-Hát... Itt vagyunk-törte meg a csendet Stan.
-Engem erőszakkal kényszerítettek-mondtam mérgesen.
-Ugyan már Kelly-tette kezét a vállamra Stan-Béküljetek ki... Elvégre legjobb barátok vagytok nem?
-Megmondtam... Semmi közöm hozzá. Átvert
-És mégis mivel vertelek át?-nézett rám Kenny.
-Oh... Hogy mivel? Kiderült, hogy ikrek vagyunk, a te anyád az én anyám, a te apád az én apám, a te bátyád az én bátyám, akit apámnak hittem az a nagybátyám, soroljam?-akadtam ki.
-Öhm... Igazából ezt egy kategóriába tudnánk venni-jegyezte meg Kyle.
Én csak szúrós szemekkel néztem rá.
-Tudom, hogy ez most furcsa... De Kelly. Nem mondhattam el. Pedig el akartam
-És mi akadályozott meg?
-A szerződés
-Milyen szerződés?
-Amiben meg volt írva, hogy semmit nem mondhatok neked
-És ezt higgyem is el?
-Bocsáss meg hogy a drága "édes apád" az orrom alá nyomta 3 évvel ezelőtt azt a kibaszott papírt-kelt ki magából Kenny-És ez NEM az ÉN hibám
-Akkor engem okolsz miatta?-emeltem fel én is a hangomat.
-Ki beszélt itt erről? Én nem okollak téged. Csak azt mondom, hogy ne legyél gyerekes-csapott Kenny az asztalra.
-Én vagyok gyerekes? Talán ha bocsánatot kértél volna, akkor talán elnéztem voltna a dolgot-álltam föl az asztaltól.
-Azt szeretnéd hogy bocsánatot kérjek a semmiért? Hát jó, legyen. Bocs. Most jobb?
-Nem jobb. El kellett volna mondanod-kiabáltam.
-És mégis hogy a picsába mondhattam volna el?-kiabált Kenny is.
-Mondjuk, hogy őszinte leszel velem, önző pöcs
-Én vagyok az önző? Én? Kinek az érdekeit néztem? Ha? Nem körülötted forog ám a világ McCormick
-Hát nem is körülötted McCormick
-Én soha nem mondtam, hogy körülöttem forog. De én legalább megpróbálom megoldani a problémáimat ahelyett, hogy futnék előlük, és gyógyszereket szednék
-Okkal szedem azokat. De amúgy is... Ha ennyire nagyfiúnak tartod magad, akkor miért kémkedtél utánam szuperhős jelmezben?
-Miről beszélsz?
-Ó. Szóval ha én most bemennék a szobádba, és benéznék a szekrényedbe, nem találnám ott Mysterion ruháját?
-Ennek semmi köze ehhez az egészhez
-És a gyógyszereimnek mi köze?
-ELÉG LEGYEN-kiabált Stan-Fejezzétek már be
-Majd ha bocsánatot kért-mondtam mérgesen.
-Bocsánatot kértem. Most mit vársz? Könyörögjek? Vagy írjak szerenádot, hogy mennyire megbántam a NAGY BÜDÖS SEMMIT? Azt kell mondanom Kelly, pont ugyan olyan vagy, mint én. Le sem tagadhatod. Igen. Igen, a mi családunkba tartozol. Fogadd el végre. Nem kell agonizálni. Jó, bocsánat, tessék. Jobb lett? Vagy esetleg akarod hallani az igazságot? Mert én tudom. Vagy inkább ne mondjam el, mert a végén még azért lennék a hibás?
-MEGJÖTTEM-rontott be Butters egy nagy mosollyal az arcán, és egy nagy csokitortával.
Kenny és én elhallgattunk, majd értetlenül néztem Butters-re.
-Ez meg mi a faszom?-törte meg a csendet Kenny.
-Hát... Békülős csokitorta. Hogy testvérek vagytok... Tadá... Meglepetés-mondta Butters.
-Öhm Butters... Írtam egy üzenetet-suttogta Stan.
-Nem láttam-mondta a srác, majd előkapta mobilját a zsebéből-Óóóó-olvasta az SMS-t.
Én csak a csokitortára néztem.
-De.... Hátha jobb lesz... Egy csokitorta mindig jobb kedvre deríti az embert
-Nekem nem kell torta-mondta dühösen Kenny-Végre meg akartam ismerni a testvérem. Mindig is erre a pillanatra vágytam, hogy a család újra összejöjjön, az anyagi gondjaink megoldódjanak... Egy olyan családra vágytam, ahol minden rendben van. És mit kaptam? Elszakítottak az ikertestvéremtől, akit 15 év után végre újra látok, de haragszik rám a semmiért, bátyám közgazdász lett, szüleim másod állásban is dolgoznak, hogy legyen mit ennünk. Valahogy nem úgy jött nekem össze az élet, ahogy terveztem-mondta elcsukló hangon Kenny, majd egy könnycsepp kigördült a szeméből, majd elment.
Én csak komoran meredtem magam elé, majd én is elmentem. Szerintem Stan és Kyle nem így gondolták ezt az egész kibékülősdit. Nincs szükségem Kenny-re. Meg vagyok nélküle is. Erős, határozott, független nő vagyok.

Haza érve ledobtam a cuccom az ágyra, majd elterültem... Én szúrtam el? Kicsit lehet bunkó voltam... De Kenny meg hazudott. Ő rosszabb dolgot tett. Ahj...bocsánatot kéne kérnem? A gondolatmenetemből a csengő hangja szakított ki. Lementem, és ajtót nyitottam. Kyle volt ott.
-Kelly. Miért haragszol ennyire Kenny-re?
-Hogy miért? Elmondom. Hazudott nekem Kyle. Én megbíztam benne. De ő átbaszott. Csúnyán
-Nem vert át... Mert nem mondta meg... És nem is mondhatta el
-Szóval az ő pártját fogod?-háborodtam fel.
-Kelly, szeretlek, de most Kenny-nek van igaza
-Persze... Most meg én vagyok a bunkó geci ugye?
-Én nem mondtam, hogy bunkó geci vagy
-Nem, de célozgattál rá. Egyátalán minek akartok kibékíteni. Szálljatok le rólam. Meg tudom oldani a saját problémámat-kiabáltam.
-Bocsánat, hogy csak segíteni akartam-kiabált velem Kyle.
-Ezzel akartál segíteni? Hát nagyon sokat segítettél
-Bocs, hogy nem vagy képes értékelni azt, hogy igyekeztünk titeket kibékíteni. És Kenny-nek van igaza. A szerződés az szerződés
-És kit érdekel az a szájbakúrt szerződés
-Látod, ez is csak rólad szól. Pedig ez Kenny-ről is szól. Szerinted őt nem viselte meg ez az egész? Vagy az, hogy elvesztett téged? Tudod mit Kelly? Inkább hagyjuk ezt-mondta, majd elment.
Szuper... Kyle-ra sem számíthatok... De legalább Craig, Tweek meg Stan mellettem állnak... Vagyis remélem. Én a párnámba temettem a fejem, és sírtam. Pedig olyan jól indult ez az egész South Park-ba költözősdi... Hol rontottam el? Én vagyok a hibás?

Kyle szemszöge

Nem hiszem el, hogy Kelly nem képes felfogni, hogy miattuk tettük ezt az egészet. Csörgött a telefonom. Azt hittem, hogy Kelly az, de Tweek volt.
-Cső-köszöntem.
-Szia. Na, hogy ízlett a csokitorta?
Ja igen... Tweek sütötte a tortát. Ez az egész kibékülősdi, akár milyen meglepő, de a dagadt ötlete volt... Csak nem úgy jött össze, ahogy gondoltuk.
-Hát... Veszekedés lett, úgyhogy szerintem mi Stan-nel meg a dagadttal fogjuk megenni-mondtam.
Szegény Tweek. Tök sokat dolgozott vele.
-Ne haragudj Tweek. Mi sem így terveztük-kértem bocsánatot.
-Semmi baj Kyle. Majd valamelyik nap megesszük-mondta mosolygós hangon.
Én is elmosolydtam. Tweek nem mérges rám... Huh.
-Rendben-mondtam.
Még egy darabig beszélgettünk, majd leraktuk a telefont. Én eközben haza is értem. Fölmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem. Gondoltam felnézek a közösségi oldalra. Hirtelen elkezdett zizegni a telefonom.

Ismeretlen: Szia Kyle
Én: Te ki vagy?
Ismeretlen: Régen beszéltünk
Én: Te vagy az zsíragy?
Ismeretlen: Nem
Én: Akkor?
Ismeretlen: Találgass 😉
Én: ...
Ismeretlen: Annyit segítek, hogy Kelly "legjobb barátnője"
Én: Sarah?
Ismeretlen: Úgy bizony Kyle
Én: Honnan tudod a számom?
Sarah: Az most lényegtelen. Hallom nem alakulnak valami fényesen a dolgok Kelly-vel
Én: Hát...
Sarah: Gondoltam. Viszont nem árt, ha tudsz valamit. Kelly nem olyan aranyos, kis ártatlan lány, akinek tűnik
Én: Mire gondolsz?
Sarah: Hazudott neked Kyle. Nem szeret. Csak átvert. Kihasznált. Manipulált. Velem is ezt tette
Én: Mit csinált?
Sarah: Tudod miért nem feküdt veled le Kelly?
Én: Nem
Sarah: Elmondom. Nekem van egy ikerbátyám, Nick. Kelly totál belé volt zúgva. Jártak is, viszont mikor Nick szakítani akart Kelly-vel, és azt terjeszette, hogy Nick megerőszakolta. A testvérem a semmiért ül börtönben. És veled is ezt teszi. Kihasznál. Játszadozik veled és az érzéseiddel. Szerinted mi van Kenny, és Kelly között?
Én: Testvérek
Sarah: Pontosan. Kelly azt állítja, hogy nem tudott róla ugye?
Én: Igen. De ezt honnan tudod?
Sarah: Hazugság. Hazudik. Nem tudom hogy vagy vele, de én dobnám. Nekem ne játszanak az érzéseimmel

Kelly tényleg ilyen?

Én: Honnan tudom, hogy nem hazudsz?
Sarah: Mivel én mindent tudok Kelly-ről. De ha nem akarsz hinni nekem, akkor ne higgy. De Kyle... Én elmondtam

Én csak sokkoltan ültem a telefonom előtt. Hogy lehettem ilyen hülye? Nem hagyom, hogy játszmázzanak velem.