Emily Abigale Nalson, azaz ennek a történetnek a női főgonosza. Habár esze és érettsége miatt sok elismerést kap befolyásos emberektől, apja mégse tekinti őt lányának. 15 éve mikor megszületett egy fertőzésnek és a rossz orvosi eljárásoknak hála anyja szülés közben meghalt, miután életet adott lányának. Apja őt okolja még ennyi év után is, amiben gyűlölete és lekezelő viselkedése is megmutatkozik. A fiatal apa és kis hatalmú király felesége halála után az alkoholba menekült. Alvásproblémáit az esti borozgatással enyhíti erkélyén hosszú órákon keresztül. Emily, aki tehetséggel és anyja különleges szépségével lett megáldva egész életében nővére árnyékában lapult komor és érzelemmentes arckifejezéssel. Egy üres, és meggyötört alacsony befolyású hercegnő egy olyan világban, ahol a nők csak gyereknemzésre hivatottak. Ha nincs pénzed és kapcsolataid lenéznek és eltipornak. Emily különleges tehetsége a politikai érzéke, kézügyessége és inteligenciája, no meg persze különleges megjelenése egyedi kinézetével. Egyetlen szépséghibája az üres szíve, tele féltékenységgel és gyűlölettel. Lassan mindenki nővére felé fordul, aki teljes ellentétje minden tekintetben. Gyönyörű külső, meleg szív, és amihez ér, ahhoz tehetsége van. Mindenki csak őt nézi boldogan, beleértve szerelmét is, Darell-t,  a koronaherceget. Üres szívét elöntötte a harag, és az utálat amit testvére iránt táplált aki mindent megkapott ami neki járt volna. Emily egy tüskés vörösrózsa volt, ami ezek után elrohadt. Már nem volt virágja, csak a szúrós tüskéi, amit tulipán nővére felé hajtott. Végül a saját tüskéivel ölte meg magát az elvakított haragjában, úgy, hogy senki se vette észre.

|◇|

Két nap elteltével kint ültem a kertben kezemmel egy novellával, miközben visszafojtottam fangörcsölésemet. Imádom a romantikus sztorikat, amik hercegekről, lovagokról, és hercegnőkről szól. Talán ezért is kezdtem el írni, bár sikertelenül. Ahonnan én jöttem az ilyen könyvek már rég kimentek a divatból, így csak konkrétan fuldoklok a szartengerben. De itt... Egy egész könyvtárnyi ilyen könyv van, amit egész életemben nem tudnék kiolvasni!

-Fhú, fhú, nem is olyan rossz, hogy itt vagyok...- kuncogtam miközben teljesen belemélyedtem a sztoriba.

Ah, bárcsak megállna az idő, hogy tovább élvezhessem. Ez maga a menny!

-Lady Nalson! Mit csinál maga itt?

Majdnem kiejtettem a könyvet a kezemből úgy megijedtem. Rémülten felnéztem ahol az én szigorú tekintetű etikett tanárom állt, nem éppen rózsás kedvében.

-Öhm... olvasok?- vigyorogtam ártatlanul.

-Nincs az időt gyerekes könyvekre pazarolni, kezdődik a hímző órája!- szidott le, és kikapta a könyvet a kezemből.

-Nehehe!!! A bíbliám!!

-Egy hölgy ne pazarolja idejét az olvasásra! Inkább kövessen, hogy végre elkezdhessük az óránkat.- mondta, majd elindult.

Szipogva követtem a nőt megtörve és megkeseredve. Annyira igazságtalan ez a világ... itt örülhetnek a nők ha tudnak olvasni és írni. Egésznap ilyen baromságokat kell csinálni mint a tánc, varrás, hímzés. Komolyan, mire lesz ez hasznos az életben?!

-Áu!- kaptam el a kezem a tűtől, majd a számhoz tettem.

-Mi történt magával? Ezelőtt ön hímezte a legszebb kendőket a kastélyban! Erre meg még csak a fonalat nem tudja befűzni a tűbe.- szidott le a tanárom.

-Vén banya...- mormogtam az orrom alatt, miközben az ujjam szopogattam.

-Pardon?

-Semmi... lényegtelen.- sóhajtottam, majd szitkozódva ismét nekiláttam szivacsosra szúrni az ujjaimat.

|◇|

A hosszú és megterhelő napom után fáradtan dőltem hátra az ágyamba fájó végtagokkal. Túl vagyok két etikett, egy tánc, három füzögetős izén, és egy ruhapróbán. Fárasztóbb hercegnőnek lenni mint azt hittem! Főleg egy ilyen csontos apró testel... Hihetetlen milyen gyorsan kifulladok.

-Hazaakarok menni...- csapkodtam hisztisen.

Bár ez a jelenlegi helyzetemben lehetetlen... Ha tudnám mit kéne tennem egy ilyen őrűlt szituációban... Bezzeg erről nem írnak egyik könyvben sem!

Mondjuk végig gondoltam, és ha az elméletem helyesnek bizonyul, akkor van egy megoldás, hogy kiszabaduljak ebből a pokolból. Mivel mint mindennek, ennek a sztorinak is van vége, ami jelenesetben mikor az I. Király meghal, és Charlotte hivatalosan is királynővé válik Darellel, és a két gyermekükkel. Ha csak szimplán meghúzódok a történet végéig, talán esélyem lesz visszajutni végre. Addig is persze mindent meg kell tennem, hogy ne legyek feltűnő, és eljátszam Emily szerepét tökéletesen. Ha betudok olvadni egészen amíg Charlotte nem találkozik a koronaherceggel akkor már nyert ügyem van!

-Néha én magam is megtudok lepődni azon milyen zseniális vagyok.- vigyorogtam önelégülten.

|□|

Heyoh! (Na így még tuti nem köszöntem be ^^') Újra itt vagyok párak örömére, egy kicsit bontakozóbb résszel. Itt már kialakult a hosszabb cél, amin elindulhatunk. 😁 Büszke vagyok magamra, mert eddig nem igazán írtam célt a főhősöknek, ami pedig egy könyv alappillére. ;-; Na mindegy, megpróbálok ezen változtatni!

XOXO: Tunci123