Miután lezajlott végre valahára a találka Fredrik-kel, már rögtön jöttek egymás után a leckék. Az egészben az a szép, hogy nem olyanokat tanulunk mint ahonnan én jöttem, mint a matek vagy a nyelvtanulások, hanem tök felesleges dolgokat. Végülis örülhetek ennek is, mert a legtöbb lány nem is kap oktatást, csak hozzáadják valakihez és kész. Ebben a világban a férfiak irányítanak, a nőknek pedig csak annyi a feladatuk, hogy fiú utódott hozzanak a világra. Az én korombeli fiúk már rég iskolákba vannak küldve ahol számtant, latint, csillagászatot, zenét és egyéb ilyen dolgokat tanulnak, és jobbnál jobb egyetembe kapnak felvételt. És én? Egy kupac könyvet kell vinnem a hímzés történelméből amik leginkább képekből álnak, hiszen csak a nemes családból való lányok tudnak olvasni. Azok is csak ritkán.

-Szép napot!- mosolyogtam a mellettem elhaladó cselédekre.

-N-ne segítsünk Hercegnő?- kérdezték rémülten.

A szolgálók legnagyobb része amint meglát egyből megriad, az előző énem miatt. Nem vagyok büszke emiatt... Ha tudtam volna hogy egyszer én leszek Emily, akkor egyből másként tüntettem volna fel, és nem egy jégszívű önimádó hülye libává. Akármilyen nyálasan is hangzik elszomorodok mikor így reagálnak rám az emberek, ezért megpróbálok ezen változtatni:
-Kedves tőletek köszönöm, de nem akarok mindig másokra támaszkodni. Ha megbocsájtotok...

Mosolyogva meghajoltam, és gyors léptekkel tovább mentem.

-Tényleg teljesen megváltozott...- súgta oda az egyik szolgáló a masik fülébe.

-Igen, mióta felébredt a betegségéből azóta mintha egy teljesen másik ember lenne.- bólogatott a másik helyeslően.

-Nos, én örülök az új hercegnőknek.- vigyorgott a lány válaszul.

-Vigyázz a szádra! Ha ezt valaki meghallja, akkor nekünk annyi.

Miután a két cseléd is elindult a maga útján, én megkönnyebbülten elmosolyodtam majd befordúltam a folyósómra.

●□●

-Tanulni akarok.- jelentettem ki komoly arcal.

Erre felvont szemöldökkel nézett rám a tanárom, miközben épp hímezni tanított:
-Tudtommal éppen azt csináljuk, Lady Nalson.

-Nem így értettem...- sóhajtottam szivacsosra szurkált ujjakkal.- Úgy akarok tanulni mint a korombéli fiúk.

Erre kiesett a kezéből a tű és a szövet meglepetésében:
-Ho-hogy képzeli! Örüljön, hogy olvasni tud és írni! Mi lesz ha kitudódik, hogy ezt merte kérni?!

-Nem érdekel...

- Elég ebből a neveletlen viselkedésből!- kiáltott rám ellenkezést nem tűrően.- Mi történt magával?! Ezelőtt ön volt a hölgyek példaképje! Most meg azt is elfelejtette hogyan kell ölteni!!

Erre nekem is eldurrant az agyam és felálltam a székémből:
-Teszek a rohadt hímzésre és varrásra! Mire fogom ezt az életembe használni, ha?! "Nem tudok összeadni két számot, de azért tessék megfoltoztam a ruhádat!" Azt akarják hogy minden nő egy üresfejű kétlábon járó varrógép legyen?!

Erre a tanítóm elkezdett remegni mérgében majd megragadta a csuklómat:
-Na itt telt be a pohár, kisasszony! Jöjjön le velem és szépen elmondja ezt Felségnek is amit az előbb.

-E-eh?! Mi?- sokkolódtam le.

Próbáltam ellenkezni de ez a nyanya erősebb volt mint gondoltam. Aki csak látott mind azt hitte hogy elmentek nekünk otthonról, de ez érdekelt most a legkevésbé, hiszen az utolsó személy  akivel találkoznék az a tulajdon apám.

-E-eressz el!- rángattam ki magamat a kezei közül de már túl késő volt.

Megáltunk egy nagy díszített ajtó előtt, és a tanárom ekkor hirtelen megfordult:
-Menjen be, és addig ne merjen kijönni amíg nem tisztázta magát az édesapjával!

-De én...

-Ne kelljen elmondanom kétszer!- vágott a szavamba.

Egy ideig hezitálva néztem vele farkasszemet, de hamar megtörtem. Egy mélyet sóhajtottam és kitéptem magam a szorításából mérgesen és az ajtóhoz léptem. Megálltam előtte egy pillanatra és idegesen néztem a cipőimet. Nem akarok az apámmal találkozni, hiszen pontosan tudom, hogy mennyire gyűlöl. Bár ez kölcsönös jelen esetben...

Nehézkesen rávettem magam hogy kopogjak az ajtaján, de megkönnyebbülésemre nem kaptam választ egy ideig.

-...Gyere be.- hallottam meg a jellegzetes hangját.

Erre összerezzentem és még utoljára hátranéztem a tanítómra aki ugyanolyan haraggal méregetett mint pár perce. Erőt vettem magamon és elfordítottam a kilincset majd beléptem az ajtón.

-Ü-üdvözlöm, Apám!- hajoltam meg.

Erre felnézett a papírjai közül jeges kék szemeivel, és ahogy megpillantott a tekintete teljesen üres volt:
-Mit akarsz?

-Üdvözlöm Felség, ne haragudjon amiért megzavartuk!- termett a semmiből mellettem a tanítóm.- Én hoztam le ide Lady Nalsont, ugyanis gondok voltak vele.

-Gondok?- húzta fel a szemöldökét.

Erre kínosan elnéztem egy másik irányba.

-Olyan tanításba akar részesülni mint a férfiak.- mondta még mindig lehajtott fejjel a mellettem lévő nő.

Apám izmai erre megrándultak és rámnézve megemelve a hangját:
-Hogy micsoda?!

|□|

Heeeeeeeeeeeeeelló minden kedves embernek!~ Végre itt az új rész ahogy ígértem. 💪 Gondoltam még most gyorsan posztolom ezt a részt, mert a 7 óra időeltolódással elég nehéz, hogy úgy időzítsek amikor nektek is jó... (itt mindjárt este 7 lesz, szóval nálatok dél mire kikerül ez a rész.) Legyetek türelemmel, megpróbálom minden tudásomat beleölni így is a fejezetekbe. ^^'

XOXO: Tunci123