-Azt hiszed nincs több tervem? Hogy védtelenül érkeztem? van A,B,C tervem is. Remélem ismered az ábécét. -Szemrehányóan pillant rám, majd magára ölti a kötényt, amit hozzá dobtam. Majd lassan közelebb lépked hozzám, és a fülemhez hajol. -Még mindig ínycsiklandónak találom az illatodat.

-Kár hogy már nem félek tőled.

-Oh. -Csettint a nyelvével, majd végig mér a tekintetével. -Érzem hogy remegsz. -Nevet fel rajtam szórakozottan, amire elkapom a torkát, majd a falhoz passzírozom. Olyan közel hajolok hozzá, hogy csupán pár centi választ el az ajkaitól.

-Azt fogod tenni amit én diktálok, és ha ellenkezést látok, meg fogod bánni. -Vadul megcsókolom, és akaratosan tolom át a nyelvem az ő szájába. -Megértetted?

Elválok tőle, majd rálököm a mellettünk elterülő ágyra. Elsötétült szemekkel vizslat engem, tökéletesen látható rajta a méreg.

Ott hagyom a szobában, majd vissza sietek a recepcióra, ahol még rengeteg dolgom akad. Pirossal kiikszelem az új dolgozóknak, és feketével a halottakat.

-Most vissza fogja kapni. -Sétál oda hozzám Taehyung, nekem pedig rögvest szemet szúr a véres ingje.

-Azt cseréld le. Nemsokára vendégek érkeznek. Ami pedig a szobákat illeti, azonnali takarítást kérek. Rosszat érzek.

-Máris megyek.

A gondolataimmal maradok, ami ebben az esetben semmiképp sem tesz jót. Én valóban szerettem ezt a férfit, tiszta szerelmem volt az irányába. De ő egy őrült. Én pedig miatta őrültem meg.

Mikor végzek a munkámmal, a kitakarított szobák ellenőrzésére indulok, azonban a két ajtóban álló őr a keresésemre siet, majd ijedten állnak meg mellettem.

-Valaki kihívta ide a rendőrséget. Mit tegyünk?

-Nyugodtan engedjék be.

-Rendben.

A telefonhoz sietek, majd tárcsázni kezdem Taehyungot.

-Készen vannak a szobák?

-Még egy hiányzik.

-A fenébe! hát siessenek vele, ugyanis valaki felfedezőútra küldte a szállodánkba a zsarukat.

-Ne aggódj, cselekszem.

Lecsapom a telefont, majd a bejárati ajtóhoz sietek. Akkor lép be rajta három rendőr, és kimondottan szigorúan festenek.

-Egy férfi személyi azonosságát titkolva, bejelentett egy bűncselekményt. Fel vagyunk határozva az épület átfésülésére. Ha közre szeretne működni, vezessen minket körbe.

-Ez meglepő, hiszen ez a legjobb hotelként üzemelő épület a környéken. Természetesen, kövessenek.

Az ebédlő átfésülése után, a szobák következtek. Egyesével fésültek át mindent, csupán csak három ajtó választott el minket a lebukás veszélyétől. Én sem gondolhatok mindig mindenre. Taehyung is hozzánk csapódott út közben, és egy tragikus hírrel szolgált számomra.

-Jungkook van éppen az utolsó szobában.

-Semmi baj, megoldom. Te maradj itt velük.

Éppen az utolsó szoba irányába indultam volna, de az egyik férfinek szemet szúrt a turpisságom.

-Hová igyekszik?

-Ha gondolja velem jöhet.

Bólintott egyet, majd követni kezdett a szűk folyosón. Elől a kötényem alatt található zsebből elővettem a fegyveremet, és rá helyeztem a hangtompítót. Majd mikor beértünk a szobába, visszahelyeztem a zsebembe. Jungkook féloldalas mosollyal fogadott minket, majd váratlanul előkapott egy ezüst fegyvert, és lelőtte a rendőrt. Már mindent értettem. Rezzenéstelen arccal pillantottam le a holtestre, majd vissza Jungkookra.

Ő maga hívta ki a rendőrséget érkezése előtt, majd lelövi, mert jól tudja hogy fegyvert tartok magamnál, amin az ujjlenyomataim vannak, ezért egyből azt hiszik, hogy én öltem meg. Ezért végem lesz.

-Jungkook...Azt hiszem te nem ismered az ábécét. Nekem van több tervem.

Mikor megérkeznek a hangra a rendőrök, gondolkodás nélkül lövöm le az összeset. A többi dolgozó is egyhamar összecsődül.

-A testekkel kezdjetek valamit, az autót és minden olyan tárgyat amire rábukkanhatnak, jól tüntessétek el.

Este egy üveg bor kísérete mellett ültem ki a kertbe, hogy átgondolhassam, hogyan fogom megbüntetni Jungkookot a mai akciója végett.

-Tudtad hogy Shakespeare egy őrült hazudozó volt? -Jungkook terem mellettem, majd leül mellém.

-Ahogy Davinci is. A művészek mind bolondok. Ebből ered a fantáziájuk.

-A velencei kalmár...egy szomorú történet. Akárcsak a Murakami Haruki könyvek.

-Régen engem is érdekelt az irodalom. De az meglepett hogy téged is.

-A gyilkos külső alatt szunnyadó kedvesség pihen. -Halkan fölnevet, majd rám vezeti pillantását. -Megváltoztál. Olyan vagyok mint Shakespeare...Hazudik a szerelmének, mert szomorú volt, és dühös.

-Te nem lehetsz szerelmes,sem szomorú.

-Akkor árulj el nekem valamit. Ismersz engem? -A szemei őszinteségtől csillognak. Olyanok, akár ha hófödte hegycsúcsokon vándorolna a tekintete. És nem itt Koreában, ahol még a csillagok sem látszanak...Elszomorít azzal, hogy ilyen dolgokat dob hozzám. Olyan jó lenne elhinni ennek a gyilkosnak a szavait. Akibe anno beleszerettem a fogságom ellenére.

-Igen ismerlek. -Mondom gúnytól csepegő hanggal. -Kiismertelek a fogságom alatt töltött idő alatt.

Ott hagyom őt, és a szobámba vonulok. A szavai előhozták belőlem azt a naiv énemet, aki itta a szavait, és képtelen volt a gyilkolásra. Aki iskolába járt, és szeretett élni. Azonban...Lehet hogy már csak maga az őrültség szól belőlem.

Sziasztok! Remélem tetszett, és nem volt csalódás. Kommenteket szívesen fogadok ^^ A következő részben találkozunk, pápá!