Baszki, baszki, baszki...
-Helló Kelly-köszönt.
Gyomrom görcsben volt, úgy fordultam meg.
-Szia Kyle-próbáltam lazának tűnni.
Na már most... Nekem annyira megy lazának lenni, mint hátra szaltózni. Sehogy.
-Amúgy kiderítettem mindent-mondta.
-Mi?
-Hogy kinek az ötlete volt, hogy bezárjon minket
-Kié?
-Kenny-é és Tweek-é-mondta.
-Mivan? Hol van McCormick?
-Elment. Tudta, hogy elmondom neked, ezért elment
-Na jól van... Én megfolytom mind a kettőt
-De aztán Craig-gel vigyázz. Tudod milyen-nevetett.
-Pont leszarom Craig-et
-Wao Kelly... Mikor lettél te ilyen rossz kislány?-húzogatta a szemöldökét.
-Mindig is az voltam-kacsintottam.
-Khm...-köhécselt Sarah.
-Ja, igen. Ő itt a legjobb barátnőm, Sarah Jackson
-Kyle Broflovski-mutatkozott be Kyle.
-Örülök, hogy megismerhettelek-mosolygott rá Sarah.
Amúgy tudni kell Sarah-ról, hogy nagyon válogatja a pasikat. De már nagyon régóta legjobb barátnők vagyunk. Sosem hagyott cserben, mindig kiállt mellettem, még a pasijai mellett sem hanyagolt. Ha látta, hogy tetszik nekem egy fiú, megpróbált vele összehozni.... Egyszer már volt ez probléma.... A múltban sok probléma történt. De hagyjuk is.
-Kelly. Beszélhetnénk négyszemközt?-nézett rám Kyle.
-Persze-mondtam.
Karon ragadott, majd arrébb húzott, ahol senki nem volt.
-Hétfőn suli után ráérsz? Elmehetnénk moziba, vagy ilyesmi...-vakarta zavartan a tarkóját.
Most randira hívott??? Engem. Kyle Broflovski. Randira hívott??
-Persze. Szerintem ráérek-mosolyogtam rá.
-Szuper. Akkor, én nem is zavarnék tovább. Szia Kelly
Ó... Te engem sosem zavarsz.
-Szia Kyle
Majd elment a többi fiúhoz.
-Na? Mit mondott?-faggatott Sarah.
-Csak, hogy menjek el vele moziba-vakartam zavartan a tarkóm.
-ÚRISTEN-kiáltott, de én kezem a szájára tettem.
-Ssss
Körbe néztem. Mindenki minket nézett.... Beleértve Kyle-t is.... Én csak zavartan nevettem, majd mintha mi sem történt volna.

Hétfő

Igazából a vasárnap Sarah-val beszélgettünk otthon. Viszont sajnos hamar el kellett mennie.
-Akkor áll még a mai mozi?-jött oda hozzám Kyle.
-Persze-mosolyogtam.
-Oké. Akkor ott találkozunk-mondta, majd tovább ment.
-Az én kicsi Kelly-m randira megy-szipogott Kenny.
-Haha... Miből gondolod, hogy randi?-néztem rá.
-Nem gondolom. Tudom
-Én honnan?
-Én mindent tudok-kacsintott.
-Ez olyan Craig-es volt-kuncogtam.
-De én jobb vagyok Craig-nél-kacérkodott.
-Persze Kenny... Álmodban-forgattam a szemem.
-Ebédelsz velünk? Vagy Kyle-al játszanál Susi és Tekergőset?-húzogatta a szemöldökét.
-Miből gondolod, hogy bejön nekem?
-Ó Kelly.... Látszik rajtad, hogy oda vagy érte-karolta át a vállam-És ami azt illeti.... Kyle is bír téged
-Inkább hagyjuk Kyle-t
-Ahogy óhajtod. Viszont menni kéne órára, mielőtt még Mr. Garrison lecsesz.... Megint...

Ebédnél Kenny-ékhez ültem
-Na Kahl... Itt a csajod-nevetett Eric.
-És Heidi-t hol hagytad dagadt?-vágtam oda.
-Értem én, hogy mire meg ki a játék... De nem fog menni Kelly. Túl okos vagyok hozzá
-Eldugulnál? Enni akarok-morogta Stan.
-Mi van Stan... Wendy nem elégített ki?-nevetett Cartman.
-És téged Heidi? Ja várjál... Nem is tudna mit...-védtem meg Stan-t.
A fiúk csak nevettek, Stan meg döbbenten nézett rám, Cartman meg bevágta a durcát.

Ebéd után kipakoltam a szekrényemből azokat a könyveket amik kellettek.
-Szia-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Szia-fordultam meg.
-Mi volt ez az egész az ebédlőben?-értetlenkedett.
-Stan... Láttam, hogy szar passzban voltál, és most is abban vagy. Alap, hogy visszaszólok ennek a gyökérnek
-Kösz
-Figyelj.... Ha bármi baj van, szólj. Rám számíthatsz-mosolyogtam rá.
-Köszi Kelly-mosolygott.
-Ugyan már....-legyintettem-Szívesen segítek
-Most haza mész?-nézett rám.
-Igen. Te is?
-Aha. Akkor menjünk együtt, mert út közben mesélek
Felkaptam a hátamra a táskám, és indultam Stan-nel haza.
-Na, mi nyomja a lelked?-néztem rá.
-Hát... Hol is kezdjem.... Wendy-vel az utóbbi napokban kicsit összevesztünk...... Mondjuk úgy, hogy szakítottunk.... A srácok próbáltak jobb kedvre deríteni, de ugyan olyan szar passzban vagyok még mindig-mondta szomorúan.
Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem a szomorú fiút.
-Annyira sajnálom Stan-öleltem.
Stan visszaölelt.
-Majd túl leszek rajta
Hallottam a hangján csalódottságot, szomorúságot, talán még sírt is.
-Semmi baj. Tessék-nyújottam felé egy zsepit.
-Köszönöm még egyszer Kelly-erőltetett magára egy mosolyt.
-Erre valók a barátok
-Barátok vagyunk?-szipogta.
-Hát.... Én úgy érzem, hogy azok vagyunk
-Az jó, mert én is-nevetett.
-Na látod? Ugye, hogy jobban vagy egy kicsit?
-Hát.... Talán....
-Viszont siessünk, mert nekem még van programom-mosolyogtam.
-Milyen program?
-Hát öhm..... Kyle-al megyek moziba-mondtam.
-Jujjujj. Csak nem randi?
-Ahogy látom visszatért a jókedved-nevettem.
-Ja, lehet-nevetett.

Felkaptam a kabátom, a sapkám, vittem egy kis pénzt, és már mentem is. Nem vagyok az a lány, aki órák hosszat sminkel a tükör előtt... 10 perc séta után oda is értem a mozihoz, ahol Kyle várt rám.
-Helló-köszönt.
-Szia. Na, mit nézünk meg?-érdeklődtem.
-Hát... Válasszon a hölgy filmet-kacsintott.
-Hm... Mit szólnál.... A Terrance és Phillip-hez?-dobtam be az ötletet.
Kyle csak döbbenten nézett rám.
-Mi az? Már egy lány nem is nézheti a Terrance és Phillip-et?
-De.... Csak kicsit furcsa.... De nézzük. Amúgy én is bírom őket-mosolygott.
Megvettük a jegyet és a popcornt, majd beültünk a filmre.
Igazából egész jó volt. Főleg Kyle-al nézni.
-És most merre?-kérdeztem.
-Menjünk a parkba
-Oksi
Pár perc séta után meg is érkeztünk.
-Kelly... Kérdezhetek valamit?-nézett rám.
-Persze
-A barátnődnek milyen fiúk jönnek be?
Baszki... Ez komoly??? Kyle-nak tetszik Sarah? Azt hittem, ott fakadok sírva.
-Mi-miért?
-Csak mert Kenny-nek bejött a csaj-nevetett.
-Ja... Hát ami azt illeti.... Picit csúnyán fog hangzani, de Sarah-val vigyázni kell... Nagyon válogatós pasik terén...
-Hogy lettetek barátnők?-érdeklődött.
-Már az általános iskola óta nagyon jó barátnők vagyunk. Amúgy ebédszünetben ismerkedtünk meg. Aztán 15-16 éves korára már....ilyen lett. De ettől még a legjobb barátnőm. És tudom, hogy rá számíthatok-meséltem.
-Óó.
-És ti Stan-nel?
-Hát... Már ovis korunk óta haverok vagyunk. Meg ott van még Kenny is
-És Cartman.....
-Nem... Őt rühelljük.... Nem tudom, hogy miért lógunk vele-mondta.
Ezen mondat hallatán elnevettem magam. Viszont az idill pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe.
-Igen?-szóltam bele.
-Kelly. Gyere haza légyszi. Valamiről beszélnünk kell-mondta anya.
-Nem csináltam semmit...
-Csak gyere haza-tette le a telefont.
-Kyle. Nekem most haza kell mennem-mondtam.
-Hazakísérlek-mosolygott.
Az úton is végig beszélgettünk. Kyle nagyon jófej. Nem az a tipikus fiú, aki menőnek akar tűnni... Ő önmagát adja.
-Köszönök mindent Kyle-mosolyogtam.
-Ugyan
Búcsúzásképp megöleltem Kyle-t.
-Akkor holnap találkozunk. Szia-köszöntem el tőle.
-Szia Kelly
Amint beléptem a házba levettem a kabátom, és a sapkám. Anya és apa vártak rám.
-Nem csináltam semmit-tettem védekezően magam elé a kezem.
-Kelly, menj fel a szobádba-utasított anya.
-De....
-Menj fel a szobádba-mondta apa.
Puffogva fölmentem. Amint kinyitottam az ajtót, földbe gyökerezett a lábam.