Ott ültem vele szemben, és a sötét íriszeit bámultam. Ki voltam merülve, és remegtem az idegtől. Szótlanul meresztettem rá a szemeimet, és vártam a reakcióját. Féltem tőle, de attól még jobban, hogy újra a hotelben vagyok. 

-Na, ne félj így tőlem. -Hangja a szokottabbnál gyengédebb volt, ezzel egy kicsit megnyugtatott engem. -Nem fogsz megszólalni? már órák óta szóra akarlak bírni téged. Makacs vagy mi? -Újra leült elém, majd levette a zakóját, és kihúzta az inge nyakából a nyakkendőjét, hogy egy kis levegőhöz jusson. -Lenne egy ajánlatom számodra. És tisztáznám, hogy te vagy az első akivel képes vagyok kompromisszumot kötni. Azok után, hogy meg kellett mutatnom magam két ember előtt...Leszámítva egyet, mert azt megöltem. -Megköszörülte a torkát, majd folytatta. -Ha sikerül téged magam mellé állítanom, minden megkapsz tőlem amit akarsz. 

-Még a szabadulás lehetőségét is? -Kérdeztem, mire felcsillantak a szemei. Órák óta elsőnek szólaltam meg. 

-Azt felejtsd el. -Rázta meg huncutul a fejét. 

-Nem én akarok elmenni. Azt akarom, hogy engedd szabadon Taehyungot, és akkor veled maradok. -Egy apró mosoly jelent meg az arcán, majd beharapta az alsó ajkát. Miért néz így rám? 

-Talán lehet róla szó. De! -Mutatta fel az ujját. -Honnan tudjam, hogy nem megy el a rendőrségre? 

Kérdésére kitört belőlem a nevetés, amit ő egy szemöldök ráncolással nyugtázott. Türelmetlenül várta mikor hagyom abba, majd mikor kinevettem magam, egy gonosz mosollyal felnéztem rá. 

-Ezt szoptad, mert magunkkal vittük azt az embert, aki miattad megsebesült. És kiraktuk félúton, és bizonyára már régen bejelentette ezt az ügyet, ami azt jelenti, a rendőrség már úton van ide. Ennek a helynek, és neked pedig annyi! -Néztem rá, mire elkomorult az arca, majd kicsapta maga alól a széket, és erősen a falhoz vágta, ami darabokra tört az erős csapástól. Erősen zihálva meredt maga elé a dühtől, majd rám kapta vérben forgó szemét. Próbáltam nyugodt maradni, bár nem tudtam hogy ennyire ideges lesz ettől a ténytől. 

-Mindig magadra haragítsz. -Rázta meg rosszallóan a fejét, majd egyenesen elém sétált, és a vállaimra fogott. Próbáltam felállni, de visszalökött a székbe. -Gondolkodtam már azon, vajon milyen ízű lehet a húsod...-Mosolyodott el, miközben a nyakamat kezdte el cirógatni. Kirázott a hideg az érintésétől. 

Egy diadalittas mosoly kúszott az arcomra, mikor a szobát betöltötte a kék-piros villódzás, és a sziréna hangja. Halkan kuncogni kezdtem, majd felnéztem a főnökre. 

-Hm? még egyikőnk sem nyert. -Azzal éles fájdalom hasított a vállamba, majd éreztem hogy elönti a testemet a vér. Egy halk nyekergés féleséget tudtam csak  kiadni a tokromból. Hiába próbáltam eltolni magamtól a fejét, de csak úgy sikerült, hogy egy darabot kiszakított belőlem. A gonosz tekintete helyett, egy rémült arcot láttam meg magam előtt. Remegő ujjait szája elé vezette, majd úgy törölte le róla a vért. De már nem láttam többet, mert magába szippantott a sötétség, és nem éreztem fájdalmat. 

"-Amikor mindennek az elején jártunk, úgy éreztem te tönkre teszed az életemet. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha beléd fogok szeretni, mert a jónak nincs helye a gonosz mellett. Egy valós földöntúli szerelem volt a miénk. Úgy hittem, mi ketten teljesen mások vagyunk. Tegyük fel...Egy sötét helyen vagy és nem találod a kiutat. De ha fényt gyújtasz láthatóvá válik számodra minden. És ahogy ezt,egy világos helyet is lehet sötétségbe burkolni. Ezek vagyunk mi ketten..." 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam csalódást. Egyre több részt hozok, mert kezdek úgymond belelendülni. Nos, köszönöm hogy olvastad, és hogy velem tartottál. A következő részig is PÁPÁ! :3