Hirtelen elkezdtek berohanni a hasonló öltözékű nők, akik mind hoztak valamit hónuk alatt.

-Hercegnő, hogy érzi magát?- hajolt meg előttem az egyik.

-É-én...- de mielőtt betudtam volna fejezni egy másik cosplayes lenyomott.

-Kérem feküdjön vissza! A szervezete biztos még gyenge!

Meglepetten pislogtam a takaró alatt kikukucskálva miközben körbezsongtak engem.

-Hercegnő! Kérem igya meg ezt!- nyomtak egy üvegpoharat az orrom alá.

-Vegye be ezeket Hercegnő!- tettek elém pár gyógyszert.

Már nyúltam volna megszeppenve a pohárért, ám de egy másik nő visszatette a kezemet:
-Hercegnő, kérem csak pihenjen! Nem tesz jót a szervezetének ha megerőlteti magát!

Inkább csak feküdtem az ágyban mint egy darab szar, és tűrtem a hangoskodást.

Hirtelen cipőkopogások hangja töltötte be a folyósót amik egyre hangosabbak lettek. Egészen addig hallottam, amíg az ajtóban meg nem láttam egy lányt, aki mintha csak most lépett volna ki egy gyerekmeséből. Hosszú aranyszőke haj, hófehér bőr, égszínkék szemek, hosszú pillák, és rózsaszín ajkak. Egy elképesztő kék báliruhában volt, és egy gyémánt ékszer volt a nyakában. Tipikusan az a lány, akit minden mesében láthatunk leírva. Mint egy hercegnő...

Egy darabig izgatottan nézett végig a szobán, majd megpihent rajtam a tekintete. A szemei könnybelábadtak, és drámaian odalibbent hozzám:
-Testvérem! Úgy aggódtam érted! Hogy érzed magad? Nem fáj a tested?

Egyre zavarodottabban figyeltem a jeleneteket, miközben rozsdás agytekervényeim hangosan kattogtak a fejemben. Ki ez a túl csicsázott csaj? Miért van mindenki jelmezben? Mi ez a puccos, tündérmázas szoba? Ki volt az a lány a tükörben aki utánzott? Vajon ilyen lenne a mennyország?

-Cha-Charlotte Hercegnő! Kérem, ne kavarja fel Emily Hercegnő érzelmeit!- hajolt oda aggódva egy cosplayes nő.

Charlotte? Emily?... Életemben nem hallottam még ezeket a neveket...

-Ah, ne haragudj, kicsit elragadtattam magam.- törölte le a gyönyörű lány a könnyeit.

Tulajdonképpen eléggé idegesített ez a túldramatizált viselkedése, ráadásul a túl tökéletes kinézete. Legszívesebben végigmentem volna a haján egy fűnyíróval... De ezek már az én személyes érzelmeim zavaromban. Csak hagyjanak békén, hogy kitalàjam hol is vagyok.

Ahogy ezen tűnődtem, eszembejutott valami... egy extrém gondolat, ami csak épphogy átsuhant az agyamon.

-Cha-Charlotte...- néztem félénken a gyönyörű lányra.- Kérdezhetek valamit?...

A lány rámemelte a tökéletes arcát, és kedvesen elmosolyodott:
-Természetesen, mit szeretnél kérdezni?

-É-én...- nyeltem egyet.- Ugye a hugod vagyok?

Felkacagott csilingelő idegesítő hangján, majd bólintott:
-Butus. Persze, hogy az vagy!

Hirtelen kihagyott egyet a szívem, mert az elméletem elég reálisnak tűnik jelenleg. Az elméletem, mi szerint bekerültem egy novellába. Az én novellámba.... Ez még nem 100%, de akkor az alátámasztaná a furcsa eseménysorozatokat.

A jelenleg futó könyvemben ugyanis van szó Emilyről, akinek jellegzetes éjfekete haja van. És ott van Charlotte aki a 2 évvel idősebb nővére. Charlotte a főhősnője a történetemnek, aki szépségéről és jószívűségéről híres az egész országban. Habár csak 17 éves, ami akkoriban a nőknél már a felnőtt kor, mégis több száz kérője van. Mivel apja a Király egyik testvére (aki szintén királyi rangon van, de igazából jóval kisebb befolyása van), így mikor Charlotte már betöltötte a 16-dik életévét, elmehet apjával a kastélyba ahol egy rózsakertben találkozik A Herceggel. Ez lényeges fordulópont, mert ilyenkor jön aminek jönnie kell: egymásba szeretnek, és boldogan élnek amíg meg nem halnak lényegében. Ám de ott van Emily. Emily egy végtelenül önző karakter, aki habár hasonló szépséggel van megáldva, de testvére nyomába se érhet romlott személyisége van. Emilyben fontos, hogy bizony neki is nagy szerepe van a történetben, csak éppen nem pozitív módon. Ugyanis ő a könyv rivális karaktere. Ha ez még nem lenne elég, rátesz egy lapáttal az, hogy halálosan szerelmes a Hercegbe, aki magasról tojik rá. Gyűlöli a nővérét aki 18 évesen hozzámegy, ezért mikor Charlotte várandós lesz mérget kever az italába. Viszont a felszolgáló összekeveri az ételeket, így végül Emily issza meg a saját mérgét. Egy rémes, de mégis igazságos halál.

Ha az elméletem igaz, akkor én nem vagyok más, mint a történet női főgonosza.

-He-Hercegnő! Mi a baj? Miért sír?- vettek körül kétségbeesetten.

A könnyek ellepték az arcomat, miközben sanyarú sorsomon gondolkoztam. NEM AKAROK EMILY LENNI! MIÉRT NEM LEHETEK CHARLOTTE?!

Visszavontam amit még ezelőtt mondtam. Ez a pokol. Maga a pokol.

|□|

És el is hoztam a 2. részt. ^^ Már nagyon vártam hogy kitegyem, mivel az első részen sok pozitív visszajelzést kaptam, és számomra rekord mennyiségű megtekintést egy szottyadt részemnél.😅 Innen is szeretném megköszönni mindenkinek, és remélem, hogy továbbra is olvasni fogtok! ❤

XOXO: Tunci123