Közelebb mentünk a fiúkhoz.

-Mi az, hogy nem jössz?-akadt ki Craig.

-Mert programom van-válaszolt ingerülten Tweek.

-Igen? Milyen programod?-fonta maga előtt össze karjait a kék sapkás.

-Az nem tartozik rád

-De igen is rám tartozik

-Mióta?

-Amióta együtt vagyunk, azóta minden rám tartozik-kiabált Craig.

-Mi minden? Nem tudsz te semmiről

-Baszki. Tudom mit reggelizel, tudom mikor kelsz fel, tudom mikor fekszel le, tudom percre pontosan, hogy mikor lépsz ki reggelente a házból, azt is tudom mikor mész el szarni...

-Azért remélem kémkedni nem kémkedsz utánam te perverz

-Nem kéne, ha megbízhatnék benned

-Szóval nem bízol bennem?

-Nem

-Egy kapcsolat alapja a bizalom. Te vagy kiakadva azon, hogy nem akarok veled szexelni, közben meg nem bízol bennem?-kiabált Tweek is.

-Khm.. sziasztok-mentem oda.

-Ne most McCormick-teremtett le Craig-Húzz innen, neked ehhez semmi közöd

-Igen is van köze Kelly-nek ehhez-fogta meg a karom Tweek és maga mellé húzott.

-Oh igen? Neki van köze ahhoz, hogy hová meg kikkel mászkálsz, de nekem, a PASIDNAK nincs? Hát cseszd meg-köpte oda Craig, és elment.

Tweek beviharzott a lakásba, én picit értetlenül néztem rájuk. Most ekkora felhajtás egy sport miatt? Nem foglalkozva vele kopogtam.

-Tweek. Engedj be kérlek

A szőkeség ajtót nyitott nekem.

-Uhm... Akkor vigyáznál ma a húgomra?-mosolyogtam rá aranyosan.

-Persze...

-Na jó... Most ennyire összevesztetek ezen a sporton?

A fiú sóhajtva túrt hajába és rám nézett.

-Felhívott engem Mike... Hogy korábban lesz az edzés. Persze ezt Craig meghallotta, így... Ebből indult ki a veszekedés. És még tisztázni sem tudtam magam. Szóval... Teljesen ideges lettem rá, amiért nem tud bennem megbízni. És ez lett a vége

A kishúgom csak értetlenül nézte a kialakult szituációt, amibe nem tudott beleszólni.

-Tweek... Craig... Tudjuk milyen. Emiatt csak nem fogtok szakítani. Vagyis... Tudom, hogy nem fogtok, mivel a ti kapcsolatotok mindent kibír-vígasztaltam szőke barátom.

-Nem is tudom... Nagyon sok mostanában a veszekedés. Mikor a legutóbb beszéltünk telefonon és Craig nálam volt. Szóba hoztad ezt az esküvő témát meg minden. Miután letettük, Craig elkezdett erről beszélni... És... Én nem azt mondom, hogy nem szeretem őt, csak fiatal vagyok még ehhez úgy érzem. Kamaszok vagyunk, kár lenne még elköteleződni

-Ez valamilyen szinten igaz. Na de. Tudod mit? Te vigyázz addig Karenre, én elmegyek megkeresni Tuckert. Nem lesz semmi baj. Jajj és Tweek

-Igen Kelly?

-Ugye... Még szereted Craiget?

Tweek egy pillanatra kidülledt szemekkel nézett rám.

-Már hogyne szeretném? Épp ez az, hogy nem akarom őt elveszíteni. Nagyon fontos nekem....

-Akkor elmegyek. Majd meglátjuk hogy sikerülnek a dolgok. Szia Tweek-öleltem meg szorosan a fiút, majd kisétáltam a lakásból.

Utam Craig háza felé vezetett, közben minden féle gondolat cikázott a fejemben. Köztük a pár hónap múlva érkező osztálykirándulás is. Nagyon kíváncsi vagyok hová fogunk menni, illetve, hogy milyen szép is lesz a hely. Nagyon nagyon remélem, hogy jó lesz. Illetve... Remélem nem olyannal kell egy szobában lennem, akit ki nem állhatok. Bár... Ilyen személy nincs nagyon. Na jó. Oké, hogy Kyle-al kibékültünk, de nem szívesen lennék az exemmel egy szobába zárva. Elég hogy a suliban minden nap járok. Apropó iskola. Sajnos abba az életbe is vissza kell rázódnom. Mert... A nem rég történtek megviseltek. Apám halála, egy kórházi látogatás az én balfaszságom miatt... Hogy van még egy testvérem... Az elmúlt napokban emiatt normálisan sem tudtam aludni. De szerencse, hogy Stan mellettem volt, és.... Mellette olyan jó volt. Várj. Nem! Nem érzek Stan iránt semmit. Csak barátságot. Semmi mást.

Gondolataimból kizökkentett az, hogy Craig házához értem. Bekopogtam és vártam, hogy a fiú nyisson ajtót. Nem is maradt el.

-Óh... Cső McCormick-motyogja kicsit unottan.

-Hali. Tudunk beszélni?

Craig nem szólt semmit, csak arrébb állt az ajtóból, hogy be tudjak menni. Beléptem a házba majd a kanapéra ültem.

-Persze, nyugodtan foglalj helyet...-ült le mellém.-Szóval? Miről lenne szó?

-A Tweek-kel való veszekedésről...

-Szuper... Ő küldött?

-Nem. Nézd Craig. Mi húzott fel ennyire?

-Az, hogy nem őszinte velem. Tudom a kis titkát... De elmondhatná... Na és ki ez a Mike vagy ki a kurva élet?

-Az edzője...

-De miért nem mondta el?-akad ki kicsit.

-Mert szerinte csicskának tartanád

-Én őt? Soha...

-Akkor ezt mondd meg neki is-tettem a kezem a vállára, és halványan elmosolyodva néztem a szemeibe.
Craig csak sóhajtott.

-Rendben. Átmegyek és megbeszélem vele a dolgokat.... Amúgy meg... A kirándulást illetően...

-Igeeen?

-Garrison úgy gondolta, hogy Tweek-kel nem lehetek egy szobában, szóval nekünk kell kiválasztani a szobatársunkat. Én meg rád gondoltam, mert te vagy az, akit el is viselek

-Oh... Tucker... Milyen kedves vagy-kezdtem el szipogni, és a nemlétező könnyeim törölgetni.

-Na jó, ennyire nem kell túl játszanod ezt-forgatta meg a szemeit.

Csak elkuncogtam magam, és átöleltem.

-Persze, hogy leszek a szobatársad. Csak nehogy megerőszakolj itt engem a végén

-Ugyan... Meghagylak Stannek-kacsintott.

-Kussolsz Tucker. Nekem nem tetszik Marsh. Szóval erről a témáról le lehet szállni...

-Jó, jó, nyugi. Békén hagylak. Na de én indulok Tweekhez

-Én megy megyem a dolgomra. Kell egy kis edzés

-Te szoktál olyat? Nem látszik. Kezdesz olyan lenni, mint a Dagadt

-Hogy te mekkora pöcs vagy-néztem rá idegesen, és kimentem a házból.

Craig kisietett, megfogta a karom és visszahúzott.

-Figyelj Kelly... Csak vicceltem. Jó alakod van

-Tch, nem érdekel-húztam el a kezem, és elindultam valamerre.

Azért oké, hogy Craig viccelődik, de ez rosszul esett nekem. Tudom, hogy nincs jó alakom, viszont ezt nem kellett volna az orrom alá dörgölnie. Picit rossz kedvűen sétáltam, miközben a gondolataimba mélyedtem. Gondoltam hogy bedugom a fülesemet, hogy szóljon valami zene. Most nagyon másra nem voltam kíváncsi, csak a zenére amiben el tudtam mélyülni. Épp az útom mentem át. Viszont hirtelen csak egy kamion fényszóróját láttam. Annyira leblokkoltam hogy nem tudtam megmozdulni. De valaki megfogta a kezem és visszarántott a járdára. Mikor megnéztem megmentőmet, csak meglepetten néztem rá.

-H-hogyhogy itt vagy?

Halika. Egy "kis" kihagyás után a karantén idején úgy gondoltam folytatom a sztorit. Nem tudom mennyire lesz ötletem, szerencsére van egy pár. Igyekszem nem félbe hagyni ezt az egészet, szóóóval, ismét elkezdtem nézni a South Parkot, hogy legyen ötletem és ihletem. Szóval visszatértem ^^