Lefagytam a döbbenettől amint megláttam őt. Vörös egyenes haja a szemébe lógott, így kicsit eltakarva élénkzöld szemeit. Néhol egy-egy szeplő foglalt helyet világos arcán, így csak még jobban kiemelte májva rózsaszín ajkait. Egy fehér ingben volt, egy zöld mellénnyel. Innen nézve hihetetlenül vékony csuklói vannak, simán körbeérném egy kezemmel kétszer is. Ahhoz képest nem is néz ki olyan rosszul eltekintve a kis vézna nyurga testétől, amit születése óta nem ért nap. Kifejezetten különleges aurája volt. Ránézésre velem egyidős lehetett, szóval ebbe nem köthetek bele. De hát attól még hogy elviselhetőnek tűnik, még nem ismerem belülről.

-Ah, örvendek. Köszönöm, hogy eddig elutazott, remélem kellemes volt az uta!- mondtam Emily szövegét rutinból már.

Elhallgatott hirtelen, és elkezdett méregetni engem komoly arcal. Kicsit kínosan mintha nem zavarna elkezdtem rá mosolyogni csendben, hátha veszi a lapot. Egy pár másodperc után szóranyitotta a száját:
-Félreismertem Lady Emily.

-Eh?..

Hogy lehet valakit félreismerni, ha most találkoztál vele előszőr?... Tudtommal legalábbis most látjuk egymást elsőre.

-Az a pletyka kering önről, hogy egy csendes, magánakvaló, komor lány. De nekem teljesen az ellentétének tűnik.- magyarázta meg miután látta az értetlen arcomat.

-Oh... ho-hogy az!- nevettem kínosan.- A pletykák azok csak pletykák, nem igaz?

-Hm.. valószínűleg.- mosolygott vissza rám.

A beszédstílusából ítélve korához képest meghaladja az inteligenciáját, és elég jó emberismerő, akárcsak az apja. Bár van benne egy kis gyermeki pimaszság. Többet meg kell róla tudnom...

-Egyébként minek köszönhetem a látogatását, Lord Fredrik?- mosolyogtam ártatlanul.

-Apám azt mondtam megkell látogatnom önt, a betegsége miatt. Nem volt hozzá semmi kedvem, de hát mégse szegülhetek szembe.- mondta teljesen higgadtan.

Ugh... Gondoltam, hogy őszinte lesz, de ez kicsit mégis szívenütött...

-É-értem... haha... nos, attól függetlenül köszönöm a látogatását!- erőltettem egy kínos nevetést.

-Lady Emily, nem volna kedve egy sétához?

Kicsit megszeppentem a hirtelen felajánlására, de végül rábólintottam. Nem tudom hogyan jött ez neki hirtelen, de inkább csak sodródok az árral terv szerint. Végül is mi baj sűlhet ki belőle?

>□<

Kínos csendben sétáltunk egymást mellett, mögöttünk az egyik őrrel. Úgy éreztem mondanom kéne valamit, de képtelen vagyok rá. Ezzel a sráccal lehetetlen szót érteni!! Nagy levegőt vettem, és csak unottan bámészkodtam a jól ismert kertben. Azt kívántam bárcsak vége lenne az egésznek, és végre visszamehetnénk.

-Talán nem érzi jól magát, Lady Emily?- kérdezte Fredrik miután látta az elkeseredett arcomat.

-M-mi? Ah! Ne-nem, erről szó sincs csaaaaaaaak....- mélyedtem a gondolataimba valamilyen kifogásért.- Fáradt vagyok?..

-Oh, talán korai volt a találkozónk? Elnézést de csak most tudta...

-Nem! Nem! Nem! Dehogy!- vágtam a szavába kétségbeesetten.- Rosszul aludtam az éjjel! Igen, ez a baj!

Látszott az arcán, hogy kicsit meglepődött, de ezekután egy újabb mosolyra húzta az ajkait:
-Akkor talán lekéne ülnünk?

Pár perc után már egy hintaszékben ültünk, még kínosabb csendben mint azelőtt. Az őr mögöttünk állt, köztünk pedig 1 méter távolság volt legalább a szék két végén. Legszívesebben ott helyben elástam volna magam. Nagyot sóhajtottam, és magam mellé néztem, ahol ameddig a szem ellátott színes virágok voltak elültetve. Egyből elmosolyodtam amikor megláttam egy szebb darabot, amit egyből le is szakítottam.

-Mi az?- kérdezte a vörös hajú fiú miután meglátta a kezembe.

-Ez? Ibolya.- mondtam egy széles vigyorral.

-Oh..~ Talán csak nem szereted?- mosolyodott el ő is kissé erőltetetten.

-Hát, nem igazán mondanám. Jobban preferálom az orchideát.

Erre úgy felszaladt a szemöldöke, mintha idegennyelven beszélnék:
-Or mi?

Erre meg én képedtem el, mert látszólag nagyon nem értett a növényekhez:
-Nem ismered?

Erre csak megrázta a fejét, mire az én szemeim felcsillantak, hiszen eléggé értek a témához. Előző életemben egy csomó virágot tartottam az erkélyemen, ráadásul anyám is elég kert bolond volt, így természetesen rámragadt néhány dolog.

-Az orchidea a világ legszebb virága amit valaha láttál volna! Minden színben van. Az én kedvencem a fehér, aminek a végei néhol átmennek egy lilás-rózsaszín árnyalatba. Bár én még sose termesztettem, mert állítólag nehéz nevelni amíg még csemete, ezért is ilyen drága. Elég népszerű virág, furcsa hogyha valaki még nem hallott ról..- hirtelen feleszméltem, és azonnal elhallgattam.

Túl sokat beszélek, ha szóba kerül egy olyan téma amit nagyon szeretek. Egyből elpirultam zavaromban. Fredrik csak értetlenül pislogott, és látszott az arcán, hogy magasról tesz az egészre. Lesütöttem kínosan a szemeimet és halkan megszólaltam:
-Mi-mindegy...

Ezekután mintha csak még nehezebb lett a levegő kettőnk közt. Elszomorodva lehajtottam a fejemet és mélyet sóhajtottam.

Bárcsak vége lenne ennek a napnak...

|□|

Na gyermekek, helyzetjelentés!~ Szóval holnaptól kezdve 12 napra elutazunk külföldre (Japánba), aminek köszönhetően nem igazán tudok aktívkodni a nagy időeltolódás és a sűrű programterv miatt... ^^' Még nem tudom hogy milyen sűrűséggel tudok jelentkezni, egyenlőre nem tudok bíztosat mondani, de igyekszem kötni magam a határidőhöz!~ 😁

XOXO: Tunci123