyem nálad? Képtelen lennél arra, hogy szeress?

-Én a bátyádat szeretem Lily- suttogtam magam elé. A lány szorosan lehunyta a szemét. Egy könnycsepp gördült végig az arcán, majd kifújta az eddig bent tartott levegőt.

-Értem...