Mindigis érdekelt, hogy vajon milyen lenne az a könyv, ami az adott ember életéről szólna. Vajon hol kezdődne? Egy boldog, vagy egy szomorú pillanatnál? Milyen szemszögből lenne megírva? Milyen lenne a műfaja? Dráma? Pszcihológiai? Romantikus? Akció? Humoros? Hogy vannak beosztva a szereplők? Mi a cél és a bonyodalom? Mind-mind olyan kérdés, amire cak úgy kapnánk választ, ha azt könyv formájában láthatnánk. De az élet kicsit sem ilyen. Itt nem kapunk tartalomjegyzéket, határozott kiindulópontot, vagy más szereplők szemszögébe se pillanthatunk bele. Mégis, a legnagyobb külömbséget nem ezek az apró dolgok adják, hanem az a végtelen szakadék, ami elválasztja a valós, és elképzelt világot egymástól: a befejezés. A könyvben van egy pont, ami után csak végtelen ürességet érzünk a további csodás emlékek hiányában, amit pár papírlap nyújthat. Majd kis idő alatt találunk egy újabb darabot amivel kis színt vihetünk szürke óráinkba, hogy betöltsük azt a lyukat, amit mindigis éreztünk az életünkben. Ott azok lehetünk akik akarunk, varázslók, hősök, gyilkosok, vagy igaz szerelmesek. De a valós élet ennek az ellentétje. Itt sose tudjuk meg a végét a történetnek, de egy csepp megbánás sem lesz bennünk. Az utolsó lehelletünkor majd befogják tölteni az akkorra már tátongó üreget a magunknak szerzett emlékeink, amiket sose változtathatunk meg újra, vagy kezdhetünk előlről. Ezért is olyan gyönyörű ez a vékony fal, ami elválasztja az életet a fantáziától. De mégse ez a legnyomósabb indok, amiért én inkább a valóság pártját fogom...

Az utolsó óra csengője betöltötte a hatalmas, üres termet, még úgy is, hogy a hang a faajtó másik oldaláról jött. Mindenki egy emberként állt fel a helyéről hogy elinduljon az ebédlőbe vacsorára, miközben a lépteik után még egyre halkuló visszhangot hagytak. A hatalmas ajtó nyikorogva kinyílt, így a helyiség nyugalmát megtöltötte a folyósón elhaladó emberek hangos, egybefolyó beszélgetése. 2 hosszú perc leforgása alatt újra csendes lett a könyvtár, aminek csak két egyedüli látogatója maradt ekkorra. Én, és az előttem ülő összeomlott tűzvörös hajú fiú, aki lesütött tekintettel tartotta még mindig a lapot remegő kezeivel. Unottan belélegeztem egy jó nagy adag levegőt, amit miután behunytam a szemeimet kifújtam. Kitoltam a székemet amin ültem, majd szép lassan felegyenesedtem miközben lejjebb húztam a blézeremet.

-Ha megbocsájt, akkor én is elindulnék mostmár.- köszöntem el tőle immáron komoly arckifejezéssel.- Reménykedek benne hogy továbbra is megmarad a jó viszony köztünk, a jegyességünk felbontása ellenére is.

Még egy utolsó pillantást vetettem az összetört Fredrikre, majd angolosan elindultam az ajtó felé. Egy apró mosoly kúszott ajkaimra amit már nem tudtam tovább tartani, miközben arra gondoltam, hogy mennyi kellemetlenségtől kíméltem meg magam ennyi szenvedés után. A nagybátyám sose volt az eljegyzésem támogatója már a kezdetektől, így tőle hamar megkaptam az áldását, inkább az apám támogatásával gyűlt meg a bajom. A hirtelen betegségem óta mintha teljesen kicserélődött volna, ami a csöndességében és a higgadságában mutatkozik meg. Nem sokat beszélgetünk még most sem, de sokkal lágyabb lett a tekintete, akárcsak egy megszelidített vadállatnak. Még a szünetben említettem neki, hogy fel szeretném bontani Lord Fredrik és a köztem lévő kapcsolatot, amit meglepően nyugodtan kezelt, és alig 1 hét alatt meg is kaptam az engedélyét, indokként pedig azt írta be, hogy annyira elhidegültünk egymástól, hogy szinte lehetetlenné vált a kapcsolat. Ami nem is volt akkora hazugság.

-Lady Emily!- ragadta meg váratlanul a kezemet, amire meglepetten hátranéztem rá. A smaragd zöld szemei ködösek voltak, és az arca a kétségbeesését tükrözte vissza. Ahogy hosszú, szinte már lányosan vékony ujjait a csuklóm köré fonta, a szorítása kissé megerősödött, mintha tartózkodna az elmenekülésemtől. A heves reakciója mély ráncokat képzett a szemöldökeim között, és megvártam hogy megmagyarázza udvariatlanságát.- Kérem ne tegye!

-Lord Fredrik. Kérem engedjen el!- ignoráltam higgadtan a mondatát.

-Gondolja ezt át mégegyszer! Ha felbontjuk ezt a házasságot akkor a két családnak semmi köze nem kesz egymáshoz.

-Én is pont ebben reménykedtem.- vágtam vissza kicsit durvábban az idegességemnek köszönhetően.

-De lehetséges, hogy a hirtelen válásnak köszönhetően akár viszály is bontakozhat...!- keresett további indokokat, a bizonytalanságom reményében.

Te jó ég, mintha egy nyálas dráma közepébe cseppentem volna!

Egy határozott mozdulattal kirántottam a karomat kezei közül, majd immáron egy sokkal szúrósabb és mérgesebb tekintettel néztem rá:
-Lord Fredrik, megkérem hogy tartózkodjon a szügségtelen szavaktól! Először is, sosem voltunk egy percre se összeházasodva, így sosem leszünk elválva se. Másodszor pedig vegyen vissza a stílusából, mert nagyon kellemetlen helyzetbe hoz ezzel!- vágtam hozzá fújtatva.- Hálás lennék ha ezeket az iratokat minél előbb eljutattná a családjához. Ha megbocsájt...

Újra megindultam, csak mostmár sokkal sietősebb léptekkel, nehogy ájra megállítson. Szerencsére ez nem történt meg, ehelyett csak kétségbeesett hangnemben utánam szólt.

-Mi az oka? Miért ilyen hirtelen? Talán csak nem szeretője van?

Erre megtorpantam az kijárat előtt, és egy pillanatra elhallgattam. Végül lenyomtam a kilincset, és mégmielőtt kiléptem volna, egy ragyogó vigyorral hátranéztem még rá:
-Semmi közöd hozzá~

És BAMM, becsaptam magam mögött a hatalmas faajtót. Elkomorodott arcal nekidőltem a falnak, miközben a fejem egyre vörösebbé vált.

-Agh!! Mégis mi ütött belém?!- vertem a falat ordítozva, s közben a másik kezemmel betemettem égő arcomat.- Olyan menő voltam végig! Már majdnem meg is volt a könyvbe illő vagány lelépésem, de elcsesztem!

Az ott elhaladó pár diák igyekezett minél gyorsabban és észrevétlenebbül elsétálni mellettem, miközben én úgy ordítozok mint egy elmebajos. Mikor kitomboltam magam lecsúsztam a földre, nem törődve, hogy ez milyen illetlen egy lánytól. Hátrasimítottam a hajamat, és egy mélyet sóhajtottam, hátha ezzel kicsit elszáll a vér az arcomból.

-Pedig olyan jól elterveztem ezt az egészet... Mégis, sikerült felhúznia... Ki gondolta volna hogy ez ennyire felzaklatja.- folytattam a magamban beszélést, amire egy kínos nevetés tőrt ki belőlem.- Egyáltalán nem számítottam az utolsó kérdésre. Ennek hála sikerült végleg elveszteni a hidegvéremet, és akaratlanul is tiszteletlenül távoztam. Letegezten! Letegeztem!- temettem az ismét vörös arcomat a tenyereimbe hisztérikusan.- Nekem most tényleg lőttek...

Végülis, legalább mostmár végleg nem áll az utamba. Elég egyértelmű és visszautasító voltam ahhoz, hogy végleg elvegyem a kedvét. Bár tényleg meglepett az akaratossága... Vajon miért vált ilyen kétségbeesetté? Mondjuk megértem, ezzel az eljegyzéssel sikeresen elvesztett egy elég közeli helyet a Királyhoz.

"-Talán csak nem szeretője van?"

-Ah, mennyi gond...- vakartam meg a tarkómat egy enyhe pírrel az arcomon.

|□|

Haha... Helló ismét~
...
Komolyan, már nem is merek így elétek állni ezekután... Egyszerűen nem tudom szavakbaönteni a sajnálatomat és a hálámat, hogy annak ellenére mennyire felszívódtam ti ugyanolyan megértők voltatok.. TT A pokolra fogok jutni...

Mégis, elég kínos lenne mindkettőnknek, hogy megint elkezdek esedezni, de remélem tudjátok hogy mennyire boldog vagyok hogy ilyen csodás olvasóim vannak! QwQ❤❤

Főleg, mert volt két olyan eszméééééééletlen személy, aki a rajtehetségét arra fordította, hogy a lehető legmegtisztelőbb ajándékot adják nekem. ~°FANARTOT KÉSZÍTETTEK°~ Komolyan, könnybelábadtak a szemeim, annyira meghatódtam, hiszen álmodni se mertem volna erről a megtiszteltetésről! QwQ❤❤❤(Megtisztelő dolgok egy író számára: olvasás<votolás<követés<kommentelés<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<FANART)Oké, oké, abbahagytam, ne haragudjatok...

Kérlek hadd mutassam be a két csodás alkotást és alkotójukat~

DogLoverGrl (Tőled külön elnézést, ez nem azt jelenti hogy elfelejtettelek volna, csak annyira izgatottá váltam a rajzodtól hogy minél jobban kommentelni koncentráltam. >\\\<)

Ah~ Emlékszem hogy mennyire izgatott voltam amikor ezt megláttam! Ez a rajz azért különleges, mert teljesen olyan mintha egy képregény egy képkockáját olvasnánk! 😁 Komolyan, minden elismerésem, ez egy szuper kreatív ötlet, ráadásul mivel digitális ezért biztosan rengeteg munka is volt!❤❤❤

1Astoria7 (Hehe~ Mégis meglett az egyik, remélem megbocsájtassz az üresfejűségemért! ^^')

Ah~ Olyan gyönyörűen ábrázolta Charlotte-t és Emily-t! :'3 Imádom a színeket, nagyon jól és kreatívan mutatta meg a külömbségüket a két karakternek! QwQ❤Charlotte szeme lélegzetelállítóan szép színű~

XOXO: Tunci123