@bekka-chan9 kérésére! Remélem elnyeri a tetszésedet, nem tudom, hogy mennyire lett romantikus, inkább cuki szerintemXD... De nem jött más ötletem, remélem azért tetszik!!:/

•Boy x Boy, azaz Yaoi tartalom~•

•U.i.: Köszönöm szépen mindenkinek az ezer(!!) megtekintést a könyvön, nagyon-nagyon meglepődtem hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ennyit összeszednünk!:3 Imádlak titeket, és ezért ma megpróbálok több kérést hozni! Mindenesetre, ma és holnap tuti, hogy fog érkezni naponta legalább kettő kérés!:) (HA az ihlet is engedi:3)

Luv ya all!~

///

-Hé Angel!

Angel Dust felvont szemöldökkel fordult meg, mikor meghallotta a szőke démonlány vidám hangját. Fogalma sem volt, mitől lehetett Charlienak folyton ilyen jó kedve, de ez annyira nem is foglalkoztatta őt. Szimplán csak örült, hogy nem kell babusgatnia őt, ha látta hogy szomorú volt, hiszen  még nem látta annak, azt az egy esetet kivéve, mikor visszajöttek a Katie Killjoy-os eset után.

-Tudod, hogy kinek lesz mostanában a születésnapja?-Mosolygott fel rá Charlie, Angel pedig kérdő tekintetet vetett rá.

-Pfff, Cukorfalat a Pokolban nem szokás ilyenekkel foglalkozni-

-Alastornak.

A pók-démon szájára fagyott a vigyor, amit az előbbi mondatához mutatott, mielőtt azt félbeszakította a lány.

-És...Nekem ehhez mi közöm van?-Morogta, s keresztbe tette mind a négy kezét, testéhez szorítva azokat. Miután Charlie kimondta a Rádió Démon nevét, Angel csak a földet volt képes figyelni, amit a szőkeség is észrevett, és mindent tudóan elmosolyodott.

-Noooooos~ arra gondoltam, hogy szervezhetnénk neki egy meglepetés partit, holnap!-Vigyorgott.

-Ez nem jó ötlet. Gondolod, hogy a Pokol egyik legerősebb, legfélelmetesebb démonja egy igazi partiarc? Az itteni démonok mind könyörtelenek és-

-De csak mi lennénk. Te, én, Vaggie, Niffty és Husk, Alastoron kívül.

-Jól átgondoltad te ezt?-Csípőjére tette egyik alsó kezét, miközben a két felső még mindig mellkasa előtt volt, keresztben. Igazából, legbelül díjazta ezt az ötletet, de mindenképpen figyelmeztetni akarta Charliet, Alastor miatt. A Pokolban nem szokás 'szülinapi zsúrokat' rendezni, mégha az egy szűk baráti társaságot is definiált magában.

-Persze! Minden rendben lesz, viszooont~ Arra gondoltam, hogy csinálhatnád te a tortát!-Mosolygott továbbra is Charlie, Angelre mutatva. Mielőtt azonban még a fiú reagálhatott volna erre, egy ismerős hangot hallott meg, a háta mögül.

-Jó reggelt, miről folyik a beszélgetés?~-Alastor hangja egyszerre volt megnyugtató, és félelem keltő Angel Dust számára. Mi van akkor, hogyha meghallotta azt, amiről beszéltek? "De akkor nem kérdezte volna most meg, nem?" "Vagy lehet csak tesztelni akar minket, hogy hazudunk-e neki?"

-Áh, Alastor! Noooooos-Charlie segítség kérő tekintete eljutott Angelhez, ám még ő sem tudott ilyen rövid idő alatt, kieszelni valami hihető szöveget. Viszont nem akarta, hogy a tervük kiderüljön, még akkor is, hogyha logikusan gondolva nem értett egyet azzal, hogy ez jó móka lenne.

Rögtönzött. Ezért hát közelebb hajolt a vörös-fekete hajúhoz, aki meglepetten csak hátrébb hajolt, ám Angel csak elvigyorodott.

-Ho ho hó, kérlek tartsuk meg a három lépés távolságot, Drága!~-Azzal Alastor lazán felemelte az eddig kezében tartott botját, amin a mikrofonja foglalt helyet, majd annak végével távolabb tolta Angelt, mellkasánál fogva.

-Mehh, bezzeg te mindig bele mászhatsz a magán szféránkba...-Morogta kelletlenül, majd Charlieta nézett, és észrevétlenül bólintott egyet. A lány csak boldogan elvigyorodott, megértve, hogy Angel elfogadta a feladatot, amit rá bízott.-Nem vagy igazságos, tudod?

-Haha, elvégre is a Pokolban vagyunk! Itt senki sem igazságos a másikkal...-Alastor vigyora mellett, a teste körül ekkor emblémák jelentek meg, de csak néhány pillanat erejéig, ugyanis szinte azonnal el is tűntek.

-Hát...Jó.-Rántott vállat a pók, majd megfordult, és elindult felfele, a szobájába. Útközben érezte magán valaki tekintetét, de azzal hitegette magát, hogy biztosan csak Charlie az. Pedig legbelül már szinte imádkozott érte, hogy Alastor legyen az. De mivel nem nézett vissza, nem tudhatta meg ezt.

Bezárta maga mögött a szobája ajtaját, majd rákeresett a neten, hogy mi kell egy torta elkészítéséhez. Tudta jól, hogy valószínűleg nem ez lesz a világ legszebb tortája, hiszen igazából ő nem értett annyira a sütéshez, de...Meg akarta próbálni. A mellkasába kellemes melegsét jelent meg, mikor arra gondolt, hogy Alastor hogyan köszönhetné meg neki a tortát. Egy csókkal? Sima homlok puszi? Vagy esetleg....?

Beharapta az alsó ajkát, mikor egyre piszkosabb gondolatok kezdtek terjengeni a fejében...

"Ma este neki állok, akkor már mindenki alszik. Legalább nem bukhatok le Alastor előtt."

///

Mikor éjfelt ütött az óra, Angel kissé fáradtan, de kilopózott a konyhába. A telefonján megnyitott oldal részletesen leírta, hogyan kell megcsinálnia az epres tortát, amit kigondolt a szarvas-démon számára. Elvigyorodott.

"Illeni fognak egymáshoz."

Lassan elkezdte a hadműveletet. Mindent lépésről lépésre csinált, hiszen még véletlenül sem akarta elrontani a művét. Még magának is alig akarta bevallani, de nem akart csalódást okozni Alastornak.

-AHHH, MI A FASZ?!-Mordult fel kissé hangosabban, mikor hirtelen elkezdett füst szállingózni a tűzhelyből. Kihúzta a tortát, amely kissé meg volt égve, Angel pedig olyan dühös lett magára, hogy már kész lett volna beleverni a fejét a pultba, amikor is, hirtelen egy kéz nyúlt át a karja mellett, amiben egy kanál volt.

A tulajdonos óvatos mozdulattal kanalazott egy kisebb darabot ki a tortából. Angel elhűlve meredt az ismerős ujjakra, és hitetlen tekintettel fordult meg, a gazda felé, aki ebben a pillanatban vette szájába a kanalat, egy mosoly kíséretében.

-DE NE!-Kiáltott fel Angel, nem is realizálva azz egyenlőre, hogy a terve megbukott, hogy csináljon Alastornak egy meglepetés tortát.

-Hmmm...-Nyammogott.-Egész finom lett! Első próbálkozásnak nem is olyan rossz!-Vigyorodott el Alastor.

-Ho-honnan veszed, hogy ez az első próbálkozásom?-Kezdte el kényelmetlen érzéssel a mellkasában a földet nézni Angel.

-Nos, amilyen esetlenül kevertél és többször is elkáromkodtad magadat, nem volt nehéz rájönnöm!-Immár mellé lépett, majd Angelre nézett, aki mostmár vörös arccal meredt lefelé.

-Te...V-végig itt voltál, és figyeltél mint egy stalker?!-Mordult fel, de továbbra sem nézett a férfira. Az csak elnevette magát.

-Haha, vicces volt nézni, ahogy a tortámat próbáltad megcsinálni!

-Remek...-Morogta.-V-várj, honnan veszed hogy a te-

-Végig tudtam arról, hogy a holnapi napon, azaz..-Az órára nézett-A mai napon bulit akartok szervezni nekem. Szinte meg is hatódtam!-Törölt le egy nem létező könnycseppet Alastor, habár, belül tényleg nagyra tartotta azt, hogy meglepetés partit szeretnének tartani számára.

-Ch...-Forgatta meg a szemeit Angel, de tovább nem tudta a földön tartani tekintetét, az állára helyezett ujjak miatt, melyek Alastorhoz tartoztak. A Rádió Démon félig lehunyt szemei, s ezúttal kedves, igéző tekintete szinte rabul ejtette Angelt, aki meg sem tudott szólalno ezután.

-Mondd csak, te nem szeretnéd megkóstolni?-Nem mert hinni a fülének. Most Alastor flörtölni próbált vele? Vagy netán ez csak egy egyszerű kérdés volt? Nem mert semmit sem csinálni, ezért hát, a szarvas-démon cselekedett.

Lehunyta a szemeit, majd ajkait Angeléhez tapasztotta, aki azonnal megejtett egy perverz vigyort, és közelebb húzta magához a démont.

-Tényleg egész finom lett.-Suttogta, mikor elváltak egymástól, Alastor pedig csak elnevette magát.