Ez lett idáig a leghosszabb rész. Wow. Szóval remélem tetszeni fog nektek. Én jelenleg a teácskámat szürcsölgetem, fekszem a jó meleg ágyban, egy kis Shawn Mendes-t hallgatok, miközben írom a kis gépemen a részt....
It's a joke
Hideg van, kint vagyok, és várom azt a szaros buszt, és heavy metal-t hallgatok, és éppen írok a kis telómra, ami éppen szarakszik... Kő kemény 2708 szó (ezzel együtt).

Kenny szemszöge

Magamhoz öleltem Kelly-t, aki már nem lélegzett. Én csak sírtam. Craig legguggolt mellém, és ő is átkarolta Kelly élettelen testét.
-Mi történt Kenny?-kérdezte Craig.
-E-egy srác volt. M-meg a-akart ölni, de Kelly megmentette az életemet-sírtam tovább.
-De-de miért akart téged megölni?
-Honnan a picsából tudjam?-akadtam ki.
A mentők megérkeztek, majd a kórházba vittük. A doktor lekötötte a sebet, majd a defibrillátor-t a mellkasára helyezte. Sikerült a lehetetlen. Kelly-t újra tudták éleszteni. A kórházba érve, a műtőbe vitték, ahol összevarrták a sebét, majd egy pár óra múlva az egyik kórterembe vitték.
-Maga Kenneth McCormick?-nézett rám az orvos.
-Igen
-Nézze. Ms. Blye-t lehet újra tudtuk éleszteni, de nem fogja sokáig bírni-mondta az orvos.
Én csak bementem a kórterembe. Kelly-hez mentem.
-Szeretlek Kelly. Nagyon fontos vagy nekem. Nem akarlak elveszíteni. Én soha nem foglak elfelejteni. Soha-mondtam, majd hirtelen síponi kezdett a gép.
Nincs pulzusa. Én gyorsan szóltam az orvosoknak, akik nem tudták őt újraéleszteni. Kelly meghalt. Hirtelen a kórterembe berontott Kelly anyukája.
-KELLY-sírt.
Én csak szomorúan hazamentem.
-Szia Kicsim. Milyen napod volt?-nézett rám anya.
-Anya, most egy kicsit egyedül akarok lenni-mondtam, majd bementem a szobába, és lefeküdtem az ágyamra.
Hirtelen csörgött a telefonom. Kevin volt az.
-Cső öcsi. Na mizu?-kérdezte.
-Semmi különös. Veled?-mondtam unottan.
Nem akarom sajnáltatni magam. Pláne nem Kevin előtt.
-Itt sincs sok. Az egyetem is egész jól megy
Ja igen. Kevin tovább tanult az egyetemen. Legalább neki jól megy. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy Kevin egyetemre fog menni. Mármint nem az, hogy nem hittem benne meg minden, de.... nem vagyunk gazdagok. De Kevin-nek sikerült ösztöndíjat szereznie. Nem a Harvard-on tanul, de nem is egy gyenge suliban.
-De miért vagy ilyen búval baszott?-kérdezte.
-Semmi, csak....szar napom volt. Ennyi
-Kenny, tudom, hogy hazudsz. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz
-Tudom. És el fogom mondani ígérem.... Csak még nem dolgoztam fel ezt a dolgot
-Jó. Akkor hagylak is. Amúgy is, nekem tanulnom kell. Holnap ZH. Örülök, hogy beszéltünk öcskös-mondta, majd lerakta a telefont.
Én csak leraktam magam mellé a telefont, majd a plafont kezdtem el bámulni, és gondolkoztam. Nem tudom meddig feküdhettem ott, de azt vettem észre, hogy kint sötét van. Elmentem a fürdőbe, és megfürödtem, majd visszamentem a szobámba, és megnéztem s telefonomat. Egy csomó üzenet jött Kyle-tól, és Stan-től. Na meg persze James-től. Én inkább kikapcsoltam a telefonomat, nyakig betakaróztam, és megpróbáltam elaludni, ami sikerült is.

Éjjel sírásra keltem. Kisgyerek sírására.
-És most mit tegyünk Stuart?-hallottam anya kétségbeesett hangájt.
-Nem tudom Carol, nem tudom...
-Ilyen még sosem történt. Általában ez Kenny-vel fordul elő
Én az ajtómhoz osontam, és résnyire kinyitottam.
-És most mi legyen? Csempésszük vissza a házba?-akadt ki apa.
-N-nem tudom....
Gondoltam kikukucskálok, de megreccsent a lábam alatt a parketta.
-Picsába-mondtam halkan.
-Kenny. Te vagy az?-kérdette anya.
-I-igen-jöttem ki a szobámból lehajtott fejjel.
Anya kezében ott volt egy kisbaba.
-Ez ki?-mutattam a kezében lévő kölyökre.
Anya a kezembe nyomta a gyereket. Én elkezdtem ringatni, mivel sírt. Rámnézett nagy, kék szemeivel, majd elkezdett kacagni.
-Kenny. Aludhat a te szobádba?-nézett rám anya.
Én csak értetlenül néztem rá. Anya csak apára nézett, majd sóhajtott.
-Kenny, beszélnünk kell

Kelly szemszöge

Hirtelen kinyitottam a szemeimet, majd éreztem, hogy egy kar fonódott a derekam köré. Nem otthon vagyok. Megfordultam, és Kenny arcával találtam szembe magam.
-Kenny. Kenny-keltegettem a fiút.
-Hagyjál
-Kelj föl-ébresztgettem.
Nem tudtam mennyi az idő, viszont Kenny mellett ott volt a telefon. Én Kenny-n átmászva nyúltam a telefonjáért. 6:45. Még időben vagyunk.
-Kenny. El fogunk késni a suliból-ráztam meg.
Ő elkezdte nyitogatni a szemeit. Mikor realizálódott benne, hogy éppen engem ölel, és én vagyok ott mellett, arrébb akart menni, de leesett az ágyról.
-Jól vagy?-néztem rá.
-Igen-mondta álmosan.
Benéztem a takaró alá. Egy rövidnadrág volt rajtam, egy fehér póló, és Kenny narancssárga kabátja.
-Te átöltöztettél?-akadtam ki.
-Nem-mondta.
-Akkor miért van rajtam a te ruhád?
Kenny nem szólt semmit.
-És hol vannak az én ruháim.
-Hát öhm.... Nem tudom mi lett velük
-Mi az hogy nem tudod mi lett velük. Hogy kerültem ide?
-Kelly. Mindent meg fogok magyarázni, ha itt az ideje. De elég annyit tudnod, hogy nem láttalak pucéran, megnyugodhatsz
Én nem tudtam, hogy most ideges legyek e Kenny-re, vagy nevessek.
-Jó. De nekem nincs ruhám
-Adok-mondta, majd a szekrényéhez ment, ahonnan elővett egy boxert, egy nadrágot-Póló az van rajtad, a kabátot meg odaadom
-De nem kell neked?
-Kelly. Van még egy csomó kabátom, ne aggódj. Amúgy szerintem ez a nadrág jó lesz rád. Ez már amúgy is kicsi-nyújtotta felém a narancssárga nadrágot.
-Mikor volt ez rajtad utoljára?
-15 évesen-nevette el magát.
Én csak egy gúnyos vigyort villantottam felé, majd elvettem tőle a nadrágot.
-Merre találom a fürdőt?
-Folyosó vége-mutatta.
Bementem a fürdőbe, és elkezdtem átöltözni. Hajamat copfba fogtam, fölvettem Kenny boxerjét (mondanom sem kell, nagy volt rám), majd a nadrágját. Még az a szerencse, hogy szorosabbra lehet húzni, mert ha nem, akkor szerintem leesne.
-Kenny-kiabáltam.
-Mi az?
-Gyere légyszi
Kenny bejött a fürdőbe, de eltakarta a szemét.
-Van rajtam ruha... Amúgy fogkefe kéne-mondtam.
Kenny kutakodott egy kicsit a szekrényben, majd talált egy bontatlan fogkefét.
-Hatalmas mázlid van-nyújtotta felém.
-Köszi-mosolyodtam el, majd elkezdtem mosni a fogam.
Miután megvoltam, visszamentem Kenny szobájába, ahol a fiú már fel volt öltözve.
-Na, akkor reggelizhetünk? Szerintem anya csinált kaját-mondta, majd a konyhába vezetett.
-Jó reggelt anya-köszönt Kenny az anyukájának.
-Jó reggelt gyerekek
-Jó reggelt Mrs. McCormick-köszöntem én is.
-Jajj, Kelly. Nyugodtan hívhatsz Carol-nak is-mosolygott rám Kenny anyukája.
Mi leültünk az asztalhoz, és Kenny anyukája elénk rakta a palacsintát, amit csinált.
-Jó étvágyat-mosolygott ránk.
-Köszi anya-mosolygott Kenny.
-Én elmentem dolgozni. Kenny, zárd be kérlek a lakást. Szia Kelly-mosolygott rám Carol, majd elment, mi meg Kenny-vel ketten maradtunk a házban.
Megettük a kaját, kapucnit a fejemre húztam, majd indultunk a suliba. Pontosabban a buszmegállóba.
-Reggelt-köszöntem álmosan.
-Meg merjem kérdezni, hogy miért van rajtad Kenny kabátja, meg nadrágja?-nézett rám Stan.
-Csak arra emlékszem, hogy Kenny-éknél keltem. Másra nem-vakartan zavartan a tarkóm.
-Nem történt semmi az ég világon. Csak közlöm mielőtt még rosszra gondolnátok. Főleg Kyle-nézett Kenny Kyle-ra.
-Akkor ez mégis mi a faszom?-akadt ki Kyle.
-Baszd meg Kyle. Ha lefeküdtem volna vele, elmondtam volna. A legjobb haverod vagyok, és tudod, hogy neked minent elmondok-mondta Kenny.

"-Engedd el"
"-Kelly. Hívok segítséget, tarts ki"
"-Kelly. Fuss"

-Ugye Kelly?-nézett rám Kenny.
-M-miről van szó?
-Hogy nincs köztünk semmi
-Igen-feleltem-Így igaz. Kyle, semmi okod a féltékenykedésre. Tényleg nem történt köztem, és Kenny között semmi
Hirtelen megcsörrent a telefonom (megtaláltam szerencsére). Anya neve villogott a kijelzőn.
-Szia Kicsim. Meddig vagy ma suliban?
-Öhm.... Nem tudom. Miért?
-Van egy meglepetésem-mondta, majd lerakta.
Hirtelen nagyon erősen fájni kezdett a fejem, ami miatt a földön összegörnyedtem. Emberek sikítozását hallottam.

"A repülőgép zuhanni kezdett
-Kelly, szeretlek-sírt apa.
A repülő becsapódott"

-ÁÁÁÁ-kiabáltam a fájdalomtól.
Kenny rám nézett és elkezdett beszélni, de nem tudom, hogy mit, mert nem hallottam. A fejemben lévő hangok hangosabbak voltak. Majd hirtelen elhalgattak, majd ezzel együtt a fejfájás is kezdett megszűnni. Stan és Kenny felsegítettek a földről.
-Kelly. Minden oké?-nézett rám aggódva Kyle.
-Úgy nézek ki mintha minden oké lenne?-akadtam ki.
-Gyere. Hazakísérlek-ajánlotta fel.
-Nem kell. Megleszek
-Biztos?-nézett rám Stan.
-Igen-mondtam, majd végre megjött a busz.

A suliba érve eléggé sokan értetlenül néztek rám. Hát meg is értem, mivel Kenny ruhája volt rajtam. Nem foglalkoztam az emberekkel, inkább odamentem a szekrényemhez.
-Meg merjem kérdezni, hogy mi folyik itt?-hallottam meg Craig hangját.
-Hát... Ha tudnám válaszolnék
Craig csak értetlenül nézett rám.
-Mindegy is. Clyde, Tweek meg én elmegyünk Tweek-ék kávézójába suli után. Jössz?-nézett rám Craig.
-Persze. Miért ne?
-Oké-mondta, majd elment.
És csak sóhajtottam egyet, majd a terembe mentem, ahol már majdnem mindenki ott volt. És leültem a helyemre, és lehajtottam a fejem a padra. Rosszul voltam. De nem akartam haza menni. Nem tudom miért. Valamiért muszáj volt ott maradnom a suliban. Mi csak vártuk, hogy Mr. Garrison bejöjjön a terembe. Hirtelen megint elkezdett fájni a fejem. De nagyon erősen. Hallottam az emberek vérfagyasztó sikolyait. Én befogytam a fülem, mintha az segítene az egészen. Láttam magam előtt, ahogy lezuhan a repülő. Az emberek tovább sikoltoztak.
-ELÉG-kiabáltam.
Az egész osztály egy emberként nézett rám.
-Kelly. Jól vagy?-nézett rám Mr. Garrison.
-Tanár úr. Kimehetek a mosdóba?
-Természetesen-mondta, majd elvettem a kilépőt, és a mosdóba mentem.
Az ajtónál voltam. Ki akartam nyitni, de valaki megfogta a vállam.
-Cartma baszki. A szívbajt hozod rám-ijedtem meg.
-Hol van a kilépőd?
-Itt
-Na mutassad csak
-Mert?
-Én vagyok a folyosó felügyelő. Senki nem léphet meg előlem. Egyszer megpróbáltak. Nem lett szép vége. Szóval, akkor mutasd a kilépődet Blye, különben....-kezdte, majd előhúzott valami spray szerű cuccot.
Én csak szemforgatva adtam oda neki a kis papírt.
-Rendben. Ez hiteles. Jó WC-zést-mondta.
-Köszi?-néztem rá értetlenül, majd bementem a mosdóba.
Megmostam az arcom, majd belenéztem a tükörbe.
-Kelly Blye mi?-hallottam.
-Ez ki volt?-néztem körbe.
-Itt vagyok-mondta vérfagyasztó hangon, majd belenéztem a tükörbe-Mit gondolsz magadról? Mi vagy te?-szólalt meg a tükörképem.
-K-ki vagy te?
-A valódi éned-vigyorodott el félelmetesen-Ki vagy te?
-K-kelly Blye
-Rossz válasz. Hazugság az életed. Hazugság vagy te is. Te csak egy báb vagy, amit az élet kedvére mozgathat. A családod is elhagyott. Szerinted fontos vagy bárkinek is? Nézz magadra. Egy kétszínű ribanc vagy. Soha senki nek fog szeretni. Nick is ki tudott használni. És milyen könnyű volt neki-nevetett.
-Tűnj innen-kiabáltam.
-Én te vagyok. Nem tudsz eltüntetni-folytatta tovább vérfagyasztó hangján.
Az a Kelly nem én vagyok.
-Mit gondolsz? Hogy meddig hazudhatsz Kyle-nak?
-Én nem hazudok neki
-De. Az érzelmeidről. Nem szereted őt. Mert te másba vagy szerelmes
-Nem igaz
-Persze... Lássuk csak. Kenneth ruhája van rajtad. Stanley-vel is több időt töltesz. Clyde meg becézget
-És mi köze ennek bármihez?
-Csak annyi, hogy nem szép dolog hazudozni Kelly. Ráadásul azt hiszed, hogy szeretnek? Hogy aggódnak érted?
-I-igen
-Hm... Lássuk csak....-mondta, majd megjelent egy kép.
Vagy inkább egy videó.

A plázában vagyunk. Mármint Craig, Tweek, Clyde meg Kenny. Én a földön fekszem.
-Uh... Nem kéne mentőt hívni?-kérdezte Kenny.
-Minek az? Már meghalt-mondta Craig unottan, majd engem nézett.
Pontosabban a hullámat.
-Kár, hogy nem tudtam megdugni... Pedig dögös volt-vont vállat Clyde.
Tweek semmit nem csinált, csak a kávéját szürcsölgette. Kenny csak a telefonjáért nyúlt.
-Kyle. A csajod kipurcant
-Ah... Végre leszállt rólam. Annyira idegesített már-hallottam Kyle hangját.

Nekem könnyek gyűltek a szemembe.

-Nem tudom ki ölte meg, de hálával tartozom, hogy végre meghalt ez az önző liba-mondta Craig, majd bemutatott a hullámnak, majd elmentek.

-Na? Milyen érzés az igazságot látni?-nézett rám újra.
Én csak zokogtam.
-HAZUDSZ-kiabáltam sírva.
-Kettőnk közül ki hazudik? Én, vagy te?
-ELÉG-fogtam a fejem.
-Nem. Most jön még csak a java-nevetett gonoszan.
-TŰNJ INNEN-kiabáltam, majd ököllel beleütöttem a tükörbe, ami szilánkokra tört.
Én csak összerogytam a földön, majd berontott Cartman.
-Mi a fasz folyik i.....-kezdte.
Amint meglátott, elrohant. Pár másodperccel később Kenny és Craig jöttek oda hozzàm.
-Úristen Kelly-segített föl a földről Kenny.
Én csak a kezemre néztem. Ömlött belőle a vér, és pár szilánk benne is volt.
-Gyere. Elkísérlek a nővérhez. Kenny, te addig szólj Mr. Garrison-nak-utasította Craig.
Én csak szipogtam, majd Craig elkísért az iskola orvoshoz.
-Craig Tucker. Igazolás kell?
-Öhm nem doktornő. Történt egy kis gond. Pontosabban Kelly-vel-karolta át a vállam Craig.
A doktornő rám nézett, majd a kezemre.
-Jöjjenek-mondta, majd bementünk.
Kiszedte a szilánkokat a kezemből. Szerencsére a seb nem volt annyira mély meg nyílt, hogy össze kelljen varrni. Lefertőtlenítette, ami nagyon csípett, ezért elkezdtem Craig kezét szorítani, aki tűrte. Nagyon sokat köszönhetek neki. Majd meghívom egy fagyira, vagy veszek neki csokit. Ő csak nézte, hogy mit csinál az orvos. Én a fájdalomtól elkezdtem sírni.
-Mindjárt kész Kelly-nyugtatott Craig.
Én Craig vállára döntöttem a fejem, és szipogtam.
-A zsebemben van zsebkendő-mondta Craig.
Én elengedtem Craig kezét, majd kivett egy zsebkendőt, és odaadta.
-Köszi-mosolyogtam rá.
Én kifújtam az orrom, majd ismét megfogtam Craig kezét. Szerencsére már csak bekötötte a kezemet az orvos. Miután megvoltunk, visszasétáltunk a terembe.
-Köszi Craig. És bocs, hogy olyan erősen szorítottam a kezed
-Semmi baj Kelly. A barátom vagy. Te is megtetted volna értem-mosolyodott el.
-Uramisten. Te mosolyogsz? Hát ilyen is létezik? Pedig nem vagyok Tweek
-És visszatért a régi Kelly-nézett komoran maga elé.
-És a régi Craig. Amúgy tényleg köszönöm-mondtam, majd megöleltem.
Némi hezitálás után, de visszaölelt. Craig az a tipikus bad boy. Kívülről az a vagány gyerek, aki leszar mindent és mindenkit, és mindenkinek beszólogat. De belül ő is érző lélek. Már értem, hogy Tweek miért szereti annyira. Persze nem azt mondom, hogy nekem tetszik Craig, mert nem. Csak, hogy ő is tud kedves lenni. Annyira örülök, hogy Craig a barátom. És még egy ok, ami miatt egyre biztosabb vagyok abban, hogy az a videó szerűség amit láttam fake. Craig nagyon jó barát. Sőt. Még Tweek is. Mind a kettőjüket nagyon imádom. Bármilyen furcsa, de részben örülök is neki, hogy elköltöztünk, mert ha nem, akkor nem ismerhettem volna meg a srácokat. Visszaértünk a terembe.
-Minden rendben van Kelly?-nézett rám Mr. Garrison.
-Mostmár igen tanár úr-biccentettem, majd leültem a helyemre.
A kezem még mindig nagyon fájt.
-Ha fáj, akkor jegyzetelek helyetted, és majd átküldöm-suttogta Craig.
-Köszi-mosolyodtam el.
Craig csak biccentett egyet, majd elkezdett jegyzetelni.

A suli után Craig azt mondta, hogy menjek haza, és majd máskor kávézunk. Én hazaérve ledobtam a táskámat. Senki nem volt otthon, ami furcsa, mivel anya ilyenkor otthon szokott lenni. Megcsörrent a telefonom, és anya neve villogott a kijelzőn.
-Kelly. Hol vagy?-kérdezte aggodalmasan.
-Otthon. Miért?
-Azonnal gyere be a kórházba-mondta, majd lerakta.
A hangja nagyon rémült volt. Én fölkaptam a kabátom, majd a kórházig futottam. Beestem a receptcióra, ahol anya ott volt. Sírt.
-Mi a baj?-ijedtem meg.
-A-apád-zokogott.
-Mi van vele?
-Az lett volna a meglepi, hogy ma hazajön. A gép Denver határánál lezuhant. És ide szállították. Most bent fekszik-sírt.
Én csak sokkoltan álltam.
-De-de ugye felépül?-dadogtam.
-Nem tudjuk. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett
Én csak sírva megöleltem anyát. Nem akarom, hogy apa meghaljon. Nem. Küzdeni fog. Erős.

Nem tudom meddig ülhettünk anyával a váróban.
-Mi történt a kezeddel?-mutatott a bekötözött kezemre.
-Hát öhm...
Most erre mit mondjak? Betörtem egy tükröt?
-Csak egy kis baleset-legyintettem.
Anya aggódva nézett rám, majd kijött hozzánk a doktor.
-Mrs. Blye?
-Igen?-pattant fel anya.
Az orvos rám nézett.
-Sajnálom, de nem tudjuk megmenteni a férje életét. Nagyon súlyosak a sérülései-kezdte, majd ismét rám nézett-Te vagy Kelly ugye?
-I-igen én
-Gyere velem-mondta a doktor, majd az egyik kórterembe vezetett, ahol apa feküdt.
Rossz volt látni. Csövek lógtak ki belőle, infúzióra volt kötve.
-Kelly-szólt apa erőtlenül.
Én csak odamentem az ágya mellé, majd megfogtam a kezét. Ő csak rám nézett, majd megsimogatta az arcomat. Én csak sírtam.
-Sss. Semmi baj. Kelly. Nagyon szeretlek. Egy dolgot soha ne felejts el. Tudj megbocsájtani. Bármilyen nehéz, mármilyen mérges vagy, bocsájts meg. Mert te egy nagyszerű ember vagy. Benned is ott van a szeretet
Én csak sírva bólintottam egyet.
-Olyan jó vagy, mint...-kezdte, de hirtelen rosszul lett.
Sóhajtott egyet, majd erőtlenül az ágyba dőlt.
-Apa. Apa-szólítgattam, de nem kelt föl.
Én csak kirohantam a folyosóra, és szóltan az orvosnak, aki befutott apához, viszont nem tudta újraéleszteni. Én csak anyát ölelve sírtam.

Hazaérve nem szóltam semmit, csak fölmentem a szobámba, és befeküdtem az ágyamba. Sírtam, igen. És ami a másik, hogy apa végig sem tudta mondani, hogy mit szeretett volna. Én tovább sírtam, majd sikerült végre elaludnom.