Párat még meglepetten pislogtam, majd túltéve magamat a kisebb sokkon már teljesen feléfordultam:
-Nos, értékelem hogy meglátogatott de... Hogy hogy? Nekem senki sem szólt hogy jönni fog.

Erre csak mégjobban elmosolyodott, amitől csak mégjobban kirázott a hideg tőle:
-Csak hallottam hogy tovább kíván tanulni.

-M-mi?! Honnan?- lepődtem meg.

Tudtommal a családomon kívűl tényleg nem kéne tudnia senkinek. És nem hinném hogy az apám vagy a nagybácsim elpletykálták volna...

-Az édesapja mesélte.

MIIIIIIIIII????? Té-tévedtem volna..? Az apám lett volna az utolsó személy akire tippeltem volna. Most komolyan kinézte volna akárki is belőle hogy az első dolga az lesz hogy elmondja a jegyesemnek?

-A-apám?- kérdeztem sokkoltan.

-Pontosan, így az volt az első dolgom hogy meglátogassam. Életemben nem gondoltam volna hogy találkozni fogok egy olyan nővel akit ugyanúgy érdekelnek a tudományok mint engem.- mosolygott továbbra is.- Főleg hogy az a személy az én jegyesem legyen. Ha megkérdezhetem mióta határozta el? És ki lesz a magántanára? Mert ha gondolja ajánlhatok pár szakképzet embert akikkel kapcsolatot tartok.

Ugh... Sejtettem hogy egy stréber de hogy ENNYIRE! Csak azért kocsikázott egy fél napot idáig hogy ezt megvitassa velem? Ember, a levélírásról nem hallottál még? Kezdem egyre jobb döntésnek gondolni az esetleges házasságot a perverz herceggel..

-Öhm... úgy fél hónapja határoztam el, de nem tervezek magántanárhoz menni.- nevettem kínosan.- Jelentkezni szeretnék az Achard Akadémiára.. már ha természetesen lányként elfogadnának.

Erre egy pár pillanatra arcára fagyott a széles vigyora, ezért megvártam hogy újra indítsa az agyát. A száját szóra nyitotta, de ismét összezárta. Gondolom kereste a szavakat zavarában, bár nem okolom miatta:
-Tessék?..

Ismét egy kínos nevetés csúszott ki az ajkaimon, így egyértelművé téve, hogy nem viccelek, és hogy jól hallotta.

-E-ezt komolyan gondolja, Lady Emily?- hervadt le az arcáról a mosolya.

-Igen... azt hiszem.- vakartam meg a tarkómat idegesen.

Ismét egy 3 másodperces csend, majd kikerekedtek a szemei:
-Az az ország legjobb akadémiája, ahova csak a legnemesebbeket, és a legtanultabbakat veszik fel. Ráadásul egy fiú iskola.

Úgy mondja hogy 'fiú iskola' mintha létezne lányoknak is..

-Pontosan jól tudom, ezért is kell mostantól keményen dolgoznom. A rangom már megvan, már csak a tudásomon kell csiszolni.- mosolyodtam el.

Még mindig csak pislogott, de már legalább felfogta a mondanivalómat. Sóhajtva lejjebb engedte a vállait, így a vérvörös tincsei kicsit összekuszálódtak. Miután túltette magát a tényen, újra belenézett az élénkzöld szemeivel az enyéimbe:
-Akkor úgy látom lehetségesen többször fogjuk egymást látni pár hónap múlva.

-Miért is?- biccentettem oldalra a fejemet kicsit.

-Mert ha felvesznek, akkor egy iskolába fogunk járni.- közölte velem higgadtan.

-.....pardon?

|□|

Újabb egy hét telt el Fredrik látogatása óta, miután megtudhattam, hogy bizony ő is arra az akadémiára jár. Bár bevallom elsőre sokkolt, de idővel rájöttem, hogy még az se biztos hogy felvesznek, vagy hogy eggyáltalán az apám engedélyt ad rá. Szóval úgy gondoltam hogy most felhasználom az egyetlen dolgot amit jelenleg tenni tudok: az eszemet. Első sorban utána néztem az iskolának, hátha megtudok valami felhasználhatót. Két korosztályra bomlik a rendszer: Elsősorban a 12-14 éveseknek, majd a 16-18 éveseknek van oktatás. Egészen addig folyik a tanítás amíg a fiúk elérik a férfi korukat, mikoris felnőtté válnak, dolgozni kezdenek és családot alapítanak. Én már lecsúsztam az első korosztályról, viszont mivel nem szóltak feljegyzések lány diákokról, így nem tudom hogy érvényes lenne-e rám a második rendszer. Ugyanis hivatalosan 16 évesen kezdhetnék, akkor, amikor felnőtté válok.

A másik fontos dolog hogy ez nem csak egy fiú akadémia, ez egy fiú kollégium is egyben. Azaz HA felvesznek, akkor egy szobában kéne aludnom egy másik emberrel, ezesetben egy fiúval. Ami a régi kort is beleszámítva teljességgel elfogadhatatlan! UGYANIS nem hogy csak a házastársoknak szabad egy szobában aludniuk, de még ők is nagyon ritka esetben, mert tilos a nőket hálóruhában látni az ellenkező nemnek, legfőbbképpen ha egy nemes hölgyről van szó! Így ez a kollégium magában is sok akadályt állít fel, ha nem nézzük a többit... ez tényleg komoly gond.

-Emily Hercegnő!- rohant oda hozzám  egy szolgáló.- Felség beszélni szeretne önnel valamiről.

Erre kicsit meglepődtem, és gyorsan a szoknyám alá rejtettem a tankönyveket:
-Miről?

-Azt mondta hogy elfogadja hogy jelentkezzen az akadémiára.- mondta kicsit zavarodottan.

-Mi? Komolyan?- áltam fel egyből, aminek köszönhetően a könyveim lezuhantak a földre.

Erre a cseléd hevesen elkezdett bólogatni, miközben az ujjait a mellkasa előtt összekulcsolta.

Nem tudom miért, de egy megkönnyebbült nevetés kúszott ki a számon, és fáradtan a frufrumba túrtam miközben az eget néztem. El se hiszem. Egy lépéssel közelebb kerültem az álmaimhoz.

|□|

Szép napot mindenkinek~ Kicsit felpörgettem a dolgokat, mert ez a 25. rész, és ha kötni akarnám magam a megszokott 50 részes sztorihoz akkor most járnánk a felénér. De szerintem most ezt átfogjuk lépni, ha nem baj, mert nagyon sok minden van a fejemben, amit nem tudnék egészségesen megérni 50 oldalba sürrítve... ^^' Szeretném tartani a minősséget, és szeretném tovább írni ezt a történetet, mert imádok ötletelni hozzá~ UwU

XOXO: Tunci123