Egy repülőn vagyok. Apa mellettem ül.
-Apa. Apa-szólítgatom, de nem néz felém.
Még egy darabig utazgatunk. Eh... Gyűlölöm a repülő utakat. Az a sok ember. A repülőn vannak kisgyerekek, várandós nők, családok. Apa székét valami gyerek is rugdossa. Hátrafordul.
-Te gyerek. Ne rugdosd a székem-szól rá apa.
-Különben mi lesz?-felesel a gyerek.
Apa csak megforgatja a szemét.
-Ne is foglalkozz vele-mondtom apának, de ő nem hall.
Meg akartam simogatni a vállát, de a kezem átment rajta. Mintha láthatatlan lennék. Nemsokára megérkezünk Colorado-ba. De a gép mintha zuhanni kezdett volna. Felvillan a jelző, miszerint kapcsoljuk be a biztonsági övünket. Apa sietősen be is kapcsolja. Ahogy látom nagyon fél.
-Bárcsak elmondhattam volna Kelly-nek, hogy mennyire szeretem. Mégha nem is a vérszerinti lányom-mondja apa sírva.
A repülő tovább zuhan. Én is sírok.
-Szeretlek Kelly. Szeretlek Karen-mondja apa sírva.
A repülő becsapódott.

Izzadtan riadtam fel. Úristen. Ez csak egy álom volt. Hála az égnek. De még mindig magam alatt voltam. Nem láthatom az igazi családom. De miért? Börtönben vannak? Vagy meghaltak? Vagy máshol laknak?
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. A telefonomhoz nyúltam. 10 nem fogadott hívás. És 10:43... Most vagy elaludtam, vagy anya kikapcsolta az ébresztőm. Megnéztem, hogy ki hívott. 4x Kyle. Ami nem meglepő. Olyan aggódó. 2x Kenny. Ő rajta sem lepődök meg. 1x Stan, 1x Cartman. Sőt. Craig és Tweek is hívott. Nem foglalkozva a telefonommal, lementem a konyhába, ahol egy üzenet várt.

Jó reggelt Kelly!
Tudom, hogy most nagyon rosszul vagy, és ez neked sok. Úgyhogy erre a napra írok igazolást, de holnap menned kell suliba. Nagyon szeretlek <3

Benéztem a hűtőbe. Csináltam magamnak tojást, majd felvittem a szobámba, és megettem. A telefonom megint csörgött. Craig neve villogott a kijelzőn.
-Csá-szóltam bele.
-Helló Kel. Csak annyi, hogy a pasid már aggódik. Várjál. Odaadlak neki-mondta.
-Ne Craig-állítottam meg.
-Ajjajj. Mi történt?
-Hagyjuk. Most senkivel nem akarok beszélni-mondtam.
-Kelly. Kyle már szarrá aggódja az agyát. Odaadlak neki. Beszélj vele-mondta Craig.
Én csak lehunytam a szemem, majd sóhajtva ennyit mondtam.
-Ne. Add kérlek Stan-t
Craig hallgatott egy darabig.
-Stan-t?-lepődött meg.
-Igen
Tudtam, hogy Stan-re számíthatok. Persze Kenny-re is. De ő az a fajta, mint Kyle. És nekem semmi kedvem veszekedni azon, hogy miért nem mentem suliba.
-Hát jó. Stan-kiabált Craig.
-Mi van?-hallottam Stan hangját.
-Told már ide a segged-mondta Craig-Itt van. Adom-mondta, majd meghallottam Stan hangját.
-Igen?-kérdezte.
-Stan. Suli után át tudsz jönni?-kérdeztem már majdnem sírva.
-Mi a baj?-kérdezte aggodalmasan.
-Csak gyere át-tört ki belőlem a zokogás.
-Kelly. Kyle beszélni akar veled-mondta.
-Majd felhívom. Szia Stan-tettem le a telefont.
Sírva eldobtam a telefont. Kimentem a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom. Az a Kelly, aki visszanézett rám, nem tetszett. Össze kell szednem magam, kurva gyorsan. Nem leszek depressziós tinilány. Nem. Még egyszer nem. Elég volt egyszer megszenvednem. Az talán rosszabb volt. Gyerünk Kelly. Képes vagy rá. Már annyi rosszat leküzdöttél. Még egy belefér.
Letöröltem a könnyeimet, megmostam az arcom, átöltöztem, és gondoltam elmegyek sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem. De akkor csengettek.
-Kelly-ölelt meg Kyle-Mi a baj?
-Semmi. Mostmár semmi-mondtam.
Nem szabad feladni. És ha örökbe fogadtak? Akkor mi van? Legalább szerető családban nőttem fel. Felmentem a táskámért, és gondoltam, elmegyek a suliba. Kapd be depresszió. Nem fogsz ki rajtam megint.
-Kelly. Minden rendben?-kérdezte Kyle.
-Igen, persze. Menjünk. Még odaérünk az órára, mondtam, majd becsuktam az ajtót, és Kyle-al indultam is a suliba.
-Kelly... Nem akarom, hogy bármi bajod legyen-mondta Kyle.
Én csak elmosolyodtam, megfogtam a kezét, és úgy mentünk tovább. Mikor beértünk a suliba, a többiek értetlenül néztek rám.
-Hogyhogy nem otthon depizel?-nézett rám Craig.
-Tudod Craig... Annyi szép dolog van az életben. Egy apróságon nem kell fennakadni.
-Kelly. Biztos jól vagy?-jött oda Stan.
-Igen Stanley-mosolyogtam rá.
-De miért maradtál otthon?-kérdezte Kenny.
-Tudod Kenny.... Kiderült valami.... De tudom, hogy semmi értelme sírni miatta. Inkább élvezni kell az életet.
-Hippi szöveg-nyögte be Cartman.
-Fogd be a pofád te dagadt geci-mondtam nyugodtan.
-Kyle. Fogd vissza a csajod, mert ha én fogom vissza, az fájni fog-keménykedett Eric.
-Oh igen?-néztem rá kihívóan.
-Tudod mit? Inkább nem szóltam semmit-mondta Eric.
-Azt jól is teszed-mondta Kyle.
És bejött a tanár.
-Jó. Kelly még mindig hiányzik...-kezdte.
-Itt vagyok Mr. Garrison-jelentkeztem.
-Igen? És elmondaná, hogy miért késett az első három óráról?-fonta össze a kezeit.
-Családi ok-intéztem el ennyivel.
-Inkább haladjunk tovább az anyaggal-mondta.

Ennek a napnak is vége...
-Kelly. Beszélhetnénk? Egy perc-jött utánam Stan.
Épp a suliból mentem haza. Kyle-nak meg edzése volt....
-Miért nem jöttél reggel?-kérdezte.
-Szarul voltam-vontam vállat.
-Ja... Hallottam a telefonban. De mi volt a probléma. És hogyhogy már ilyen jó kedved van?
-Tegnap anyával beszéltünk. Elmondta, hogy örökbe fogadtak....-mondtam.
Stan nem szólt semmit, csak megölelt.
-De rájöttem, hogy semmi értelme szomorkodni, meg depizni, mivel rosszabb is lehetne-nevettem kínosan.
-És tudod, hogy kik az igazi szüleid?-érdeklődött.
-Azt nem mondta el-csóváltam a fejem.
-Kelly... Nagyon erős lány vagy-karolta át a vállam.

Éppen a laptopomon néztem egy filmet, mikor kopogtak az ablakomon.
-Mysterion. Te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Már jobban vagy?
-Öhm igen....-mondtam.
-Kelly. Tudom mi történt. Had mondjak valamit. Az igazi szüleid nagyon szeretnek téged-mondta.
Mintha megremegett volna a hangja.
-T-te kihalgattad a beszélgetésem Stan-nel?-ijedtem meg.
-Kelly. Én mindent tudok. Mikor fekszel le aludni, mi a kedvenc kajád, még azt is, hogy kik a barátaid-mondta mély hangon.
-Ez beteges....-mondtam.
-Nem az. Vigyázok rád, mielőtt bármi baj történthetne. Úgyhogy légy óvatos-mondta, majd eltűnt.
Remélem azért a fürdőbe nem követett... De ki ez a gyerek? Olyan.... Ismerős...
-Kelly. Kész a vacsora-kiáltott fel "anya".
-Megyek-mondtam, majd lementem.
-Anya... Jövő héten ott aludhatok Kyle-nál?-kérdeztem.
-Nem-felelte.
-Ugyan már.... Egy... Nem akarom még elveszíteni a szüzességem. Kettő, amúgy is az öccsére kell vigyázni-forgattam a szemem.
-Hát... Legyen-adta be a derekát.
-Köszi-mondtam, majd ettem tovább a vacsimat.

Reggel

-Szép jó reggelt-köszönt Kyle.
-Helló-köszöntem vissza álmosan.
-Ahogy látom még álmos vagy
-Jó megállapítás-mondtam.
Kyle nem szólt hozzám, úgy sétáltunk.
-Merre mész? A buszmegálló nem arra van-mosolygott.
-De a kávé igen-mutattam Tweek-ék kávézója irányába.
Kyle csak nevetve megcsóválta a fejét, és indultunk a kávézóba.
-Reggelt-köszöntem, amint megláttam a szőke fiút.
-Sziasztok. Ahogy látom, rád fér egy kávé Kelly-mondta Tweek.
-Aha... Valami erőset. Mint múltkor-mondtam még mindig álmosan.
-Hozom-mondta, majd elment.
Pár perc múlva oda is adta a kávéját, majd ő is indulni készült.
-Craig-hez mész?-kérdeztem.
-Aha
-Megyünk mi is-fogtam meg Kyle kezét, aki, ahogy láttam, zavarba jött.
-Oké-mosolygott.
Az út alatt végig beszélgettünk, közben szürcsöltem a kávém. Mikor Craig-ék háza elé értünk, pont akkor jött ki a fiú.
-Jó reggelt Tweek-mosolygott barátjára-Kyly-biccentett felénk.
-Kyly?-néztem rá értetlenül.
-Ez hülyén hangzik haver-nevetett Kyle.
-Ja... Majdnem olyan hülyén mint a Tucky-forgatta meg a szemét Craig.
És most négyen indultunk a suliba. Craig odament Kyle mellé, és átkarolta a vállát, így elengedtem a kezét.
-Hé... Add vissza-mondtam Craig-nek.
-Nem... Most itt a bosszú-mondta Craig.
-Gyerekes vagy-forgattam a szemem.
-Nem is-mondta.
Én csak Tweek-re néztem, aki csak nevetett.
-Tweeeek-karoltam át a fiút.
-Kelly... Tudod mi volt legutóbb-figyelmeztetett Tweek.
-De most Craig lenyúlta a barátom...-mondtam szomorúan.
Tweek csak nevetve átkarolta a derekam.
-Hé, haver. Szólj már rá a pasidra, hogy ne fogdossa a csajom-mondta Kyle Criag-nek.
-Nekem sem tetszik, hogy a csajod fogdossa a barátom-mondta mérgesen Craig.
Tweek és én elnevettük magunkat. Én visszamentem Kyle-hoz.
-Nem cseréllek le-csókoltam meg a fiút.
Ő csak mosolyogva átkarolta a vállam, és úgy mentünk tovább.

Sziasztok. Van instám is, kelly_blye néven megtaláltok. Ha gondoljátok, kövessetek be 😉