Mire észbekaptam már 10 óra is eltelt,  annyira elrepült az idő. Gondolom ennyi idő után nemsokára véget ér a bál, bár valahol ennek örülök... Egy részt mert rohadt fáradt vagyos, másfelől pedig ezekután megkezdődnek nyugodt és csendes napjaim, Charlotte jóvoltából. Nyugodt napok = mégtöbb romantikus novella olvasás = mégtöbb boldogság. Komolyan, most az egyszer hálás vagyok a csajnak.

De még korai az öröm, hiszen még hátra van az egyik legfontosabb része az estének: a Zárótánc. Ez az az esemény amikor az újdonsült felnőtt férfi felkéri kedvesét a fiatalkorát lezáró utolsó tácára. Ez egy nagyon romantikus és szép hagyomány a királyi családban, leginkább arra szolgált hogy mindenki előtt bemutassa a herceg az ország újdonsült királynőjét. Ah... Ez az egyik kedvenc részem!~ Gondolom említenem sem kell hogy a Herceg utolsó táncára váratlanul Charlotte-t kéri fel, amire mindenki ledöbben a teremben. És aztán együtt keringőznek egymás szemeibe bámulva szerelmesen, miközben a háttérben mindenki arra gondol: 'oh, milyen gyönyörű pár!'. És ezekután a Király kihírdeti hogy Charlotte lesz a Herceg jegyese, és végül 3 hónap után összeházasodnak.  Ezért imádom annyira ezt a hagyományt!~

Hirtelen megállt a zeneszó és már egyből tudtam, hogy a Zárótánc következik. A szemeim egyből már izgatottan ragyogtak.

A Herceg végre drámaian lelépdelt a trón előtti lépcsőn ahol eddig állt, mire minden nő arcán egy reménysugár látszott. A terem fokozottan egyre hangosabb lett a lányok lelkes beszédétől, ami néhol vitát szőtt.

-Félre te céda, itt én álltam!- lökött félre egy zöld ruhás lány piros ruhás társát.

-Én voltam itt előbb te cafka, állj el az útból!- furakodott előre a piros ruhás lány.

Ebből egy hatalmas vita kerekedett, mert egyszerre akartak a nők az első sorban állni, hogy jól láthassa őket a Herceg. Én csak kínosan kihátráltam mielőtt belekeverednék, majd szorongva a mellettem álló Charlotte-hoz szóltam:
-Wow... nem gondoltam volna hogy lesz különszám is a tánc előtt...

Nem kaptam választ hosszú pár másodpercig így már odanéztem én is:
-Nem igaz Cha.... TE IS???!!!

Amíg én magamban beszéltem észrevettem hogy Charlotte is beszállt a vitába, és épp veszekszik hevesen egy barna szeplős lánnyal. Úgy látszik itt én vagyok az egyetlen akit nem érdekel ez az egész..

-Csöndet!- csattant fel mérgesen a Király.

Erre mindenki elhallgatott és ijedten visszaálltak a helyükre. A nagybátyám csak sóhajtott, majd intett a fiának hogy folytassa aki csak kínos arcal biccentett.

Végül megállt a márványpadló közepén, ahol már mindenki egy félkörben állt és kíváncsian bámultak felé. Úgy tűnt keres valakit, mert egy ideig csak állt, és kutatott az emberek közt. Hirtelen kapcsoltam és furakodva megragadtam Charlotte karját.

-Mi-mit...- nézett hátra de szóhoz se hagytam jutni, mert egyből előre löktem.

-Sok sikert!~- kacsintottam.

Végül ő került előre, amire az ott lévő lányoktól elég csúnya pillantásokat kapott. A Herceg is erre felfigyelt, és egyből Charlotte-re nézett. Lelkesen vártam azt a romantikus felismerést, és már készültem visszafojtani a fangörcsömet de... a Herceg szeme átsuhant Charlotte-n, és tovább kutakodott a tömegben.

Haaa???? HÉ!!!! Itt áll teljes életnagyságban Charlotte, életed szerelme, mégis mire vársz?!! Növessz tököt és kérd fel!!

Bár erre gondoltam, mégis csak álltam ott pislogva.

Na ne szórakozz te velem...

-Elnézést kisasszony, kér egy falat tiramisut?- hallottam meg egy pincért aki egy a szélen álló nőt kérdez meg.

VALAKI TIRAMISUT MONDOTT????

El is felejtettem a döbbenetemet, egyből nyáladzva törtem át a tömegen legalább csak egy nyamvadt falatért.

-Én!- estem ki szinte a sűrű lánytömegből ragyogó szemekkel.

Valószínűleg kicsit hangosabb lehettem a kellettnél, mert a körülőttem lévőek egyből megvetően kezdtek el méregetni, de nem érdekelt mert VÉGRE ÉDESSÉGHEZ JUTOK!!!~

Lelkesen el is vettem egyet a többi közül majd sziporkázva beleharaptam. Ahhhh~ Mintha angyolok énekelnémek a számban!~

Miközben tömtem a fejem odapillantottam hogy éppen mi történik, és egyből megállt a kezem a következő adag fölött mikor észrevettem hogy... a Herceg engem bámul kikerekedett szemekkel.

Uh, basszus..

Egyből letöröltem a számat, hogy ne nézzenek egy disznónak majd mintha mi sem történt volna vigyorogva mégálltam ahol voltam. De ahelyett hogy tovább siklott volna rajtam, elkezdett az irányomba sétálni, miközben határozottan a szemeimbe nézett.

...wut?

A-ah, biztos nem engem néz, hiszen több tucat lány van mellettem... bi-biztos csak félreértem, igen!

Amikor már vészesen közel ért, elkezdett szakadni rólam a víz. Charlotte és mindenkimás már errefelé nézegetett. Úgy gondoltam, hogy elég kínos lenne ha esetleg az emberek félreértenék, így jobb ha én inkább most szépen a helyemre hátrálnék és...

Megállt előttem, miközben meglepve engem bámult:
-Te...

Erre jéggé dermedtem és az arcomra fagyott mosollyal néztem az ő méregzöld szemeibe:
-É-én...

|□|

Az ezt megelőző kihívásos részt meglepetésemre egész sokan felháborodással fogadták ami nekem.... nagyon jól esett. ^^❤ Mármint ez számomra azt jelenti hogy komolyan érdekelnek titeket a részek, és szívesen olvastok, ami nekem mint író a legnagyobb elismerés. 😁 De ne aggódjatok, nem tervezek gyakran ilyen kihívásokat, és már bevan ak rendszerezve a részek, (hétfő, szerda, szombat) így ezeket nem fogom helyettesíteni ezekkel. ;3 Amúgy nagyon cuki pofák voltatok, és sajnálom hogy ennyire elszomorítottam pár embert. ><

XOXO: Tunci123