Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. "Lecsaptam", viszont éreztem, hogy két kar fonódott a derekam köré. Megfordultam, és Stan alvó arcával találtam szembe magam.
-Stan... Stan... Ébredj-ébresztgettem a fiút.
-Mmmm...mimámmm mmm mmamma-hümmögött.
Szerintem azt akarta mondani, hogy "mindjárt, csak 5 perc".
-Stan. Kelj fel-mondtam.
A fiú kinyitotta óceánkék szemeit, majd rám nézett.
-Stan.... Mit keresel itt?-néztem rá.
-Öhm... Te kérted, hogy aludjak itt
-De úgy értem, hogy az ágyamban
Stan levette kezét a derekamról, majd a hátára feküdt.
-Este kapálóztál, és nyüszögtél, gondolom rosszat álmodtál. Próbáltalak keltegetni, de nem keltél föl, úgyhogy idejöttem, és utána már nyugodtan aludtál-mondta.
Én zavaromban csak a takarót a fejemre húztam.
-Te most.....zavarba jöttél?-kérdezte meglepődve.
-É-én nem-bújtam ki a takaró alól.
-Ahaaa-húzogatta a szemöldökét.
-Ahj... Kikészítesz-forgattam a szemem.
Kiszálltam az ágyból, majd a szekrényemhez mentem. Ki akartam menni az ajtón, de Stan megszólalt.
-Hová mész?-nézett rám.
-Öhm...öltözni?
-Itt is öltözhetsz-húzogatta a szemöldökét.
-Perverz...-mondtam, majd a fürdőbe mentem, ahol átöltöztem.
Miután végeztem, Stan már felöltözve feküdt az ágyamon.
-Na, csak hogy végre kész lettél. Szültél, vagy mi?
-Kuss legyen Marsh-néztem rá mérgesen.
-Ahogy óhajtod Blye
Reggel lementünk a konyhába, ahol már kész volt a reggeli. Anyának sajnos el kellett mennie dolgozni. Mostanában nincs nagyon otthon, mivel már dolgozik. A hűtőhöz mentem, ahol egy üzenet fogadott.

Jó reggelt gyerekek!
A hűtőben van palacsinta. Ha Stan nem kér, akkor van gabonapehely is. Délután pedig pakolj össze, és hívd át Kyle-t. Majd megtudod, hogy miért.
Puszi: Anya <3

-Stan. Kérsz palacsintát?-kérdeztem.
-Még szép. Van szirup?
-Persze-mondtam.
Beraktam a mikróba a palacsintákat, majd miután kész lett, leraktam Stan elé a szirupot, én meg csoki szósszal ettem a reggelimet. Miután megettük, felkaptuk a táskánkat, majd mentünk a buszmegállóba.
-Köszi Stan, hogy nálunk aludtál-mosolyogtam rá.
-Ugyan, semmiség-ölelt meg.
Nem hezitáltam, visszaöleltem. Miután befejeztük, utunkat a buszmegálló felé vettük, ahol már ott voltak a srácok.
-Sziasztok-köszöntek.
-Helló-üdvözöltük őket.
Én odamentem a barátomhoz, és adtam egy puszit a szájára.
-Jól vagy már?-nézett rám.
-Hm?
-Tweek mesélte, hogy tegnap rosszul voltál. Mármint nem úgy, hogy beteg voltál...
-Igen, már jobban vagyok-mondtam, majd mosolyogva Stan-re néztem, aki visszamosolygott rám.
-Ennek örülök-karolta át a vállamat Kyle.
-Viszont délután átjössz hozzánk? Anya mondta, hogy gyere át... Nem tudom, hogy miért-mondtam, de amint ez a mondat elhagyta a számat, csörgött a telefonom.
Anya neve villogott a kijelzőn.
-Szia Kicsim. Hol vagy?
-Szia. A buszmegállóban. Miért?
-Jó. Ott van Kyle?
-Öhm....igen...
-Oda tudnád adni egy kicsit?
-P-persze-mondtam, majd félve odanyújtottam Kyle-nak a telefont.
-Jó reggelt...... igen...... igen........ természetesen..... Rendben..... Viszont látasra Mrs. Blye-tette le a telefont.
-Na? Mit mondott?-faggattam.
-Semmi semmi-legyintett.

A suliba érve a szekrényemhez mentem.
-Szia Kelly. Figyelj. Sajnálom a tegnapit. Ne haragudj rám-jött oda hozzám Craig.
-Semmi baj. Nem a te hibád
-De ugye szent a béke?-nézett rám.
-Igen Tucker. Szent-kuncogtam.
-Nem vagyok egy nagy lelkizős meg ilyen faszságok, de gyere ide-tárta szét a karjait.
Én nevetve átöleltem.
-Khm-hallottam meg Kyle hangját.
-Jajj Kyle...-mondta unottan Craig-Tudod nagyon jól, hogy nem hajtok a csajodra
-Igen Tucker, tudom...-mondta Kyle.
-Na, visszaadlak, mert a végén még agyfaszt kap. Majd az órán találkozunk-mondta Craig, majd elment.
-Igen Kyle?-mosolyogtam rá.
Ő nem szólt semmit, csak megölelt.
-Ezt miért kapom?-kuncogtam.
-Mert szeretlek-mondta.
Éreztem, ahogy az arcom elönti a pír, és egyre pirosabb lesz. Én belefúrtam arcom a nyakába. Eltávolodott tőlem, majd adott egy puszit az arcomra.

A terembe érve mindenki ott volt.
-Tuti nem mered-gúnyolódott Craig.
-Nem? Figyelj és tanulj-mondta Clyde.
-Pont itt van... Akkor mutasd-mondta Craig, majd Clyde felállt a helyéről és odajött hozzám.
-Kelly. Gyönyörű vagy, mint minden reggel-hízelgett.
-Mi kéne Donovan?
-Öhm... A melltartód-mosolygott ártatlanul.
-Jó. Gyere a szertárba, és a bugyimat is megkapod-mondtam.
-Tényleg-csillantak fel mogyoróbarna szemei.
-Nem-mondtam, majd leültem a helyemre.
Token elkezdett nevetni, ahogy Craig is.
-Mi az?-néztem rájuk.
-Fogadtunk egy húszasban. Fejenként-nevetett tovább Token.
-És mi volt a fogadás célja?-néztem rájuk értetlenül.
-Hogy meg kell szerezni egy csajtól a melltartótját, de ő választja ki, hogy melyik csaj. És téged választott...-nevetett Craig.
-De nem jött össze-mondta Token.
-Kyle. Figyelj. Beszélj már a csajoddal, hogy adja oda a melltartóját. Légyszi-kérte Clyde Kyle-t.
-Nem Donovan
-De így bukok 40 dollcsit-sopánkodott.
-Hát, erre előbb kellett volna gondolnod Clyde-szállt be a beszélgetésbe Stan is.
-Kelly. Légyszi-könyörgött tovább Clyde.
-Nem Clyde
-Persze ha Kyle kérné, akkor levennéd-húzogatta a szemöldökét.
Szerintem olyan vörös lehetett a fejem, hogy egy rák megirigyelné a színem... És nem, nem a düh miatt.
-Hé Bebe...-kiabált Clyde Bebe után.
-Nem, nem. Kelly-ét kell megszerezni. Bár ezt már buktad-nevetett tovább Token.
-Csak akkor nem adom oda neki a melltartóm, ha abból a 40 dollcsiból kapok 2%-ot, +2 dollcsit-súgtam a fiúknak.
A srácok csak összenéztek.
-Szóval 10 dollcsit kérsz?-nézett rám Token.
-Pontosan-bólintottam.
-Biztos, hogy nem. Az a mi pénzünk-mondta Craig.
-Hát jó. Clyde....-kezdtem.
-Ahj... Jól van jól van-forgatta meg a szemét Craig.
-Helyes. Amúgy is... Ez jár a medicin labdás eset után
-Jó, igaz-mondta.
-Nem kérem meg neked Kelly-t, hogy vegye le a melltartóját-mondta Kenny.
-Légyszi haver
-Clyde. Szerintem állj le-mondta Stan.
-Mert?
-Haver... A legjobb barátom csajáról beszélsz-emelte fel egy kicsit a hangját Stan.
-Ahj. Oké... Köszi Kelly-nézett rám mérgesen Clyde, majd odaadta a fiúknak a pénzt.
Token gyorsan odaadta nekem a 10 dollárt úgy, hogy Clyde ne vegye észre, én meg a pénzt a melltartómba tettem (jól van, tudom, de ha a pénztárcámba raktam volna, azt Clyde észre vette volna).
-Öröm veletek üzletelni fiúk-mondtam, majd Token leült a helyére, mert jött Mr. Garrison.

Hazafelé Kyle-al sétáltam.
-Mit mondott neked reggel anya?-faggattam.
-Az titok-mosolyodott el sejtelmesen.
-Ah Kyle... Mondd már el
-De nem szabad-mondta.
Pár perc séta után hazaértünk, ahol anya fogadott minket.
-Sziasztok gyerekek. Üljetek le-mondta anya.
Mi csak helyet foglaltunk.
-Kelly. Ugye tudod, hogy James-ék visszaköltöztek California-ba
-Igen...
-Mivel California messze van, és James-éknek holnap van szülinapjuk, és semmi képpen nem hagyhatjuk ki, úgyhogy megyünk California-ba-mondta anya.
-És meddig maradunk?-kérdeztem.
-Egy pár nap. Nem sok-legyintett anya.
-És ehhez hogy jön Kyle?
-Tudom, hogy mennyire kedveled őt. És tudom, hogy szomorú lennél, ha itt kéne hagynod pár napra, ezért megkérdeztem Kyle-t, hogy lenne e kedve eljönni. De természetesen a szüleivel is megbeszéltem-mondta anya.
-Szóval ezt beszélgetétek reggel?
Kyle és anya csak bólintottak. Én csak elmosolyodva megöleltem anyát, és Kyle-t.
-Köszi anya. Imádlak-mondtam-És téged is-adtam Kyle arcára egy puszit.
Föl akartam menni a szobámba, hogy összepakoljak.
-Ó Kyle. Anyukád összepakolt neked, és áthozta. Kelly szobájában van a bőröndöd-mondta anya.
-Rendben. Köszönöm Mrs. Blye-mondta Kyle, majd felmentünk a szobámba.
-Kelly... Miért van itt ez a matrac?-mutatott Kyle az említett fekvő helyre.
-Jaaa. Csak Stan tegnap itt aludt-mondtam.
-Tényleg?-fonta össze a karjait maga előtt.
-De semmi nem történt. Pusztán baráti ittalvás. Craig kiborított, hazajöttem, átjött Stan, aztán meg itt aludt...-mondtam.
-Rendben
-Kyle-léptem hozzá közelebb-Nem tetszik sem Clyde, sem Kenny, sem Butters, sem Craig, és pláne nem a legjobb barátod-tettem kezem a vállaira, míg ő átkarolta a derekam.
-Elhiszem-mosolyodott el.

Sziasztok. Szia apa.
Remélem tetszett ez a rész. Szerintem még ezen a héten hozom a kövi részt, bár nem ígérek semmi. Nagyon, nagyon sokat kell tanulnom. Ráadásul én gimnazista is vagyok, és később is érek haza, és csütörtökön matek doga, ami "nagyon szuper" (ahogy ofőm mondaná: mosoly van a szívünkben és a lelkünkben). Úgyhogy igen.... Ráadásul most készül egy extra hosszú rész is 😏. Egy kicsit szpojlizok.

SPOILER!!!!

-Na? Milyen érzés az igazságot látni?-nézett rám újra.
Én csak zokogtam.
-HAZUDSZ-kiabáltam sírva.
-Kettőnk közül ki hazudik? Én, vagy te?
-ELÉG-fogtam a fejem.
-Nem. Most jön még csak a java-nevetett gonoszan.
-TŰNJ INNEN-kiabáltam, majd ököllel beleütöttem a tükörbe, ami szilánkokra tört.
Én csak összerogytam a földön, majd berontott Cartman.