Jungkook arca megviseltnek, és meggyötörtnek tűnt. Az anyja lakásában volt, így miközben beszéltünk, tisztán hallottam a háttérben az anyukája hangját. Üvegcsörömpölést és halk veszekedést hallottam, valamint egy idősebb férfi kásás hangját. Jungkook a szobája ajtajára vezette a tekintetét, majd hírtelen felállt az ágyáról, és halkan becsukta az ajtót.

-Jól vagy?

-Már csak a ma éjszakát kell itt töltenem. -Egy gondterhelt sóhajt eresztett ki magából, majd ismét az ajtajára vezette a tekintetét. -Már azért is hálásnak kell lennem hogy anya befogadott néhány napra.

-Nem Jungkook...Neki kellene hálásnak lennie azért hogy még szóba állsz vele.

-Ha ebből a nézőpontból szemléljük kicsim...-Egy nagy sóhajtás hagyta el a száját, majd álmos tekintettel bevetette magát a párnái közé. Az én arcomra pedig halvány pír szökött a becézésétől. -Miért pirultál el?

-Komolyan azt mondtad hogy kicsim?

-Miért? -Egy csúfondáros mosoly szökött az arcára a reakciómtól, ami még zavartabbá tett. Még mindig új volt számomra ez az egész...-Klisés ez a becenév, mert anyukád is így hív téged. Talán kitalálhatnék valami találóbbat is, amit kevesen hasznának.

-B-bárhogy hívhatsz...

-Édesem?

-Imádom...

Alig bírtam visszafogni a széles mosolyomat. Ott ültem a kórházi folyosó egyik élénk sárga műanyag székén, és csodálattal figyeltem Jungkookot. A kedvenc fekete pólóját viselte, amire egy rock banda logója volt fehér színnel rányomtatva. Ezt a darabot már nem hordta egy ideje az utcára, ugyanis a karjánál már megfoszlott az anyaga. Feléje egy átlagos kockás inget húzott fel, és valamiért szörnyen csodáltam azért hogy otthoni ruhában is menőn néz ki. Pedig a haja is borzos és fésületlen volt, mégis tetszett ebben a laza otthoni viseletben is.

-Lehet hogy Epernek foglak hívni. Mert imádod az epres tejet, és mindig elpirulsz. -Az ajkaiba harapva mosolyodott el, ekkor pedig már képtelen voltam nyugton ülni tovább. -Ha tovább folytatom még kiszáll belőled a lelked, szóval abbahagyom.

-De legalább helyben leszek ha elájulok...

-Azt hiszem lassan lefekszem. -Ismét egy nagyot ásított, közben magára húzta a takaróját. -Holnap korán indulok hozzád. Nem lesz időd kijönni az állomásra, mert iskolába kell menned. Szóval ott találkozunk majd, és mindent elintézek az iskolában.

-Azért ne légy majd túl kemény velük. Akkor holnap találkozunk végre...Jó éjt Jungkook. Szeretlek.

-Igen...Szép estét, szeretlek.

Amikor bontottam a videó hívást, egy halk koppanásra lettem figyelmes Siyhuk bácsi szobájának az irányából. Kíváncsian nyomtam le az ajtó kilincsét, ekkor pedig megláttam ahogy mindketten gyorsan vissza iszkolnak a szobába. Siyhuk bácsi sietve vissza bújt az ágyába, és egy újságot kezdett olvasgatni. Anya pedig a körmeit kezdte lakkozni, azonban mindkettejük ajkán ott lapult egy ravasz vigyor.

-Siyhuk bácsi, fordítva olvasod az újságot. Anya...Te pedig nem is a körmeidet lakkozod.

-Ó kicsim...Ki kéne találnom neked valami kevésbé klisés becenevet. -Siyhuk bácsi egy csúfondáros mosollyal pillantott anyára, mire ő abba hagyta a körmei festegetését, és drámaian megrebegtette a pilláit.

-Lehetnél mondjuk Eperke!

-Jaj hagyd abba Jungkook, kiszáll belőlem a lélek!

-Ti kihallgattatok engem? -Felháborodva vezettem körbe rajtuk a tekintetemet, ők pedig erre cinkosan egymásra pillantottak. Megpróbálták elfojtani a nevetésüket, azonban egy idő után kitört belőlük a nevetés. -Nem ér kiparodizálni minket...Halljátok?

-Mi nem is. -Anya boci szemekkel nézett rám, miután sikeresen elfojtotta a nevetését. -Apropó. Szeretném ha ma este az én motel szobámban aludnál, holnap pedig elhoznád a szükséges holmijaidat. Nem akarom hogy egy lakásban legyél Taehyungal. Itt a kulcsom.

-Köszi anya. Azt hiszem akkor megyek is, hogy korán lefeküdhessek. Holnap találkozunk Siyhuk bácsi.

Elköszöntem anyától is, majd a kijárat felé igyekeztem. Azonban ekkor Siyhuk bácsi utánam szólt egy pimasz mosollyal az arcán, és intett egyet mielőtt kiléptem volna a szobából.

-Viszlát holnap Eperke!

-Siyhuk bácsi!

Anya direkt egy közeli szállást választott ki, hogy kevesebb időre kelljen magára hagynia Siyhuk bácsit. A motel a kórház háta mögötti utcában helyezkedett el, és az olcsó bére ellenére is kellemes helynek bizonyult.
Mikor beléptem a megfelelő szobába és becsuktam magam mögött az ajtót, azonnal a konyhába eredtem. A hűtőben csak előre fagyasztott ételek voltak, de nekem csak a magas kalória szint számított. Így mindet kipakoltam a konyha pultra, és egyesével kicsomagoltam őket. Magam sem tudom hogy hány előre elkészített pizzát és makarónit ettem meg, azonban nem éreztem azokat elegendőnek. Még mindig az az egy szó járt az eszemben megállás nélkül, és nem tudtam hogy hogy szabaduljak meg tőle.
Más esetben bevettem volna egy szem tablettát étkezés után, azonban nem akartam többé a függőjük lenni. Ugyanis tudtam hogy ezek tehetnek mindenről. Végül magammal vittem azokat a tablettákat a mosdóba, és gondolkodás nélkül mindet beleszórtam vécébe hogy elnyelhesse a víz.

Másnap reggel már sokkal jobban éreztem magamat. Már nem visszhangzott a fejemben az a szitokszó, és sokkal energikusabbnak éreztem magamat. Valamint repestem az örömtől hogy újra láthatom Jungkookot, és hogy végig mellettem lesz.

Elővettem a táskámból az egyenruhámat, majd elindultam az iskolába. Egyedül nehezen találtam oda, azonban még csengetés előtt megérkeztem a suliba. Seol vidáman integetett a hátsó sorból hogy üljek mellé, azonban miközben a padsorok között cikáztam, meghallottam Taehyung hangját magam mellől.

-Nézzétek, megjött.

Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a három srácot, azonban nehezemre esett elengednem a fülem mellett a szavaikat. Egyfolytában minket figyeltek, és ostromba szavakkal illettek. Hallottam ahogy arról beszélnek, hogy mennyire nem illünk össze Seollal. Hogy egymás ellentétei vagyunk, és mennyire szánalmasan nézünk ki egymás mellett.
Már pont fel akartak állni a padjukból hogy elinduljanak felénk, mikor idejében megérkezett a tanár. A helyükre parancsolta a fiúkat, ők pedig nagy sóhajtozások közepette vissza ültek a helyeikre. Azonban hallottam ahogy azt suttogják maguk között, hogy majd óra után elkapnak minket.

-Jó reggelt mindenkinek! Ezen a héten még egy új diák iratkozott át hozzánk, így már két új tanulónk is van. Legyetek kedvesek hozzá, és segítsetek neki az eligazodásban. -Ekkor a tanár úr az ajtó felé fordult, majd kedvesen intett egyet. -Gyere csak be.

Majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor megpillantottam őt besétálni a terembe. Mikor megállt az osztály előtt, egy pillanatra össze találkozott a tekintetünk. Egy apró mosoly jelent meg az ajkain, azonban megpróbált komoly maradni.

-Sziasztok. Jeon Jungkook vagyok. Nyolc éves korom óta boxolok, mert szeretem a veszélyes sportágakat. -Ekkor megakadt a szeme Taehyungon, és hírtelen szúrósabbá vált a tekintete. -Ellenben a beképzelt emberekkel, akik túl sokat hisznek magukról...Őket nagyon nem szeretem.

Sziasztok! Meg is érkeztem a folytatással, remélem tetszett. A következőben találkozunk, addig is pápá! 🌸