A kilincs lassan lenyomódott előttem végül, amire a szivem kihagyott egy hatalmas ütemet. Meglepetésemre viszont egyből egy főfolyósóra értünk, így még időm se volt felkészítenem magam lelkiekben arra hogy a többiekkel is találkozzak mert... mindenki lazán sétafikált a két szemem előtt sietősen, kezükben könyvekkel. Autómiatikusan belemarkoltam a szoknyámba remegő ujjaimmal, és minden porcikámat összehúzva beléptem. Viszont senki se vett rólam tudomást. A fiúk csak kapkodva haladtak el előttem, rám se hederítve. Az első gondolatom az az volt ennek hála, hogy itt tényleg komolyan veszik a tanulást, és nem akárki jut be. A másik ami feltűnt, hogy mindenki egyforma elegáns egyenruhát hordott, viszont ha jobban megnézi az ember, akkor kétfajtájú szegélyt hordanak az öltönyükön: valaki zöldet, valaki sötétkéket. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám hogy talán így vannak beosztva korosztályok szerint.

-Emily hercegnő, kérem erre.- hajolt meg kissé a szolgáló aki a bőröndömet vitte.

-A-ah, igen!- eszméltem fel zavarodottan, és utána fordultam.

A folyósó elképesztően hosszú volt, így volt is időm tovább méricskélni a mellettem elhaladó embereket. Ahogy láttam nincsen házirend a hajviselésre, legalábbis eddig mindenféle stílust láttam. De gondolom azért van szabály a hajhosszra, mert tarkó középnél hosszabb frizurát még felfogva se láttam. Az egyenruha viselését így ránézésre szigorúan vezethetik viszont, mert mondenki pontosan ugyanúgy nézett ki. Egy fekete öltöny, kék vagy zöld szegéllyel, alatta egy azonos színű mellény izével, ami alatt meg még egy fehér ing is volt. Az öltönynek csak az egyik gombja volt begombolva, így kicsit kilógott a mellény. Egy sima hosszúszárú fekete nadrág volt a lábukon, és a lábbelknek egy megegyező árnyalatú lakkcipő volt, gondosan kifényesítve. Külön kiemelném hogy az öltöny hátsó része frakk szerűen hosszabb volt, és viccesen lebegett ahogy fújta őket a szél. Összeségében teljesen okés a kinézet, és szerintem ezért is van hogy engem észre se vesznek, hiszen nekem nincs egyenruhám.. nincsen egyenruha = nem tanuló.

-Elkérem a kulcsait, és felviszem a holmijait a szobájába.- fordult meg a szolgáló kedvesen.

-Oh, rendben.- biccentettem.- Nagyon szépen köszönöm.

Erre csak elmosolyodott, majd a csomagommal együtt belépett egy nagy faajtón.

Most hogy egyedül maradtam a folyósón kicsit úgy éreztem mint egy magárahagyott kisállat. Bátortalanul néztem ahogy megy az élet mellettem, én pedig magányosan áldogálok a fal mellett. A cipőm orrát kezdtem el zavaromban bámulni, és hűségesen vártam hogy a szolgáló visszajöjjön a kulcsaimmal. A másodpercek órákká nyúltak, és egyre kínosabban, és kívülállóbbnak éreztem magam ilyen sok külömböző életkorú fiú mellett.

-Nalson kisasszony?- hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot amire lassan megfordultam.

Egy magas férfi tornyosult előttem, egy ugyanolyan ruhában mint a diákok, csak annyi eltéréssel, hogy az övé piros változatú volt. A kezében papírok voltak, és a haja elegánsan oldalra volt fésülve. Megszepetten pislogtam a nálam 20 centivel magasabb férfira, aki szinte már fekete szemeivel rám nézett le.

-Maga Nalson kisasszony, nem igaz?- kérdezte meg újra.

-Ah!- lepődtem meg.- I-i-igen! Én vagyok!

Ugyanolyan komolysággal az arcán nézett továbbra is engem, majd miután megköszörülte a torkát folytatta:
-Rendben. Kérem kövessen az irodámba.

Irodájába?

-Rendben..

|□|

A fickó tényleg nem hazudott, itt vagyunk az irodájában. Bár kicsit most össze vagyok zavarodva mert ha neki van egy saját szobája akkor... nem ő az igazgató?

-Pár papírt még elkell intéznie mielőtt véglegesítenénk, hogy itt folytassa a tanulmányait.- nyúlt bele a fiókjába, mééééég több papírért.- Kérem ezeket nézze át, és írja alá!

A papír tömb alatt fájdalmasan csattant az asztal, és egyben az én tűrőképességem. Ezt nekem most komolyan át kéne nézni?! Ráadásul még a szolgáló se tudja hogy elmentem... nem akarok még több bajt okozni, főleg nem az első napomon.

-Re-rendben...- fogtam meg remegve a tollam, hogy elkezdjem mindezt átnézni szépen, egyesével.

|□|

-..és akkor ez lenne az utolsó.- mutatott a megmaradt egyetlen lapra.

Én belűl vagy 15 perce meghaltam, így már robotikusan firkantottam oda a teljes nevemet. A férfi erre csak higgadtan összepakolta a lapokat, és visszatette őket a helyükre. Én eközben szívtam vissza a testembe az energiát, amire röpke 4 másodpercem volt.

-Rendben, köszönöm hogy befáradt, Nalson kisasszony.- fordult vissza hozzám.- Mától én tartom önnek az írástant, és a kommunikáció-ismereteket. Kérem csak hívjon Daniel tanárúrnak.

Ta...tanár??!!! Mégis miért van egy tanárnak egy EGÉSZ irodája?! E-egyszerűen lenyűgöző az iskola fejletsége...

-Má-már alig várom az óráit... Daniel tanárúr...- erőltettem magamra egy barátságos fáradt vigyort, ami lehet hogy az ellenkező hatást keltette.

|□|

Ohhhhhhhhhh my fucking lord! De kifulladtam... Már most félek a komment áradattól, de megpróbálok mindegyikre válaszolni. ^^' Oké, akkor most posztoljuk: 3....2...1

XOXO: Tunci123