Éppen messziről figyeltem Jungkookot tisztes távolságból a suli büfé mögül, mikor hírtelen szem elől veszítettem a tömegben. Meglepetten néztem körbe a tömött udvaron, azonban teljesen felszívódni látszott. Ekkor egy kart éreztem erősen a vállaimra fogni, amire riadtan fordultam hátra. Jungkook állt előttem, a megszokott gyűlölködő pillantásaival. Undorodva vette le rólam a kezét, majd egy szemforgatás után szólásra nyitotta a száját.

-Ne nézz rám, mert megfertőzöl a dinszó kórral. -Pirított rám jeges hangon. Olyan hangosan beszélt, hogy az udvaron bóklászó diákok kíváncsian körénk gyűltek. Éreztem hogy újra valami gonosz dologra készül. -Én Jeon Jungkook vagyok a suli arca! -Lepillantott a kezemben szorongatott Bibimbapra, amelyet az imént vásároltam magamnak, majd erőszakosan kitépte a kezemből, s az arcomra borította. Ugyan ez a szokása mindennapossá vált számomra, egy olyan nap sem volt hogy ez ne ríkasson meg. A könnyeimmel harcolva néztem fel rá, azonban ez sosem hatotta meg. -Egy disznó vagy...Azok a jószágok pedig mindig mocskosak!

-Elég legyen ha én mondom! -Egy mély üvöltés harsant fel a távolból, amely Siyhuk tanár úrhoz tartozott. Minden egyes alkalommal a megmentésemre sietett, akárhányszor célponttá váltam. -Micsoda viselkedés ez? Azonnal ebben a percben hallani akarom ahogy bocsánatot kérsz Jimintől!

Minden nap ehhez hasonló emlékképek jutnak az eszembe akárhányszor csak levegőt veszek. Az életem részévé váltak ezek a gonosz pillanatok amik lebéklyózták az általános iskolás éveimet. Ezekkel a gondolatokkal álltam meg az új osztálytermem előtt, majd egy reszketeg sóhaj után kinyitottam az oldalra nyitható könnyű faajtót.
Minden szem rám szegeződött, volt köztük kíváncsi, vágyakozó, és kedves pillantás is. Egy torokköszörülés után pedig a nekem háttal álló tanárhoz léptem.

-Elnézést...Az új diák vagyok. -Szóltam halkan, majd mikor felém fordult megállt bennem az ütő. Életemben elsőnek igazán jó értelemben. Hwang Siyhuk tanár úr kedves arca tárult elém ahogy megfordult. Egy őszinte mosoly terült végig az arcomon, s ahogy elnéztem biztosan a tanár úr is felismert ugyanis az ő arcát is egy kedves mosoly tarkította.

-Áh az új fiú! -Dalolt fel a csilingelő hangján. -Kedves osztály, ő az új tanulónk. Bemutatkoznál az osztálytársaidnak?

Kedvtelenül szakítottam el a pillantásomat a tanár úrtól, ugyanis mégsem ismert fel engem. Azonban jó benyomást akartam kelteni az új osztályom előtt, ezért vissza szerkesztettem a mosolyomat, majd meghajoltam.

-Park Jimin vagyok, az új osztálytárs. Remélem mindannyiótokkal kijövök majd!

-Én leszek az elsőszámú barátod! -Kiáltott fel a hátsó sorból egy festett barna hajú, jó öltözetű fiú, majd ülve ő is kissé meghajolt mosolyogva.

-Hm...Hoseok elhappolta az első helyet, de lehet a második! -Tette fel a kezét egy vidám arcú fekete hajú fiú.

-Én meg a barátnőd! -Nyekkent fel fülig pirulva egy lány, amire egy zavarba ejtő nevetés tört fel a torkomból.

-Jihe, ne mássz rá minden jóképű fiúra! -Dorgálta le az előtte ülő srác, majd hozzátette. -Nagyon jó a stílusod, féltékeny vagyok.

-Jól van gyerekek! Ne támadjátok le őt elsőre, szünetbe intézzétek el vele azt amit akartok. -Mondta Siyhuk tanár úr, majd az egyik üres helyre mutatott, ami mellett az imént említett Hoseok ült. -Ott helyet foglalhatsz.

Szótlanul bólintottam, majd iparkodva levetettem magam a helyemre. Kellemesen éreztem magamat, még sosem kaptam ehhez hasonló fogadtatást. Mindig egy ilyen közösségről álmodoztam az előző iskolámban. Ehhez csak egy megragadó arc kellett...De ha ebből a szemszögből közelítjük a dolgot, akkor a külsőm csak egy hazugság.

-Pszt! -Szólt nekem halkan Hoseok. -Akarod hogy besegítsek a tananyagban?

-Igen, köszönöm! -Fogadtam el a segítségét vidáman.

Ekkor hírtelen egy hangos kopogás zavarta meg az osztályon letelepedni látszó nyugalmat.
Siyhuk tanár úr letette a kezéből a tankönyvét, majd felénk fordult.

-Áh! Elfelejtettem közölni, hogy Park Jiminen kívül még egy osztálytársatok lesz. Fogadjátok szeretettel. Gyere be!

Kinyílt az ajtó, én pedig kíváncsian vezettem az új fiúra a tekintetemet. A hírtelen jött jó kedvem olyan gyorsan szállt el, amilyen hamar jött. Kiejtetten a tollamat a kezemből, s a torkom köszörűsre száradt. Hoseok riadtan pillantott rám azt kérdezgetve minden rendben van-e velem, azonban nem bírtam válaszolni. Ismét rám telepedett az a jól ismert érzés, amelyet nem is olyan rég minden nap megtapasztaltam. Éreztem ahogy visszaváltozok azzá a valakivé aki voltam...Mint amikor a kecses hintó egy csettintésre tökké változik.

-Heló! Jeon Jungkook vagyok. -Meghajolt, majd bármi szó nélkül leült az első padba amit meglátott. Valahogy nem kapott akkora fogadtatást amit én, talán a belőle áradó frusztráló negatív energia miatt.

-Az a hely az egyik hiányzó diáké. Hátrébb van a te helyed! -Mondta a tanár úr, azonban Jungkook egy vállrándításon kívül nem csinált semmi mást. Siyhuk tanár úr lemosta az arcáról a komorságát, s megpróbálta újra a megszokott pozitív énjét mutatni felénk. -Rendben. Nos Jungkook nem csak te vagy új diák. Ott hátul az a fiú a kék ingben Park Jimin. Remélem egymás segítségére lesztek ebben az új iskolában, és barátok lesztek!

Jungkook unottan fordította felém a tekintetét, nekem pedig nem volt időm elmenekülni. Riadt tekintettel fürkésztem a reakcióját, miközben abban reménykedtem hogy nem ismer fel. Úgy éreztem mintha már órák óta figyelnénk egymást, azonban csak néhány másodperc erejére nézett rám. Biccentett egyet, majd visszafordult a helyére. Egy sóhajtás hagyta el a számat, ugyanis levegőt sem mertem venni addig ameddig egymást figyeltük. Végül kínosan szakítottam el róla a tekintetemet, s ekkor megpillantottam ahogy Siyhuk tanár úr gyanakvóan méreget minket. Eldöntöttem hogy óra után a tanár úr elé állok, és leleplezem hogy ki vagyok, hiszen ennyit megérdemel. Ő volt az egyetlen személy akiben megbízhattam hosszú éveken keresztül.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, és nem volt csalódás! A következőben találkozunk, pápá!