Dühösen baktat le a lépcsőn, kezében telefonját nyomkodva, majd mikor a lépcső aljára érkezik mindenki körül veszi őt. Charlie aggódó, s kérlelő arccal néz barátjára ám Angel ügyet sem vet rá, megy el mellette, szikrázó tekintettel. Oda kint vihar dúl. Kifejezetten utálja a viharokat ám most fontosabb, hogy eltűnjön innen.

-Angel, kérlek maradj itt. Beszéljük meg.-mondja könyörgően a hercegnő de barátja figyelmen kívül hagyva kinyitja a hotel kapuját. A szél olyan erősen fúj, hogy képes lenne kitépni az ajtót a helyéről, szerencsére nem történik meg. Angel Dust utálta az ilyen nagy szelet, a villámlássál, s dörgéssel egyetemben amik szintén nem maradnak el, miért is maradnának el? Ez egy kibaszott vihar. A viharral együtt pedig az emlékek is előjönnek. Ezért utálja a viharokat, de most már kis listája bővül a hotel lakóival.

-Minek maradjak?-kérdezi dühösen fújtatva, miközben hátra néz. Dühös arca ellenére tekintete egészen mást mutat a világ felé. Kétségbeesés. A hercegnő minden vágya, hogy felvidítsa barátját. Meg akarta ölelni, énekelni akart neki. De nem teszi meg ezek közül egyiket sem mert tudja nem sikerülne ugyanis csak egy valakit akar az pedig nem más, mint a Rádió démon. A hírhedt kibaszott Rádió démon aki az őrületbe kerget mindenkit a folytonos vigyorgásával. De ennél több lapul benne. Hihetetlenül kedves, udvarias, megértő, jó hallgatóság és törődik a körülötte lévőkkel. Legalábbis mindenkivel rajta kívül. De hiszen miért lenne kedves vele? Csak egy pornó sztár aki még csak nem is jó fej. De még csak nem is kedves, vagy udvarias. Nem törődik senkivel sem és nem képes hangosan kimondania érzéseit az az ember iránt aki felé romantikus dolgokat érez. Miért pont őt akarja? Miközben annyi mindenkit megkaphat? Akire csak rá néz már az övé. De nála ez nem működik, s végül odáig fajultak a dolgok, hogy bele szeretett, már amennyire démoni lényként az lehetséges. De ő... Ő nem... Nem mondta el neki, való igaz, de a történtek után már pláne nem is fogja. Mert nem tartja többnek, mint egy perverz kurvát. Még ha igaz is, ez akkor is fájdalmat okoz a szívében. Mintha ezer kést szúrtak volna oda, s még meg is forgatják benne.

-Nem tudom mi történhetett, mert nem voltam ott. De biztos vagyok benne, hogy Al nem akart megbántani.-motyogja Charlie. Oda megy hozzá, s mikor meg áll előtte rá mosolyog, könnyekkel a szemeiben.-Ne menj el. Hiszen te vagy az első páciens em. Egyességet kötöttünk, Angel. -a magasabbik démon habozva pillantott ki a szabadba, majd vissza a hercegnőre. Lehet elsieti a dolgokat, ám ahogy megpillantja őt lépcsőkön lejőve a háttérben gyorsan meg is gondolja magát. Nem fogja bírni. Haza kell mennie.

-Elmegyek.-mondja határozott, majd sarkon fordul. Sietős léptekkel halad át az udvaron ami Charlienak köszönhetően már virágok nőnek a földből, bár a vihar miatt minden bizonyára nem sok éli túl.

-Angel Dust.-teljes nevének hallatára megtorpan. Nagyot nyel. Csak is egy valaki hívta a teljes nevén. Nem akar hátra fordulni. Ha rá néz akkor határozottsága megcsappan és azt nem akarja. -Angel Dust.-ejti ki újra nevét, mire a szólított lassan meg fordul. Nagy hiba volt. Nem látott rajta megbánást egy csepp jelét sem. Miért is sajnálná? Csak az igazságot mondta.-Sajnálom, ha meg bántottalak.-mondja hangosan, de a vihar így is eléggé tompítja, ám nem eléggé ahhoz, hogy a másik ne hallja. Ismételten nagyot nyel, s elfordul. El akar tűnni innen.

-Semmi gond, Alastor. Csak sétálni megyek.-mondja majd ismét elindul, ám ezúttal sokkal lassabban, mintha arra várna, hogy a Rádió démon utol tudja érni. De ő nem megy utána. Nem állítja meg.

-Már tudom, hogy abba hagytad. Miattam, kedvesem.-Angel Dust szemei kikerekednek, könnyekkel tel meg heterokrómiás szemeibe. Al most először becézte őt. Fel néz az égre, majd előre, abba az irányba ahol a pornó stúdió található. Igen, haza kell mennie.

-Ég veled, Al.-a szarvas démon utána akart menni. Magához akart szorítani, lábai azonban földbe gyökereztek. Remegett. Most először érzi azt, hogy érte megéri harcolni. De a teste mást diktál.

-De én nem akarom, hogy elmenj.-suttogja maga elé, ezúttal viszont nem volt elég hangos, hogy ezt ő is meghallja, így hát tovább ment megállás nélkül. Senki sem ment utána.

A vihar már el állt mikor megérkezett. Csurom vizes volt, fázik, s remeg, karjaival körbe öleli felső testét. Mély levegőt vesz, s be kopog hozzá. Ismét mély levegőt vesz amikor hallja a zár kattanását, majd a faajtó lassan kinyílik. Szemei nagyokra tágulnak amint megpillantja édes kis alkalmazottját.

-Angel cakes.-a becenévre össze zsugorodik a gyomra, majd mikor Val arrébb áll beljebb megy a szobába. Becsukja mögötte az ajtót.-Rég láttalak.-mondja kedvesen.-Mi szél hozott erre?-kérdezi mézes-mázos hangon. Angel sosem szerette amikor Val így beszélt, de valahogy most inkább egész nyugtató hatást keltett benne.

-Haza jöttem.-suttogja majd meg áll főnökével szemben, s szomorú arccal felnéz rá. Valentino gyengéden magához öleli kedvenc alkalmazottját, egyik kezével pedig hátát simogatja.

-Üdv itthon, Angel cakes. Már nagyon hiányoztál.-suttogja, fejét a másikéra hajtva.-Remélem most nem fogsz elmenni. Nélküled nagyon magányos vagyok ám.

-Nem csak én vagyok itt. Ott van Vox és Velvet.-motyogja Angel, ezzel utalva, hogy mennyire is pótolható ő. Nem ér semmit sem.

-Ugyan már, Angel cakes. Hiszen tudod, hogy te vagy a kedvencem.-mondja, s kicsit eltolja magától vállánál fogva, hogy szemeibe nézhessen.-Ezt sose felejtsd el.

-Nem fogom.-motyog újra le hajtott fejjel. Valentino mosolyogva emeli föl a pók démon fejét állánál, majd szélesen elvigyorodik. Angel szemeiben rémület fut át amit ő is észrevett. Imádja amikor ennyire fél tőle, hogy a kemény külső mögött egy ilyen érzékeny ember lakozik, ami csak is hozzá tartozik.

-Good boy.-mondja kicsit mélyebb hanglejtéssel, mint ahogy általában szokott beszélni. Beharapja alsó ajkát ahogy megérzi, hogy Angel remegni kezd. Annyira édes. Azokkal a nagy, heterokrómiás szemekkel. Ellenállhatatlanul aranyos. -Na és most, mit csináljunk?-kérdezi, miközben kezével átkarolja derekát, s a hálószobájába vezeti.

-Azt amit te szeretnél.-motyogja a pók démon, s az őt érintő kéz tulajdonosához bújik. Valentino meglepődve néz le rá, majd mikor a szobába érnek az ágyra ülnek. A magasabbik démon keresztbe tett lábakkal ül, míg Angel feszülten ül, rég volt már ebben a szobában, s csak is mocskos emlékei vannak erről a helyiségről. Val ajkaira egy gonosz mosoly terül szét. Pontosan tudja jól, hogy Angel sokkal törékenyebb, mint mutatja magát, s ezzel most be ig bizonyítva hiszen, ha valóban olyan erős lenni, mint mutatja magát, akkor nem jött volna vissza, akkor nem érezné magát ennyire feszülten ebben a mocskokkal teli szobában.

-Hmm... Beszélgessünk. Olyan rég hallottam felőled.-vigyorogva feljebb tornázza magát ágyán. Megpaskolja a maga melletti helyet, ezzel jelezve a másik démonnak, hogy feküdjön mellé. Angel Dust lassan oda ballag a másik démon mellé, ám annak más tervei voltak. Amint mellé ült, két kezével megragadta Angel derekát, s ölébe ültette. A pók démon meglepődöttségtől fel is nyikkan egyet. Felsóhajt ahogy megérzi Valentino fejét amint a hátához érinti, mélyen beszívva illatát amit oly' rég érzett. Túl rég. Már annyira hiányzott neki. -Hogy érzed magad a hotelben?-kérdez rá egyből amivel nem kis fájdalmat okoz a másik szívében.-Jól kijössz a többiekkel?

-I-igen... Mindenki nagyon kedves.-motyogja Angel. Újból remegni kezd mikor megérzi kezeit vékony derekánál.

-Akkor miért jöttél? Ha jól gondolom összevesztél velük, igaz?-a pók démon be harapja alsó ajkát, ahogy vissza gondol a beszélgetésére Alastorral. Kétségtelenül megbántotta, de még sem érez haragot iránta, mert amit érez az annál sokkal erősebb, tartósabb, elszakíthatatlan. -Ide mindig jöhetsz. Nos, amíg persze jó fiú maradsz nem teszek semmit. Én soha nem leszek rád mérges, mert tudom, hogy mindig visszajössz majd.-mondja mosolyogva, majd szorosan magához öleli, nyakát pedig apró puszikkal halmozza el. -De azért örülök, hogy boldog voltál ott. Ezért nem kerestél.

-De most már igen.-mondja, majd szembe fordul vele. Habozva de végül egy csókkal ajándékozza meg főnökét aki örömmel fogadja el bocsánat kérésként.

-Jaj te buta fiú. Ezzel nem fogod tudni megvédeni őket.-vigyorog bele a csókba. A pók démon lefagyva hagyja abba eddigi tevékenységét, s már kérdezne is, ám főnöke gyorsabb volt.-Daddy mindent tud, Angel cakes.-suttogja, jobb kezét a tarkójára teszi, ezzel vonva közel magához.-Bár értékelem ezt az ajándékot. Elég nagy áldozat ez tőled, nem? Annak ellenére, hogy beleszerettél abba a mocskos Rádió démonba.

-Ne beszélj így róla!-csattan fel mérgesen, ám azonnal meg is bánja. Kezeit a szájára tapasztja, de nem ússza meg a büntetést, már késő megbánni.-S-sa-sajnálom.-mondja remegve.

-Mondtam, én sose leszek rád mérges. Csak kicsit megbántottál, Angel cakes. Nem gondolod, hogy ki kéne engesztelned a gazdit?-Angel Dust lesüti szemeit, majd végül megcsókolja Valentinot aki nem bírja ki, hogy ne mosolyogjon bele a csókba, majd mondjon el neki még egy kis apróságot.-Te is tudod, hogy én így fejezem ki szeretetemet irántad. A kis szarvaskád lesz az első.-mondja sejtelmesen, s Angel hiába próbálta volna lebeszélni róla, már nem tudott mondani semmit sem hiszen a keserédes ajkak elhallgattatták őt.

Szép napot mindenkinek! Tudom azt mondtam, hogy ezúttal RadioDust-os sztorit hozok, de láttam erről a párosról egy nagyon jó kis videót és nem bírtam ki, hogy ne írjak róluk. Igaz, valójában nem shippelem őket (RadioDust forever) de azért egész kellemes volt róluk írni, főleg az összetört Angelről. Nem tudom mennyire tudtam jól átadni Valentinot a történetben mivel ugye nem szerepelt úgy a pilotban, de szerintem azért valami ilyesmi... legalábbis remélem xd

Hamarosan hozom a kövi részt, ami már tényleg RadiDust-os lesz :D