Olyan furcsa érzés volt reggel a saját ágyamban kelni. Az ismerős illatok és színek amik körbeölelték a szobát elképesztően megnyugtató hatású volt. A nagy függöny az ágyam előtt amit sose lehet rendesen behúzni ismét egy kis résnyire volt nyitva, így a nap pont elért a paplanomig. Akaratlanul is egy boldog sóhaj kúszott ki a számon.

-Mióta is vagyok már itt..?- kérdeztem magamtól.- Úgy... 7-8 hónapja? Elképesztő hogy hogy telik az idő...

Ha így belegondolok sok minden történt azóta. Bálba mentem, közelebben megismerkedtem a jegyesemmel és a Herceggel, sok könyvet olvastam, barátokat szereztem, akadémiára mentem és... kis híján meghaltam... Csupa olyan dolog, ami távol áll az én Emilymtől. Szerencsétlennek rohadt peches életet írtam, így úgymond boldog vagyok, hogy legalább én megtehettem ennyi mindent. Köztük olyanokat is, amit otthon nem.

Felültem, majd felhúztam a lábaimat a mellkasom elé. Lenéztem a fekete hajamra ami kócosan hullott a paplanra, így jobban szemügyre vehettem. Teljesen ellentéte színben Charlotte-val szemben, ráadásul még nem is olyan szép göndör. Töredezett, és csak a végében vannak lapos hullámok. Egyáltalán nem olyan szép mint egy hercegnőé, sokkal inkább mint egy főgonoszé. Hah, mondjuk mit is vártam volna? Emily olyanra lett írva, hogy szégyelje a testét, nővére kitűnő adottságaihoz képest. Ezért is mikor beleszeretett a Hercegbe, akinek Charlotte tetszett, természetes volt hogy a féltékenység átalakuljon haraggá. Amit pedig csak mélyített a hűvös és utálatos apja, és antiszociális személyisége. Így döntött végül, hogy megöli a testvérét.

Nem mondom azt hogy én is ezt tettem volna, de átérzem, hogy miért tehette ezt. Mert elnyomva élte le az életét.

A gondolataimból egy kopogás zökkentett ki, amire egyből az ajtóra kaptam a tekintetem:
-Szabad!

A kilincs lassan lenyomódott, és egy kedves arcú szolgáló lány lépett be rajta. Előszőr azt hittem hogy a reggeliért jött szólni, amitől autómatikusan jelzett a gyomrom, hogy nem utálja a gondolatot.

-Emily Hercegnő.- szélesedett ki a mosolya.- Látogatója érkezett.

Erre csak értetlenül felvontam a szemöldökömet, mire magamban csak szomorúan tettem félre az étel gondolatát:
-Kicsoda?

Mintha csak erre a kérdésre várt volna eddig, mert szinte ragyogott az arca, a fülig érő vigyorával.

-Darell Herceg óhajtja látni.

|□|

Kapkodva tipegtem le a lépcsőn a magassarkúmban, ügyelve, hogy ne taknyoljak el a szoknyában. Rohantam (már amennyire tudtam a cipőmben) a vendégszobába, ahol múltkor is találkoztam Fredrikel. A szoba előtti tükörben még leelenőriztem gyorsan hogy nem kócolódott-e össze a gondosan megcsinált hajam, majd miután leporoltam a sötétkék gyöngyös ruhámat kihúztam a hátamat jól nevelten.

-Sajnálom, hogy megvárakoztattam.- nyitottam be egy szelíd mosollyal ajkamon.

Meglepetésemre a Herceg az őrökön kívűl nem volt egyedül, ugyanis épp Charlotte-vel teázgatott nyugodtan. Csak miután megszólaltam, akkor néztek rám mindketten, ahogy én megszeppenve pislogok.

-Charlotte... te mégis mit keresel itt?- kérdeztem autómatikusan.

-Oh Hugom, hát felkeltél?- felelt higgadtan egy angyali vigyorral.- Csupán csak elbeszélgettem egy-két dologról a Felséggel. Haha~ Igazam van, Darell Herceg?

Darell..? Charlotte most a nevén hívta a Herceget? I-ilyen közel kerültek volna már egymással?!

-Nos... azt hiszem igen.- mosolygott kínosan a férfi.- Sajnálom hogy ilyen hirtelen jöttem, viszont örülök, hogy jó színben láthatom. Nagyon csinos ebben a ruhában.

A spontán bókra kissé zavarba jöttem, de ez gyorsan el is repült amikor eszembe jutott miért is vagyunk itt:
-Köszönöm szépen. Felség, ha nem veszi tolakodásnak megtudhatom miért akart látni?

Charlotte a háttérben szürcsölte a teáját csendben, majd a Hercegre nézett.

-Oh, igen.- mosolygott rám.- Csupán csak egy meghívást akartam volna személyesen átadni.

-Meghívást?- állt meg Charlotte keze.

A Herceg bólintott, majd rám nézve folytatta:
-Megszeretném hívni önt a Kastélyba.

Charlotte-val szinte egyszerre kerekedett ki a szemünk, és már magát adta a 'hogy mi?' kérdés.

-E-esetleg az édesapja akar látni? Valami rosszat tettem?- vittem logikát a kínos helyzetbe.

A Herceg bár egy kis lányos hezitálás után, de válaszolt:
-Nem, kérem ne aggódjon. Én szeretném, ha eljönne.

Charlotte csészéje hangosan csattant a porcelán alátéten, amire csend lett a szobába. Az arca elkomorodott, és mintha a karja idegesen remegne. Mindenki meglepve nézett rá, de az arckifejezése nem tartott sokáig, hamar egy gyönyörű mosoly húzódott az arcán. Mintha mindigis ott lett volna:
-Ez elképesztő, Hugom~ Ilyen ajánlatot nem szabad visszautasítanod, hogy maga a Herceg hívjon meg! Ahw, annnnnyira féltékeny vagyok~

Az arcom komoran fürkészte Charlotte virágzó tekintetét, amit tökéletesen tartott még mindig. Egy halk hümmögés után én is felvettem a legszélesebb vigyoromat, és lelkesen válaszoltam:
-Bűn lenne egy ilyen nagyvonalú ajánlatot visszavonni, egyetértek.

|□|

Éééés most következzen egy kihívás, hogy ne kelljen ezért egy új oldalt csinálnom. ^^' Ezt Anime-san-15-től kaptam, amit nagyon szépen köszönök! ❤

1. Nem szívesen emlegetem, de kommentekben szoktam rá néha válaszolni. 😅 Ez így is marad egyenlőre, nem is hinném hogy sok embert érdekelne~ (+lehet kicsit illuzió romboló lenne, és nem akarom, hogy emiatt máshogy nézzetek a könyveimre! \(^0^)/

2. Wtf... No comment. 😂

3. Um... nope? Nem nagyon vagyok az a virtuális családalapítós típus. ;-;

4. Fhú, nagyon jó az időzítés. 😂 Nem rég volt hogy terveztem a Démon Menyasszonyát átírni, mert szerintem a nézettségszámhoz nem passzol a színvonal. ^^' Ha tudtam volna akkor, hogy ennyi kedves ember fog olvasni...

5. Yup. 110%-osan. 😇 De ez nem azt jelenti hogy elítélem a többi szexualitást, sőt!

6. Ezen sokat agyaltam, de TALÁN Lost156-ot emelném ki. Az ő könyvéből jó párat elolvasok, nagy fan is vagyok! ^///^

7. 0Pascal0 (😏) és LilyDarkover~❤

8. Az előbb említett "példaképemnek" a könyvei. UwU

9. Huh...

¹ Imádom a koreai drámákat, jelenleg is nézem a My Secret Romance nevű sorozatot. 💑

² Ritkán olvasok amit már említettem valamikor, viszont képregényeket és feliratos filmeket 0-24-ben. 📖

³ Mint minden velem egykorú lány, én is kifejezetten szeretem a shounen-ai műfajt, de ha nagyon muszáj, akkor a yaoi-t is SZIGORÚAN átpörgetem a romantikus részekért. 👬

⁴ Éééés amint már megint csak említettem, de szuuuuuuuuuuuper elfogadó vagyok az összes szexualitású és nemű emberrel kapcsolatban, így ahogy tudom, maximálisan támogatom őket! 🏳️‍🌈

⁵ Gondolom ezt már tudjátok, de MM fan vagyok, azon belűl is Saeran párti. (Akinek a 10. napon megkaptam a bad ending-jét!!! HAAAAAAA!!!!) 💘

⁶ A közeli barátaim bizonyítottan tudják, de ha nagyon zavarban érzem magam, akkor akaratlanul is elsírom magam... Jah... igazából nem tudom jól "kontrolálni" az érzelmeimet, ami sajnos többet árt mint használ... 💦

⁷ Ennek eredményeként viszont cserébe kevés ideig szoktam egy dolgon depizni, mert muszáj elmondanom valakinek a nyűgömet. Tudom, ez nem olyan nagy dolog, de így büszkén mondhatom, hogy nem fogoknektek a depresszióról és a vagdosásról nyavajogni! 🌸

⁸ Rosszúl viselem a kritikát vagy a negatív megjegyzéseket, és ez nem azért van mert 'jaj az érzékeny pici lelkem', hanem csak csupán az én felfogásom éretlen. 👱🏻‍♀️

⁹ Szeretem a lányos ruhákat és színeket, így a szoknyát is mindig szívesen felveszem. Kérlek ezt ne vegyétek kérkedésnek, nem azt akarom mondani, hogy én "más vagyok mint a többi depis csaj"... mert pont hogy emiatt is vagyok átlagos. 👗

¹⁰ Nem szeretem a szándékosan kérkedő, esetleg nagyképű embereket, ezért is próbálom nagyon visszafogni magamat is. ^^ Sajnos tipikusan az az ember vagyok aki másokban látja meg a hibát saját maga helyett, így előítéletekkel megbélyegzek embereket... Sajnálom, ezen nagyon igyekszem javítani! 😇

Rendben, ennyi is lett volna, nincs kihívottam. 😁 Pontosan tudom, hogy mennyire nem lenne kedve ehhez senkinek ezt megcsinálni, így csupán csak megköszönöm a kedves figyelmeteket!💫

XOXO: Tunci123