-Szerinted milyen lesz?-kérdeztem izgatottan.
-Mármint a húgunk?-nézett rám Kenny.
-Aha
-Nem tudom...
Én ismét Stan-t néztem. Fekete haja már kuszán állt. Ahogy láttam ránk nézett, majd a tanárhoz ment, és mondott neki valamit. Stan csak bólintott, és felénk közeledett.
-Kelly. Egy percre beszélhetnénk
-P-persze-álltam fel a lelátóról, és a fiú után mentem a folyosóra.
-Hogyhogy nem tesiztek? Mi a baj?
-Elmegyünk
-M-mi?-kerekedtek ki a szemei.
-Mármint a suliból, de csak erre az egy napra
-Miért?
-Nem tudom, hogy elmondjam e....
-Bennem megbízhatsz
-Anyáék mondták, hogy van húgunk, és ma megyünk érte. Visszajön a családhoz
Stan szorosan magához ölelt, belőlem meg kitört a sírás. Én pólóját szorítottam és beszívtam édes illatát.
-Végre megismerhetem az igazi családom-zokogtam.
Stan szorosabban ölelt magához, és simogatta a hajam.
-Kelly-tolt el magától.
Én ráemeltem a tekintetemet, ő pedig letörölte a könnyeimet, és simogatta az arcomat.
-Ha hazaértetek hívj, vagy írj rám. Ha szeretnéd átmegyek, és ott is alszom
Én halványan elmosolyodtam.
-Köszönöm Stan. Ez nagyon sokat jelent nekem
Ő elmosolyodott, majd közel hajolt hozzám, és adott az arcomra egy puszit. Én ismét magamhoz öleltem.
-Visszamegyek, mert a végén a tanár rosszat hisz-nevetett.
Annyira cuki mikor mosolyog. Főleg mikor nevet.
-Menjünk-mosolyogtam.

Az óra felénél eljöttünk Kenny-vel. Apa várt ránk a suli előtt a kocsiban.
-Sziasztok-köszönt.
-Helló-köszöntünk Kenny-vel szinkronban.
-Beszállás-bicentett apa.
Mi Kenny-vel beszálltunk a hátsó ülésre, majd apa elindult.
-Anya hol van?-kérdezte Kenny.
-Ő már ott van
Én a kocsi ablakán bámultam ki. Kenny a vállamra tette a kezét. Ijedtemben rá néztem. Ő egy bíztató mosolyt villantott felém. Pár perc kocsikázás után megérkeztünk. Egy elég szép ház volt. Az én gyomrom már görcsben volt az izgalomtól. Jézusom... Vajon milyen lesz? És mit fog szólni? Remegő lábakkal kiszálltam a kocsiból, és összehúztam magamon a kabátomat.
-Hát... Megjöttünk-sóhajtott apa.
-Nagyon úgy tűnik-mondta Kenny.
Az ajtóhoz mentünk. Félve megnyomtam a csengőt. Egy férfi nyitott ajtót.
-Sziasztok. Biztos te vagy Kenny, te Kelly. Helló Stuart-üdvözölt minket-Gyertek be
Mi bementünk. Egész szép lakás. Az étkezőben ott ült anya, egy kislánnyal. Ő lesz Karen...
-Karen...-szólt a férfi.
A kislány könnyes szemekkel ránk nézett. Kipattant a székből, és odafutott hozzám meg Kenny-hez. Mi leguggoltunk hozzá, és szorosan magunkhoz öleltük a kislányt.
-Ti vagytok a testvéreim?-nézett rám.
Én bólintottam, majd letöröltem a könnyeimet, és szorosan magamhoz öleltem Karen-t. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Craig volt az. Én kinyomtam. Viszont még egyszer felhívott.
-Egy pillanat-mondtam, majd felvettem.
-McCormick. Végre. Hol a pöcsben vagy?
-Az most lényegtelen
-Te...sírsz?
-Nem. Viszont most le kell tennem Craig. Szia
-Ne Kel....-kezdte, de ráraktam a telefont, és lenémítottam.
-Ki volt az?-kérdezte Kenny.
-Craig. De mostmár nem fog zavarni
Én leguggoltam Karen-hez.
-És... Akkor én most veletek fogok lakni?-nézett ránk Karen.
Én egy aprót bólintottam, majd Karen megölelt.
-Te vagy Kenny?-nézett Karen a tesómra.
-Igen
Karen őt is megölelte.
-Ők a testvéreid-mondta anya.
-Van két bátyám és egy húgom... Szerintem nem fogunk unatkozni többet-mosolyodtam el.
-Mi?-nézett rám értetlenül anya-Te vagy az idősebb
-Te átvertél?-néztem Kenny-re.
-Csak egy három percet hazudtam-vakarta zavartan a tarkóját Kenny.
Én elmosolyodtam.
-Mehetünk haza Karen?-kérdezte anya.
Karen rám és Kenny-re nézett, majd bólintott. A kislány felém nyújtózkodott. Én felvettem. Kenny és apa megfogta Karen cuccait, majd kivittét a kocsiba.
-Köszönök szépen mindent-mondta Karen a nevelőapjának.
A férfi csak elmosolyodott. Elbúcsúztak egymástól, majd beszálltunk a kocsiba.
-Nem hívod vissza Tucker-t?-kérdezte Kenny.
Én elővettem a telefonom. Nem hazudok. 6 nem fogadott hívás volt Craig-től, 5 pedig Tweek-től. Szerintem Craig az ő telójáról hívta. Megvan bennetek az az érzés, mikor anyukátok sokszor hív, de ti nem hallottátok meg, és visszahívjátok, és reménykedtek abban, hogy nem fog megölni? Na... Én ilyen érzéssel hívtam vissza Craig-et. Azonnal felvette.
-Bocsi, hogy nem vettem fel. Nem értem rá. Kérlek ne haragudj-kezdtem.
-Tudsz vigyázni Tricia-ra?
-Megint randira viszed Tweek-et?
-Nem. A húgom szülinapjára veszünk ajándékot
-Oké. Kb 10 perc és hazaérünk
-Hol voltatok?
-Majd talán elmondom. Viszont most leteszlek. Cső-ráztam le.
-Na, mi az?-nézett rám Kenny.
-Készülj, mert jön Tricia...
-Neeee.... Csak Tucker-t ne
-Ki jön?-kérdezte anya.
-Craig megkért, hogy vigyázzak a húgára
-És már megint Tweek-kel van?-forgatta a szemét Kenny.
-Elvileg a húgának vesznek szülinapi ajándékot
-Tudod ki hiszi el...
-Kenny... Megüsselek?
-Nem kell, kösz...
-Szerintem Craig és Tweek tök cukik. Nem értem, hogy mi bajod van neked
-Nekem nincs bajom velük. Csak az, hogy nem tudnak felvenni egy bébiszittert
-Kenny. Craig az egyik legjobb barátom. Nagyon sok dologban segített. Alap, hogy én is segítek neki
-Ahj... Akkor a szobámban leszek majd...
Én csak elmosolyodtam.

Hazaérve felvittük Karen cuccait az új szobájába.
-Ez az én szobám?-kérdezte Karen.
-Igen-bólintottam.
Karen megölelt, majd meghallottam a csengő hangját. Én lementem, és ajtót nyitottam. Craig volt ott, a húga kezét fogta.
-Majd ilyen négy körül jövök érte-mondta Craig.
-Neked is szia
-Szia Tricia-köszönt el a húgától, majd elment.
-A tesóm egy pöcs-nézett rám Tricia.
-Ezzel nem mondtál újat...
-Ő kicsoda?-mutatott a hátam mögé.
Én megfordultam. Ott volt Karen. Én megfogtam a húgom kezét.
-Ő Karen. A kishúgom
-Hogyhogy múltkor nem láttam?
-Ezt bonyolult lenne elmagyarázni...
-Szia... Tricia vagyok-nyújtotta Tricia a kezét Karen felé.
Szegény meg volt ijedve. Egy darabig csak döbbenten nézte, majd megfogta a kezét.
-Én Karen
-Te is gyűlölöd Kenny-t?
-Szerintem jófej... Bár még nem ismerem annyira
-Kelly is gyűlöli
-Hé... Én nem gyűlölöm az öcsémet
-Tudtommal ő a bátyád
-Hazudott. Figyelj Karen. Nem akarod megmutatni Tricia-nak a szobádat?
-Hát... Bocs Kelly, de nem nagyon érdekel
-Tricia kérlek-guggoltam le hozzá.
-Ahj jól van-forgatta meg szemeit.
-Vagy esetleg nem akarsz játszani Kenny xbox-án?-kérdezte félve Karen.
-És aztán összetörjük?-mosolyodott el Tricia.
-Ne... Inkább csak játszunk...
-Hát... Az is megteszi...-szomorodott el Tricia.
-Lehozom nektek-mosolyodtam el.
Én felmentem. Kenny szobája csukva volt. Viszont... Érdekes hangokat hallottam.
-Ahh... Ez az.... Mmmm... Még.....-mondta Kenny.
Csak nagyon remélem, hogy nem azt csinálja amit gondolok.
-Gyerünk... Dugd bele. Tömd meg jól... Ahh... Ez az....
Jézusom...
-Mmm. Fincsi
Én nem bírtam tovább, berontottam a szobába.
-MIT CSINÁLSZ KENNETH?
-ÁÁÁÁ-sikított.
A tévét nézte... És.... Egy főzőműsort nézett (?)
-Te meg mit csinálsz?
-Nem látod? Főzőműsort nézek. Mit hittél, mit nézek?
-Öhm... A hangok alapján pornót...
-Kelly... Nem szoktam pornót nézni.....ilyenkor...... Az az esti műsor-kacsintott.
-Inkább nem vagyok rá kíváncsi. Csak az xbox-ért jöttem
-Mi van a tiéddel?
-Tricia inkább a tiédet törje össze-kacsintottam.
-Ne már... Tudod milyen drága volt?
-Kenny... Nem tudom, hogy rémlik e, de van egy bankkártyád, tíz millió dollárral
-Akkor vidd. De most ha megbocsájtasz...
-Jó, nézzed tovább a kajapornót
-Az másmilyen
-Nem akarom tudni...
Megfogtam az xbox-ot, majd kifutottam a szobából. Levittem a lányoknak a játékot. Azt láttam, hogy nevetnek valamin.
-Jól elvagytok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen-nevetett Tricia.
-Miről van szó?
-Csak azt mesélte Tricia, mikor Craig ment ragadt a kocsiban-nevetett Karen.
-Mit csinált?
-Egyszer Craig úgy gondolta, hogy jó ötlet bemászni a csomagtartóba. És bemászott, viszont nem tudott kimászni. Egész délutánra ott ragadt. Mikor anya ment vásárolni, akkor vette észre
-Ez mikor történt?
-Múlthét vasárnap
Én elnevettem magam. Mivel nagyon magányos voltam, úgy gondoltam felhívom Tweek-et.
-H-helló K-kelly. M-most ne-nem a legjobbkor hívtál-zihálta.
-Tweek... Mit csinálsz?
-Sze-szerinted?-lihegett.
-Öhm...
-Mike... Hagyd abba. Pihenjünk egy kicsit-szólt Tweek.
Jézusom... Tweek megcsalja Craig-et?
-Jó, de még van egy menet-hallottam egy fiú hangját
-Nem kettő?
-Nem. Egy. Tudod jól, hogy mit szólna hozzá Craig... Tombolna, ha nem találna otthon téged...-mondta (ezek szerint) Mike.
-Csak nehogy hamarabb haza jöjjön...
-TWEEK TWEAK. MI A SZENT SZAR FOLYIK ITT? TE MEGCSALOD CRAIG-ET?-akadtam ki.
-Mi? Dehogy is... Miért csalnám meg?
-Mert itt lihegsz, valami csávóval vagy, és valami menetről beszéltek-kiabáltam.
-Teljesen félreérted...
-MIT ÉRTEK EZEN FÉLRE?
-Kelly, nyugi. Nem csalom meg Craig-et. Mike és én tenniszezünk. Mike az edzőm
-De miért nem akarod, hogy Craig előbb hazaérjen?
-Nem akarom neki elmondani, hogy tenniszezek. Múltkor pont erről beszélgettünk, és azt mondta, hogy a tennisz, az nem igazi sport, és gyík, aki ezt csinálja... Sőt, ő kifejezetten gyűlöli a tenniszt. Akárcsak a tollast, a squash-ot meg a ping pong-ot... Úgyhogy nyugi, nem csalom meg. És kérlek ne szólj neki erről...
-Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
-Ahj-sóhajtott, majd letette.
Pár másodperccel később videóhívást indított.
-Látod? Ez a tennisz pálya. Ez itt a tennisz ütőm.. és ő itt az edzőm, Mike. Aki nem mellesleg 38 éves, van egy felesége, és egy gyereke-mondta Tweek.
-Helló-köszönt Mike.
-Óóó. Sok volt nekem ez a mai nap... Jó? Szétszedtem Stan-t és Kyle-t, ma mentünk a húgunkért, Kenny kajapornót néz, te tenniszezel... Kaphatnék öt perc szünetet???
-Várj... Mit mondtál?
-Kenny kajapornót néz
-Nem... Húgod? Van egy húgod?
-Hát öhm.... Igen... De ezt majd máskor megbeszéljük... Hát akkor... Jó tenniszezést. És ne haragudj Tweek...
-Miért haragudnék?
-Hogy nem bíztam benned... Borzasztó barát vagyok...
-Kelly, megértem... Fordított helyzetben én is így tennék. Úgyhogy nem gáz-mosolyodott el.
-Köszi. Most megölelnélek... De nem tudlak...
Tweek elmosolyodott.
-Majd valamikor bepótoljuk-mosolygott-Viszont leteszlek. Szia Kelly
-Helló Tweek-tettem le.

Én a szobámban feküdtem az ágyamon, és zenét halgattam, mivel már Tricia elment. Én becsuktam a szemem, és úgy élveztem a zenét. Mikor kinyitottam a szemem, majdnem szívrohamot kaptam.
-Stan... Bazdmeg... A szívbajt hozod rám-kiabáltam.
Stan fölöttem volt.
-Jó reggelt
-Öhm... Leszállnál rólam?
-Miért? Kényelmes ez így...-mosolygott rám.
-Stanley Marsh. Ha nem szállsz le rólam most azonnal, letépem a töködet...
-Valaki nagyon morcos
-Nem vagyok morcos... Csak szerintem te sem örülnél neki, ha átlopóznék a szobádba, és rád másznék...
-Miből gondolod te azt?-kacsintott.
-Stan... Figyelj... Ha kielégületlen vagy, tudod... Vannak hölgyek, akiknek fizethetsz, hogy a szexuális vágyaidat kielégítsék...
-Mire akarsz kilyukadni?
-Ha kanos vagy, inkább hagyj békén. Nem vagyok Wendy...
-Én soha nem mondtam, hogy az vagy
-De mostanában mintha úgy kezelnél... Perverzebb vagy, mint Kenny meg Clyde együtt véve...
-Ugyan kérlek... Ők sehol sincsenek hozzám képest...
-Észre vettem
Stan a homlokát az enyémnek döntötte, és szemeimet pásztázta.
-M-most mit csinálsz?-jöttem zavarba.
-Nézz a szemembe-mondta.
Én tettem amit kért, majd Stan bebandzsított.
-Hülye vagy Marsh-nevettem.
-Tudok jobbat is-húzta perverz mosolyra a száját.
-Jólvan, elég lesz-toltam el őt magamtól.

Stan szemszöge

Kelly megfürdött, majd utána mentem én is fürdeni. Felvettem egy boxert és egy pólót. Vizes hajamat kicsit megborzoltam, és visszamentem a szobába.
-És én hol aludjak?-kérdeztem.
-Aludhatsz itt mellettem. Nagy az ágyam. Elférünk ketten-mosolyodott el.
Én igyekeztem nem előtte zavarba jönni. Jajj ne... És már megint a hányinger.... Én kifutottam a mosdóba, és kiadtam gyomrom tartalmát, majd megmostam a fogam, ismét. Visszamentem a szobába. Mostmár tényleg tetszik nekem Kelly...
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen. Minden rendben-bólintottam, majd felemeltem a takarót, és bebújtam mellé.
-Stan... O-oda bújhatok?-kérdezte halkan.
Éreztem, ahogy a gyomromban lévő pillangók életre kelnek. Én nem mondtam semmit, csak magamhoz öleltem.

Hirtelen felriadtam. Kelly mellettem aludt, immár nem a derekam ölelte. Megnéztem az időt. 3:30. Kelly felém fordulva aludt. De aranyos... Meg akarom csókolni. De nem lehet... Az... Az nem helyes... De... Csak egyetlen csók... Mi baj lehet belőle? Vagy... Mi van, ha felébred? Gyerünk Stanley... Most, vagy soha... Mi vagy te? Férfi, vagy egy punci? Lassan közelíteni kezdtem arca felé. Nem... Nem tudom megtenni... De érzek iránta valamit. Én gyengéd csókot adtam édes, puha ajkaira. Sikerült... Én néztem az alvó lány arcát.
-Mmm. Stan-forgolódott.
Velem álmodik? Talán... Ő is érez irántam valamit?
Én sokkoltan néztem rá. Szóval Kelly-nek tetszem? Én visszadőltem az ágyba, majd a plafont kezdtem el bámulni. Nekem kell ez a lány... Szeretem...