19. rész

Sziasztok.
Amit a rész végére írok, légyszi olvassátok el. Fontos lenne. Köszi.

Reggel arra ébredtem, hogy a nap besütött, ráadásul a szememre. Lassan nyitogattam a szemem, és megláttam anyát az étkező asztalnál.
-Meg merjem kérdezni, hogy miért alszol a kanapén?-nézett rám anya.
-Inkább ne
-De kíváncsi vagyok-mondta mérgesen.
-Tegnap Craig-nek volt a szülinapi bulija, ugyebár, és mindenki be volt rúgva, kivéve én. Csak két pohár whisky-t ittam. Haza akartam jönni, viszont Kyle is... És Kyle eléggé be volt állva. Úgyhogy ide hoztam hozzánk. Én meg nem bírtam elviselni a pia szagát-fintorodtam el.
Persze szeretem Kyle-t, nem arról van szó. Csak... A józan Kyle-t jobban szeretem.
-Ahj... A fiókban van fájdalocsillapító-forgatta anya a szemét.
-Köszi. Apropó. Megnézem, hogy felkelt e-keltem ki az ágyból.
Kivettem a fiókból a fájdalomcsillapítót, egy üveg vizet, és fölmentem. Óvatosan benyitottam a szobámba, ahol Kyle még aludt. Olyan cuki volt. Nyakig be volt takarózva és szuszogott. Legszívesebben megölelgettem volna, de nem akartam felkelteni, viszont nem akartam egyedül hagyni. Ahogy láttam hasznosította a lavort. Nagy sóhajjal fölvettem, majd elmentem a mosdóba, és kiöntöttem a WC-be a lavor tartalmát, és kiöblítettem. Visszamentem a szobámba, és levettem egy könyvet a szekrényről, és olvastam. Pár oldalnyi olvasás után hallottam, ahogy Kyle mocorog.
-Ke-kelly?-hallottam a hangját.
-Igen-ültem le az ágyamra.
-Mi történt? Mit keresek itt? És.....-benézett a takaró alá-miért van rajtam egy rózsaszín póló?
-Berúgtál, én meg hazahoztalak-mondtam.
-És... Mit keres rajtam ez?-kérdezett még mindig a pólóról.
-Hát... Átöltöztettelek-mondtam elpirultan.
-Té-tényleg?-pirult el Kyle is.
-Hát.... látod-kuncogtam.
Kyle megfogta a kezem, majd maga mellé húzott.
-Köszönöm szépen Kelly-mosolygott rám.
-Ugyan, nincs mit
Pár pillanat múlva Kyle édes, meleg puha ajkait éreztem a számon. Én visszacsókoltam. Kyle fölém kerekedett, majd benyúlt a pólóm alá, és elkezdte simogatni a hasam, aminek hatására libabőrös lettem. Kyle csak belemosolygott a csókunkba.
-Kyle...-toltam el magamtól-Én....én még nem állok készen erre. Sajnálom
-Én sajnálom, hogy így letámadtalak-simogatta meg az arcom.
Viszont Kyle lefeküdt mellém, és elkezdte fogni a fejét.
-Fáj ugye?-néztem rá.
-Aha
Fölkeltem az ágyamból, és odamentem az asztalomhoz a gyógyszerért és a vízért, és odaadtam Kyle-nak.
-Köszi. Imádlak-vette be a gyógyszert.
-Én is téged-adtam egy puszit a szájára.

Hétfő

Igazából tegnap egész nap Kyle-al voltam. Délutánra jobban lett, úgyhogy hazament.
A suliboxomba pakoltam, mikor Butters rohant oda hozzám.
-KELLY-kiabálta.
-Szia Butters. Mi az?
-Gyere a zsibongóba MOST-mondta, majd elsietett, én pedig rohantam az említett helyre. Craig és Tweek veszekedtek.
-Már mondtam, hogy bocsánat-kiabált Craig.
-És ezek után csak úgy megbocsájtok?-kiabált Tweek.
-Mondtam már, hogy részeg voltam. Semmire nem emlékszem. Nem tudom, hogy mi bajod van
-Nem tudom? Mondjuk Kelly is tudna róla mesélni
Az összes ember egy emberként fordult felém.
-Tweek. Ne csinálj balhét. Inkább beszéljétek meg otthon-mondtam.
-Miért? Had hallja mindenki, hogy Craig mekkora egy pöcs-akadt ki Tweek.
-Már mondtam, hogy sajnálom, de nem tudom, hogy mi történt-kiabált tovább Craig.
-Inkább gondolkodj el, hogy mit csináltál. Ha rájöttél, hívj fel-mondta Tweek dühösen.
Craig elkapta Tweek karját, és magához húzta.
-Tweek. Nem tudom, hogy mit csináltam. Miért kell mindent túlreagálni? Szeretlek. Nem léphetnénk túl rajta?
-Én reagálom túl? ÉN REAGÁLOM TÚL? Tudod mit Craig? Vége. Köztünk mindennek vége-mondta Tweek sírva.
-Édes. Ne tedd ezt-mondta Craig.
-Ne hívj így-tolta el Tweek Craig-et magától, majd elfutott.
Craig csak idegesen nézett barátja....vagyis ex barátja után. Majd végig pásztázta a tömeget, majd megállapodott a tekintete.... Rajtam... Odajött hozzám, megragadta a karom, majd elkezdett húzni.
-Craig. Engedj el
Craig-et nem érdekelte a nyafogásom.
-Craig. Nem húzol te engem sehová-álltam meg.
-Jó-engedte el a kezem, majd leguggolt, megfogta a kérdem, majd a vállára vett.
-Tucker. Most azonnal tegyél le-ütögettem a hátát.
-FEJEZD MÁR BE-kiabált.
Még soha nem láttam ilyennek. Én csak csendben tűrtem, ahogy Craig végig cipel a fél városon. Elmentünk hozzá, majd ledobott a kanapéra.
-Áú
-Mi történt szombaton?-nézett rám.
-Tényleg nem emlékszel?
-Nem. Csak annyi maradt meg, hogy Twister-eztünk, aztán meg öntöttem mindenkinek whiskey-t
-Na jó, Criag, mesélek. Szóval a piálással mindenki túlzásba ment. Te nagyon részeg voltál, Tweek és én felkísértünk a szobádba. Viszont Tweek ott maradt veled. Mikor hallottam, hogy Tweek kiabál, föl mentem, és te.....
-ÉS ÉN MI?-idegeskedett.
-Hát... Éppen... Aktust akartál kezdeményezni Tweek-kel, amit ő nem akart, de erőszakoskodtál. Le is tépted az ingét... Én adtam neki valamit, hogy ne legyen félmeztelen-meséltem.
-Basszus... akkor már mindent értek...-mondta.
-Haver.... Szerintem gyorsan tegyél valamit, mielőtt végleg elveszíted...
-De most utál engem-támasztotta álltát a kezére.
-Craig. Tweek ugyan úgy szeret téged. Csak szarul esett neki...
-Segíts légyszi
-Craig. Ezt nektek kell lerendezni.
-Kérlek Kelly-könyörgött.
-Jó, jó rendben-sóhajtottam.
-Köszönöm Kelly. Te vagy a legjobb-ölelt meg Craig.
-Na, gyere. Tweek-et ismerve tuti otthon van-mondtam, majd utunk Tweek-ék házához vezetett.

Tweek szemszöge

Nem hiszem el, hogy Craig nem emlékszik... És még én vagyok a hibás... Szerintem egyáltalán nem reagáltam túl. Hallottam, hogy csengetnek. De az a valaki ráfeküdt a csengőre. A szobám tele volt taknyos zsepikkel, de ez most lényegtelen. Az ajtóban Kelly, és Craig állt.
-Mit keresel itt?-néztem unottan a fiúra.
-Tweek. Ne haragudj. Kérlek. Kelly elmondott mindent. Én....nem akartam. De had hozzam helyre-mondta.
Be akartam csukni az ajtót, de oda tette a lábát.
-Légyszi. Beszéljünk-nézett rám.
-Akkor...én magatokra is hagylak titeket-mondta Kelly, majd elment.
Craig bejött a házba. Kezét a derekamra tette.
-Tweek. Tudom, hogy rossz dolgot tettem. De kérlek ne haragudj rám-mondta, majd megcsókolt.
Nem csókoltam vissza.
-Kérlek Tweek. Megígérem, hogy legközelebb nem fogok ennyit inni-nézett rám a gyönyörű kék szemeivel.
-Megígéred?-néztem rá.
-Igen. Becs szóra
Én kezem az arcára tettem.
-Nem szeretném, ha előfordulna még egyszer-mondtam.
-Nem fog Édes. Nem fog. Nagyon szeretlek. Mindennél jobban-mondta mosolyogva.
Én közel húztam magamhoz, és megcsókoltam.
-Akkor szent a béke?-nézett rám.
-Igen-mosolyogtam.

Kelly szemszöge

Visszamentem a suliba, viszont Stan odajött hozzám.
-Hol voltál?-érdeklődött Stan.
-Áh Hagyjuk-legyintettem.
-Biztos?
-Igen. Amúgy jól vagy?-néztem rá.
-Ja. Miért?
-Mert szombaton rendesen szétcsaptad magad
-Ja igen....a WC mellett keltem reggel-mondta unottan.
Én csak elnevettem magam.
-Kösz-mondta durcásan.
-Naaa. Tudod, hogy szeretlek Stanley-mondtam még mindig nevetve.
-Engem mindenki szeret
-Ja, igen... El is felejtettem...
-Na, azért
Hirtelen kivágódott az ajtó. Craig meg Tweek jöttek be kézenfogva.
-Jó sokáig tartott a vita-mondta Stan-Még néhány évvel ezelőtt, mikor a srácokkal szuperhősöset játszottunk, akkor is összevesztek, azon, hogy Craig a Mosómedve és társainál maradt, viszont Tweek átállt Mysterion-ékhoz....-mesélte.
-Várj.... Te ismered Mysterion-t?-lepődtem meg.
-Te is ismered-mondta nevetve.
-Ja. Láttam már párszor... Szeret hívatlanul jönni-forgattam meg a szemem.
-Mysterion hozzád jár?-kerekedett ki a szeme.
-Az túlzás, hogy hozzám jár, de már volt nálam...
-Te nem is tudod, hogy ki Mysterion ugye?-nézett rám.
-Nem... Te tudod?
-Hát persze-kacsintott-Visszatérve ismered NAGYON jól Mysterion-t maszk nélkül-mondta.
-De ki az?-kíváncsiskodtam.
-Nem mondhatom meg-húzta az idegeim.
-Légyszi Staan-kértem.
Stan körbenézett a folyosón, majd behúzott a szertárba.
-Miért kellett ide bejönnünk?-értetlenkedtem.
-Mert mások nem hallhatják
-Mindegy. Mondd már-jöttem izgalomba.
-Mysterion nem más mint....-kezdte, de csöngettek-Hát... Órára kell menni-mondta Stan.
Ki akart menni, de én nem engedtem.
-Na, mondd már
-Nem fogsz leállni ugye?-nézett rám kék szemeivel.
-Nem
-Mysterion Kenny...-mondta.
Én csak sokkoltan néztem a magam előtt álló fiút.
-Most csak szopatsz?-néztem rá.
-Nem. Kenny, Mysterion
-HOL VAN KENNETH?-keltem ki magamból.
-Sss-tette Stan kezét a számra-Ne mondd el neki, hogy elmondtam. Inkább....nem is mondtam semmit-mondta, majd kiment a raktárból.
Én megölöm Kenny-t.... De tudom is, hogy mit csináljak...

Egész nap szar passzban voltam. Direkt. Tudtam, ha rosszul vagyok, Mysterion jön... És ez volt a célom.
-Kelly. Minden oké?-jött oda Kyle.
Én csak körbe néztem, majd berántottam őt a szertárba.
-Huh... Biztos itt akarod csinálni?-nézett rám.
-Óh... Dugulj már el. Semmi bajom sincs. Stan elmondta, hogy Kenny Mysterion. És mikor szar kedvem van, Mysterion átjön. És most is ez a célom
Kyle csak összefonta maga előtt a kezeit, és dühösen nézett rám.
-Kyle. Nem csallak meg. Főleg nem Kenny-vel-öleltem meg a fiút.
Ő visszaölelt.
-Kyle. Semmi okod a féltékenykedésre. Szeretlek-mondtam, majd megcsókoltam a fiút.
-Remélem is
-Hülye vagy-nevettem.
-De így szeretsz-kacsintott.

Este... És ismét jött Mysterion.
-Kelly. Mi volt a baj ma?-kérdezte.
-Háh. Tudtam, hogyha egész nap szar passzban leszek, ide fogsz jönni. És ez volt a célom-mosolyodtam el.
-Öhm...mi?
-És most pedig TAKARODJ A SZOBÁMBÓL KENNETH-mondtam.
-Miből gondolod, hogy Kenny vagyok?
-Nem gondolom. Tudom
-És mi van ha Craig vagyok?
-Craig nem ilyen törődő. Max Tweek-kel
-És mi van ha Kyle, vagy Stan vagyok. Vagy esetleg Cartman
-Magasabb vagy Kyle-nál és Stan-nél, Cartman meg dagadt. Tudom, hogy te vagy Kenny. Miért kémkedsz utánam?
Kenny bejött a szobámba, majd lekapta magáról a csuklyát.
-Én csak meg akarlak védeni
-És mégis mitől?-kérdeztem mérgesen.
-É-én... Ahj Kelly... Ezt te nem érted-ült le az ágyamra.
-Kenny. Mondd el légyszi az igazat-ültem le mellé.
-De nem érted, hogy nem tehetem? Ha megtehettem volna, már elmondtam volna, és rég boldogok lennénk....-akadt ki.
-Kenny....te sírsz?-néztem rá.
-És ha igen, akkor mi van? Én már nem bírom ezt az egészet elviselni... Miért kellett idejönnötök? Addig jobb volt minden, mikor nem is láttalak-mondta sírva.
-Igen? Akkor tudod mit? Elmegyek-mondtam idegesen, majd a bőröndömhöz sétáltam.
Kenny megfogta a kezem.
-Nem úgy gondoltam, hogy menj el... Ez nem a te hibád. Az enyém. Bocsájts meg nekem Kelly-nézett rám könnyes szemekkel.
-Kenny. Teljesen össze vagyok zavarodva...
Kenny, csak szorosan magához ölelt.
-Annyira várom már, hogy visszakapjalak Kelly-sírt tovább Kenny.
-Ssss. Semmi baj, semmi baj. Ne sírj-simogattam a hátát.
Újra visszakapjalak? Mire akart ezzel célozni?
Lépteket hallottam, és anya benyitott a szobámba.
-Kicsim kész a.....-kezdte, de elakadt a lélegzete-Öhm....
-Anya, inkább hagyjuk-mondtam.
Kenny könnyes szemeivel anyára nézett.
-Anya. Kenny ma itt aludhat?-kérdeztem.
-Persze. Viszont beszélhetnék veled Kenny? Négy szemközt?-kérdezte anya.
-Persze-törölte le a könnyeit Kenny.
Kenny és anya lementek, viszont engem nagyon érdekelt, hogy mit beszélgettek, ezért elkezdtem hallgatózni.
-Miért nem tudhat róla Kelly? MIÉRT?-akadt ki Kenny.
-Kenny, Kenny. Nyugodj meg. Én is azt akarom, hogy Kelly megtudja az igazat, de Ed nem hagyja-sóhajtott anya.
-De Karen. Kelly-nek tudnia kell. Ez a minimum. És miért nem tudhatja, hogy kik az igazi szülei?-kiabált tovább Kenny.
-Kenneth. Nyugodj meg. El fogjuk mondani Kelly-nek. Nem akarom ha hazugságban élne. Így is azt hiszi, hogy ez a normális élete...
-Volt látomása?-kérdezte Kenny.
-Nem. Vagyis nem mondott nekem semmit
Mi? Milyen látomás?
-Kenny. Nyugodj meg. Tudom mit érzel. Én teljes mértékben megértelek téged, de Edward.... De te is tudod... A szerződés miatt nem mondhatunk semmit
MILYEN SZERZŐDÉS? Nem bírtam tovább hallgatni, ezért visszamentem a szobámba. Kenny nem sokkal később visszajött a szobámba. Csak fölálltam az ágyamról, majd megöleltem a fiút. Hirtelen furcsa érzés fogott el. A kezemre néztem. Elkezdett porladni.
-Kenny...-mondtam félve.
Hirtelen fölriadtam. Az ágyamban keltem, verejtékek között, az íróasztalomnák meg Stan ült.
-St-stan... M-mit keresel itt? És mi történt?-kérdeztem.
Ahogy láttam, pizsamában voltam.
-TE ÁTÖLTÖZTETTÉL?-akadtam ki.
-Nem. Kyle volt
-Mi van?-kérdeztem értetlenül.
-Suli után te, Kyle, Craig, Tweek és én mentünk haza. Te Craig-gel hülyültél, mikor elkezdtetek lökdösődni, viszont Craig kicsit erősebben lökött meg ami miatt hátra estél, és beverted a fejed. Kyle-al hazahoztunk, hívtuk az orvost is. Azt mondta, hogy maradj itthon ezen a héten. Amúgy Kyle nemrég ment el. Én meg megígértem neki, hogy vigyázni fogok rád. Úgyhogy ja....-vakarta zavartan a tarkóját.
-Stan. Gyere ide-mondtam.
Ő odajött hozzám. Én csak megöleltem.
-Köszönöm-súgtam a fülébe.
-Ugyan már Kelly. Semmiség-ölelt magához szorosan.

Helló.
Szóval arról lenne szó, hogy legyen e 🔞-os részt, mert akkor úgy írnám tovább a sztorit. Ha szeretnétek ilyen részt látni, akkor azt írjátok meg kommentben. Köszi. :)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top