Úgy tudtam, hogy Wendy keze van a dologban.
Wendy be is jött.
-Szóval Wendy. Ugye tudod, ha azt állítod, hogy Kelly megpróbált molesztálni, annak súlyos következményei lehetnek-mondta PC igazgató.
-Igen, tudom-mondta Wendy.
-Kyle azt állítja, hogy Kelly-nél volt tegnap-mondta PC igazgató.
-Ugyan már. Kelly sok időt tölt Craig-gel és Tweek-kel-mondta Wendy.
-De ez nem azt jelenti, hogy meleg vagyok-akadtam ki.
-PC igazgató. Nem is járnak Kyle-al-mondta Wendy.
-Most itt szexeljek vele, hogy elhidd, hogy nem vagyok meleg?-keltem ki magamból.
-Elég legyen-mondta Kyle-Wendy, fejezd be a hazudozást, és inkább a saját bajoddal foglalkozzál. Ha már visszakuncsorogtad magad Stan-hez-akadt ki Kyle is.
A fiú csak rám nézett, majd hosszasan megcsókolt. Miután elváltunk egymástól PC igazgatóra nézett.
-Látja? Együtt vagyunk. Kelly nem meleg, én sem, és Wendy hazudott-mondta Kyle.
Wendy csak idegesen kiment az igazgatóiból.
-Rendben. Akkor menjetek-mondta PC igazgató.
És pont kicsöngettek. Én idegesen az udvarra mentem, és Stan-t kerestem. De csak Kenny-t találtam.
-Hol van Stanley?-kérdeztem idegbetegen.
Stan pont akkor jött ki.
-Na ide figyelj haver. Kurva gyorsan állítsd le a csajod, mert ha én állítom le, az fájni fog neki-mondtam idegesen.
-Nyugi Kelly. Állj le-nyugtatott.
-Nyugodjak meg? Ki akart rúgatni az iskolából. Azt állította, hogy meleg vagyok, és hogy zaklatom. Még jó, hogy nem hívott rendőrt-keltem ki magamtól.
-Bébi. Nyugodj meg. Már vége, minden rendben-jött oda Kyle.
Én csak beviharoztam a terembe, ahol már senki nem volt. Kivettem a táskámból a nyugtatót, igen. Kell szednem nyugtatót, bevettem, és mentem is ki az udvarra. Pár perc múlva, mintha minden haragom elszállt volna.
-Kyle. Elmegyünk suli után fagyizni?-kérdeztem.
-Szívem. Megint beteg akarsz lenni?
-Akkor menjünk kajálni-mondtam.
-Mi van veled? Pár perce még ki akartál csinálni-nézett rám értetlenül Stan.
-Semmi. Csak nem idegesítem fel magam-mondtam boldogan.
-Kelly. Mi van veled?-jött oda Kenny is.
-Kenny-öleltem meg.
-Nana. Kyle féltékeny lesz. Már vörösödik a feje-nevetett a szőke.
-Hehe-forgatta a szemét Kyle.
-Ugyan már Kyle-mondtam, majd megcsókoltam.
Az egész udvar minket nézett, de nem érdekelt.
-Légyszi ne itt dugjatok-mondta Cartman.
-Kussolj te dagadt faszparaszt-vágtam vissza.
A fiúk csak nevettek, majd Kyle megszólalt.
-Az én barátnőm-karolt át.

Mindenki lázasan magolt. Garrison kinyitotta a naplót, és elkezdte lapozgatni.
-Clyde. Gyere felelni-hívta ki a barna hajút, aki unottan felállt a székből, és kiment a táblához.
-Téma, a test, illetve testrészek-mondta Mr. Garrison.
Én mindig is jó voltam bioszból, mondjuk minden tantárgyból jó vagyok. Clyde próbálkozott a feleléssel, majd egy gyenge hármassal visszabattyogott a helyére.
-Jó. Kenny. Gyere-hívta ki Mr. Garrison.
-Kösz Mr. Garrison, de jó nekem itt-dőlt hátra Kenny.
-Kenny McCormick. Azonnal gyere ki-utasította a tanár.
-Rendben. Ha már ennyire ragaszkodik hozzá...-tápászkodott fel Kenny.
-Mivel Clyde szarul felelt, ugyan az a téma. Tessék-dőlt hátra Mr. Garrison a székében.
-És miből gondolja, hogy én jobban tudom, mint ez a seggfej?-kérdette Kenny.
-Vigyázz a szádra Kenny-szidta le Mr. Garrison.
-Elnézést.... Khm... Szóval testrész. A nőnek van vaginája, a férfinak pénisze. Ez nem megegyező. Például nekem nagy van, de Cartman-nek kicsi a pöcse. Szerintem még Heidi-t nem is tudta rendesen megdugni....-mondta Kenny.
-Mondja ezt az, aki csak azért ment el Tammy Warner-rel Johnas Brothers koncertre, hogy lecidázzák-mérgelődött Cartman.
-Legalább nekem lehet mit cidázni-nevetett Kenny.
-Kussoljál csóró gyerek
-Lehet, hogy csóró vagyok, de legalább nekem van faszom-nevetett tovább Kenny.
-Köszönjük Kenny, inkább ülj le a helyedre-mondta Mr. Garrison.
-Ne már Garrison bá'. Ez minimum egy ötös-mondta Kenny.
-Kenny, inkább az óra hátra lévő részében meg se szólalj-forgatta a szemét Mr. Garrison.
-Ahogy akarja-foglalt helyet Kenny.
-Mit mondtam McCormick?-emelte fel a hangját Garrison.
Kenny csak védekezően feltette a kezét. Az óra hátra lévő részében még bioszt tanultunk, majd Mr. Garrison bejelentette, hogy holnap dolgozat. Szuper. És nekem pont ma lesz edzésem. Na nem baj.

Átöltöztem, majd bementem az uszodába. Az edzés egész jó volt, mondjuk teljesen elfáradtam. Jövő héten lesz verseny, de azon még nem indulok, mivel új vagyok, és még nem vagyok elég "edzett". Hulla fáradtan kiléptem a hideg levegőre. A suli előtt megláttam Kyle-t.
-Szia. Hát te?-lepődtem meg.
-Már meg sem várhatom a barátnőmet?-mosolygott rám.
Én elpirultan adtam neki egy csókot, majd ujjainkat összekulcsolva mentünk hozzánk. Miután beléptünk a házba, anya volt ott.
-Szia....sztok-köszönt.
-Szia anya. Ő itt Kyle Broflovski.... a barátom-mutattam be a fiút.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Kyle-mosolygott anya.
-Úgyszint Mrs. Blye-mondta Kyle.
-Kelly már sokat mesélt rólad-kuncogott anya.
Én csak lehajtottam a fejem, mivel az arcomat elöntötte a pír.
-Igazán?-nézett rám mosolyogva Kyle.
-Igen-mondta anya.
-Oké anya, mi fölmentünk-fogtam meg Kyle kezét, és felhúztam a szobámba, és becsuktam az ajtót.
-Szóval... Sokat meséltél rólam?-húzta féloldalas mosolyra a száját, és elkezdett felém jönni.
-É-én-dadogtam, majd hátrálni kezdtem.
Kyle ugyan úgy jött felém, viszont a falnak ütköztem. Én full vörösen néztem Kyle-ra.
-Cuki vagy, mikor zavarba jössz-mosolygott.
Na, erre még jobban elvörösödtem.
-M-mi?-néztem rá.
Kyle csak rám mosolygott, majd megcsókolt. Én tarkója mögött összekulcsoltam az ujjaimat, és közelebb húztam magamhoz. Viszont Kyle ajkai szétnyíltak, én követtem a példáját. Ott a szobámban csókolózok azzal a fiúval, akit mindennél jobban szeretek. Azzal, aki törődik velem, aki figyelmes, aranyos, kedves, cuki. A külsőjéről ne is beszéljünk. Kyle kezét a falra, a fejem mellé tette. Én beletúrtam göndör fürtjeibe, aminek hatására Kyle belemosolygott a csókunkba.
-Kicsim. Itt vannak a barátaid-kiabált fel anya.
Kyle adott egy utolsó csókot, majd lementünk. Az ajtóban Kenny, Stan és Cartman vártak.
-Na végre már-forgatta a szemét Cartman.
-Kussolj paraszt-mondta neki Kyle.
-Amúgy megzavartunk valamit?-húzogatta a szemöldökét Kenny.
-Nem. Gyertek be-hívtam be a fiúkat.
Felmentünk az emeletre.
-És, hogyhogy jöttetek?-érdeklődtem.
-Csak unatkoztunk. Gondoltuk, hogy Kyle nálad van, ezért eljöttünk hozzád-monta Eric.
-Mint most is, igazán kedves vagy Cartman-forgattam meg a szemem.
-Oh... Köszi-tette mellkasára a kezét.
Még egy darabig beszélgettünk a srácokkal, majd ők mentek haza. Ahogy Kyle is.
-Majd holnap találkozunk-adott egy csókot Kyle.
-Szia Kyle
-Szia Édes-köszönt el.
Én visszamentem a szobámba, majd meghallottam anya kiabálását.
-Edward. El kell mondanunk Kelly-nek.... Legalább..... De .... Jó, akkor csak annyit mondok, amennyit tudnia kell.... A többit nem mondom...... Kérlek szívem. Kelly már nagy lány....... Jó.. akkor elmondom. Köszönöm. Szeretlek-tette le a telefont-Kelly. Gyere egy kicsit kérlek. Beszélnünk kell-hívott le anya.
Én sokkolt állapotban de lementem.
-Figyelj. Egy fontos dologról kell beszélnünk-ült le az asztalhoz.
-Kyle-ról van szó ugye?-kérdeztem unottan.
-Nem Kicsim. Örülök, hogy Kyle-al vagy, és apád is...-sóhajtott.
-Akkor? Miről lenne szó?-ültem le én is.
-Kelly. Nem könnyű ezt elmondani, de szerintem már elég idős vagy ahhoz, hogy tudj róla...-kezdte.
-M-miről?-ijedtem meg.
-Kelly.... Téged adoptáltunk-mondta.
Én csak sokkoltan ültem az asztalnál.
-M-mi? É-és kik az igazi szüleim?
-Azt sajnos nem mondhatom meg. Apád beleegyezése nélkül, nem mondhatom el. Sajnálom Kicsim-mondta.
-De.... De....-dadogtam.
Egy hang nem akart kijönni a torkomon.
-Tudom, hogy ez nehéz. És megértem, ha gyűlölsz minket, mert nem mondtuk el. Csak az apád nem akarta, hogy tudj róla. Mármint a nevetlőapád....-mondta halkan a végtét anya.
-De... Legalább annyit mondj meg, hogy a vérszerinti szüleim nem szerettek? Ezért adtak örökbe?-kérdeztem sírva.
-Nem Kelly. Anyukád meg apukád nagyon szeretett téged. Még most is szeret. Többet nem mondhatok. Sajnálom-mondta anya.
Én sírva felfutottam a szobámba. Kik az igazi szüleim? Miért nem mondthatják el?
Ezek és ilyesfajta gondolatok cikáztak a fejemben. Majd álomba sírtam magam.