A srácok szótlanul néztek rám, miközben az én szememből könnyek potyogtak. Furcsa érzés volt elmesélni nekik az életemet, amik lebéklyózták a mindennapjaimat. Azonban már nem voltam dühös a múltamra, hiszen neki köszönhetem azt hogy most az vagyok aki.

-És még mindig szerelmes vagyok Jungkookba! -Temettem a könnyes arcomat a tenyereimbe. -De faképnél hagytam...Félek hogy megharagudott rám a hülye személyiségem miatt.

HoSeok odakúszott hozzám, majd visszaült törökülésbe. Gyengéden a kezeibe vette az enyémeket, majd elmosolyodott.

-Mérges? Őrültség...Tisztában van azzal hogy mit tett, és tutira mondom hogy egy ilyen apróság miatt nem fog kibolondulni belőled.

-Ne csak a múltnak bocsáss meg Jimin. A benne szereplőknek is, többek között Jungkooknak. Elég ideje bizonygatja már neked hogy mennyire ostobának érzi magát. -So Ahra keseregve sütötte le a tekintetét, majd gyorsan megszakította a kettőnk közt lévő távolságot és mellém ült.

-Tiéd a srác! -Kiáltott fel De Soo. -Ne siránkozz, mond el neki az érzéseidet hogy tisztában legyen vele! Hajrá Jimin.

Elmosolyodva pillantottam fel az izgatott srácra, majd heves bólogatásba kezdtem.

-Igen! Elmondom neki!

-Ez a beszéd! -Helyeselt vidáman.

Anya váratlanul lépett be a szobámba, majd karba fonta a karjait. Sóhajtozva nézett végig rajtunk, majd felszólalt.

-Jimin ne tartsd itt a barátaidat ilyen kései órákig, hiszen még haza kell jutniuk. Menjetek haza gyerekek.

-Elnézést a zavarásért. -Hajolt meg ülve HoSeok, majd összeszedte a szobában szétszórt holmijait. A többiek is szedelőzködni kezdtek, majd lekísértem őket az ajtóhoz.

-Taehyung felől pedig ne legyenek gondjaid, melletted fogunk lenni. Jó?

So Ahra magához ölelt, majd egy intés után lelépett a verandánkról. De Soo és HoSeok is utána eredt egy bíztató mosoly után, én pedig bezártam az ajtót. Olyan meleg volt a bensőm, mintha láva keringett volna a vénáimban. Szeretettnek éreztem magam a társaságukban, ezt pedig szerettem volna nekik mindenképpen viszonozni. De olykor úgy éreztem hogy egy senki vagyok hozzájuk képest, aki semmi sem képes visszaadni nekik abból, amit én kapok tőlük.

Egy apró mosollyal az arcomon indultam meg a szobám felé, mikor halk kopogás ütötte meg a fülemet a bejárati ajtóból. Gondoltam valamelyikük itt hagyott valamit, így iparkodva siettem vissza az ajtóhoz, hogy kinyithassam azonban nem az a kép várt engem amire számítottam. Jungkook vöröslő arcába botlottam, miközben a kezében egy ajándék dobozt szorongatott. Annyira megijedtem a látványától, hogy egy pillanatra erőteljesebben dobbant be a szívem a megszokottnál, a vér pedig az arcomba szökött.

-Tudom hogy késő van. De beszélhetünk?

-Aha...-Bólintottam zavartan. -Gyere be.

Jungkook bezárta maga mögött az ajtót, ekkor megcsapott a kellemes illata. Ennyi év után sem cserélte le a parfümjét, amit irtó menőnek találtam. Ő mindig ugyan azokat a dolgokat kedvelte, azonban nekem minden héten megváltoztak az érdeklődési köreim. A kedvenc bandáját hallgatja, az a mentás banános üdítőt issza minden nap, és azt a nagy ronda köves gyűrűt hordja mai napig. Ezt mindig annyira kedveltem benne.

Tanácstalanul pillantott le rám, mikor is végre észhez tértem és a szobám felé mutattam az ujjammal.

-A szobám arra van.

Csendesen indultunk el arra, miközben próbáltam csitítani a bennem dúló elviselhetetlen érzéseket, ami nem volt sem kellemes, sem kellemetlen. Inkább olyan, ami megparancsolja nekem hogy nézzek rá, és gondolatok nélkül fürkésszem minden porcikáját.

Leült a bevetetlen ágyamra, majd kíváncsian forgatta a szemét a szobában amik teli voltak a régi emlékeimmel, és a kedvenc dolgaimmal. Azt hiszem az embereket leginkább a szobájuk belsejéről lehet kiismerni. Én egy túlságosan kiismerhető fiú vagyok, akiről a pasztell színek szívesen árulkodnak.
Kíváncsi lennék Jungkook otthonára...Biztosan mindent körbeölel az ő jellegzetes énje.

Az előtte lévő karosszékembe ültem, így esélyem volt tökéletesen látni őt. Epekedve vártam hogy felszólaljon, miközben a vallomásom szavait rendezgettem a fejemben, amik a látványa miatt most összegubancolódva foglaltak helyet az elmémben. Azonban nem azokra a szavakra számítottam, amit ezután mondott.

-A ma délutánt illetően...Sajnálom. Nem kellett volna.

-Mi...-Meglepve húztam fel a szemöldökömet, egyáltalán nem erre a mondatra számítva.

-Összezavarodtam és nem tudtam hogy fejezzem ki magam pontosan. Szeretlek...Mint egy barátot aki nagyon kedves lett számomra. Ezt pedig nem tudom kezelni.

"Barát? Kezelni?"
Kellemetlen borzongás szaladt végig rajtam, miközben ronda szavakkal ostromoltam magamat, hogy hogy lehetek ilyen buta. Tudhattam volna hogy sosem fog olyan feltétel nélküli érzelmeket táplálni irántam, mint én az irányába.

-Remélem nem bántottalak meg nagyon azon a tetőn.

Komolyan nézett rám, én pedig komolyan nem tudtam hogy mit tegyek. Akaratomon kívül szakadt fel egy sóhaj az ajkaimon, majd könnyek a szemeimbe. Olyan boldog voltam hogy végre bármi gond nélkül elmondhatom neki az érzelmeimet...Anélkül hogy kinevetne. Azonban most én tartom magamat nevetségesnek.

-Most bántottál meg.

Súgtam ki halkan gondolkodás nélkül, amit azonnal megbántam. Jungkook arcára meglepettség szökött, de nem szólt semmit. Úgy gondoltam ha saját magam nevetsége tárgyává váltam, akkor most utoljára lehetek az övé is. Mérgesen néztem rá, majd felállva a székből elé álltam.

-Mindig mindent elrontasz! Egy tökéletes pillanatot tettél tönkre most ezzel...Lehet hogy te össze vagy zavarodva, de én egyáltalán nem, és tudom hogy mit érzek. Már nyolc éve tudom hogy mit érzek...És nézd, megint én vagyok a szerelmes bolond! Nevess ki nyugodtan ha akarsz, de semmin sem változtatsz vele.

Zokogva hajtottam le a fejemet, majd a kézfejemmel törölgetni kezdtem őket. Hallottam ahogy az ágyam rugója hangosan felnyikkan, majd megéreztem egy reszketeg kezet a derekamhoz érni. Elmosódott tekintettel néztem fel rá, majd immár magabiztosabban fonta körém a karjait, hogy szorosan magához húzzon. Tágra nyíltak a szemeim ahogy éreztem a testét az enyémhez simulni, a levegővételem pedig szaporábbá vált. De ahogy hallottam nem csak az enyém. Habozva emeltem fel a kezeimet, hogy én is megölelhessem de nem volt hozzá elég merszem.
Jungkook elhúzódott tőlem, majd egy édes mosollyal az arcán közelebb hajolt hozzám, de elkaptam róla a tekintetem. Nem álltam készen semmi ilyesmire még. Egy kedves kuncogás végett a homlokomra adott egy puszit, majd a tenyerét az arcomra simította.

-Mi mindig félreértjük egymást. -Jegyezte meg halkan. -De ezentúl nem akarok elbeszélni magam mellett puszta félelemből. Jimin...-Beharapta az ajkait, majd izgatottan pillantott le rám a csillogó szemeivel. -Lehetek a barátod?

-Igen. -Zavarba esve bólogattam, a padlóra szegezve a tekintetem. Végül vettem a bátorságot, és a szemeibe néztem.

-Szeretlek. -Suttogta a fülembe, amire majd szétcsattantam a feszültségtől amit ezzel okozott. -Na jó, nem akarom hogy zavarba ess.

-Na ki van itt? -Kivágódott a szobám ajtaja, s Siyhuk bácsi vidám valója lépett be a szobába. Megmerevedve tátotta el a száját mikor megpillantott minket így összegabalyodva a lágy fényben úszó helyiségben. Végül megköszörülte a torkát, és kínosan felnevetett.-Tanár vagyok...Meg kellene tanítanom magamnak azt hogy kopogjak mielőtt belépek.

-Siyhuk bácsi én...-Kezdtem el magyarázkodni, miután elléptem Jungkook mellől. Attól tartottam hogy beköp majd anyának, ugyanis én szeretném majd elmondani neki.

-Ha anyukád kérdez rólad, akkor a válaszom az hogy korán lefeküdtél. Így sajnos nem tudtam átadni az ajándékom neked. -Kedves mosoly ült az arcára, majd egy kínos intés után kilépett a szobából.

Jungkookal nevetve néztünk egymásra, majd szórakozottan magához ölelt.
Kezdtem úgy hinni hogy minden rendbe jön körülöttem, és a lelkemben tátongó űrt lassan kezdi befedni a szeretteim támogatása és közelsége. De sajnos azt nem tudtam hogy a szeretteimet nem csak a sors veheti el tőlem, hanem valami sokkal sötétebb dolog is.

Sajnálom a kimaradást! De balesete volt a jobb kezemnek, így egy kézzel kellett gépelnem ami nem volt olyan könnyű. Így most lehetnek a részben hibák sajnos, de ha úgy van javítani fogom. Köszönöm hogy olvastad, és remélem nem volt csalódás! A következő részig is pápá!❤️