Angel Dust oldalara fordulva nyitja ki szemeit. Tekintete főnökének szemeivel találkozik. Lassú mosolyra húzza ajkait, majd egyik kezével az arcát cirógatja.

-Jó reggelt.-motyogja álmosan a pók démon, miközben az őt érintő démon érintésébe bújik.

-Neked is, Angel Cakes. Jól aludtál?-kérdi szokásos mézes-mázos hangján.

-Hmh... Bár jobban örültem volna ha apuci több mocskos dolgok is csinál.-kaján vigyorral az arcán húzodik közelebb Valentinohoz aki eközben egy jó ízű nevetésben tör ki.

-Örülök, hogy ismét a régi vagy sütikém.-mosolyodik el, s egy csókot ad a másik démonnak.-Good boy.-Angel nagyot nyel, majd lassan ki kászálódik az ágyból, s magára kapja ruháit. Val egész végig őt nézte, nem tudta nem őt nézni, bár tekintete leginkább bolyhos mellkasát bámulta. A pók démon miután fel öltözött, lassu léptekkel megy a másik démonhoz aki továbbra is az ágyból nézte őt. Ajkait az övéire tapasztotta, am mielőtt uralhatta volna a helyzetet gyorsan a másik alatt kötött ki. Mikor elváltak Val arcára egy győzedelmes mosoly ült ki.

-Kegyelmezz, daddy.-mondja gúnyos hanglejtéssel, felső kezeit maga elé téve.

-Nem bántalak sütikém.-ad neki egy puszit arcára. Végül le dől mellé, egyik karjával pedig szorosan magához öleli. Csend áll be közéjük, amit végül Angel tör meg.

-Most mennem kell. Még jövök.

-Remélem ezúttal hamarabb, mint legutóbb.-mondja mosolyogva. Ki száll az ágyból.-Bár, azért azt sajnálom, hogy a Rádió démon képes volt ellopni a szívedet.-mondja lemondóan sóhajtva.

-A neve Alastor. És nem lopta el a szívemet. Én adtam neki.-motyogja, s kinyitja az ajtót.

-De neki nem kellett.-Angel meg áll egy pillanatra. Valóban igaza van főnökének. Neki nem kell a szíve.

-Igaz. De...Nos, nem akarom feladni. -mondja egy nagy mosollyal az arcán amitől akaratlanul is a másik démon is boldog volt. Nagy sóhajjal engedi el kedvenc pornószínészét az ajtón. De nem fél, nem is haragszik rá, mert tudja, hogy vissza jön még.

   Angel Dust habozva nyitott ki a hotel ajtaját. Csodálkozva néz körbe a halban. Egy éjszakát van távol, s minden megváltozik. Husk nincs a bárpultnál, Charlie pedig nem ugrálgat össze vissza, s még Nifftyt sem látja takarítani, sem pedig az örökké vigyorgó Alastort. Mi történt itt? Már ment volna fel a lépcsőn a szobájába mikor is Alastor mosolygó arcával találkozik tekintete. Egy pillanatra mindketten megállnak, mintha meg állt volna az idő. Al mosolya egyik percről a másikra tűnt el arcáról. Mondani próbált valamit, de hang nem jött ki torkán. Angel nagyot nyel, s fejében újra a tegnap este eseményei játszódnak le.

-A-Angel D-Dust...-mondja ki nagy nehezen a nevét, s közelebb lépdel a másikhoz. Előtte egy lépcsőfokkal felette áll meg. Alastor nem mosolygott.

-Alastor. El állnál az utamból? A szobámba akarok menni.-motyogja Angel, s mikor elmenne mellette, hirtelen megragadja jobb felső karját és magával húzza a szobájába. Erővel a falhoz csapja, majd bezárja szobája ajtaját. Angel a fejét fogja ami elég nagyot koppant a falon.-Hé, még is mit művelsz te barom?-kérdezi morogva, a falhoz támaszkodva mikor a fájdalom már modhatni az egész testét is átjárja. Igen, Alastor eléggé ért az emberek falhoz csapásához amit Angel Dust első kézből tapasztalhatott meg. De Alastor nem válaszolt a kérdésére. Csak lassan sétált oda a falhoz támaszkodó démonhoz. Mindkét kezével előtte a falon támaszkodott meg, vállai fel és le emelkednek. Idegesnek néz ki, mintha majd' felemésztené őt. De mitől ilyen?

-Hova mentél?-kérdezi ijesztő recsegő hangjával. Pont olyan, mint mikor először érlezett a hotelbe, s jelentetteki ,hogy ha bántani akarna valaki akkor már rég megtette volna. Bér Angel soha nem vallotta be, de vannak olyan idők amikor Alastor megrémíti őt. Szereti őt, nem az a félős típus, de még is... Mikor látja a szemeiben azt a bizonyos dolgot akkor akarva akaratlanul is félni kezd. Főleg mikor az aurája is vele együtt változik pont, mint ez alkalommal is. A pók démon ettől még jobban a falhoz simult, de nem sokat ért el vele. -Fogadjunk a hozzá mentél, igaz?-hangja egyre eltorzultabb, s ahogy szemeibe nézett mintha elveszett volna az őrület tengerén. -Pedig nem megmondtam neked? Hogy soha többé nem menj hozzá.-Angel Dust mérgesen húzza össze szemeit, majd húzza ki magát.

-Ja, de te nem vagy a főnököm!-áll ki magáért amit azonnal meg is bánt mikor a Rádió démon ököllel a falba vert pont feje mellett. A fal be tört de ennél nagyobb gondja is van. Alastor állapota egyre rosszabb. -Ú-úgy értem...-védekezően maga elé teszi mind a négy karját, de ezzel sem ért sokat, főleg, hogy Alastor árnyemberei azonnal segítségére mennek, s lefogják a pók démon karjait. -Ez kissé igazságtalan nem gondolod?-kérdezi motyogva, lehajtott fejjel.

-Ahogy az is, hogy a hátam mögött dugsz vele!-csattan fel mérgesen. Angel Dust szemei ki kerekednek, még a szája is tátva marad. Ám a tegnapi eset ismét gondolatai közé furakodik.

-De hiszen te nem tartasz másnak, mint egy kurvának, nem? Mikor elmondtam féleg részeg állapotban mindent.-morogja Angel, s meglepődöttsége haragba vált át.-Te vagy az aki el utasított!-kiáltja mérgesen, miközben minden erejével azon van, hogy ki szabaduljon az árnyemberek szorításaiból. -Te voltál az aki-

-Mondtam én egy szóval is, hogy utállak? Hogy nem akarlak?-a pók démon nagy szemekkel gondol vissza a tegnapra... Ám hiába kutat emlékei között, sehol sem találja a válaszokat. Mert Alastor egy szóval sem említette azokat, s erre Angel Dust is hamar rá jött, ami miatt arcára halvány pír szökik.

-De te még is azt mondtad, hogy-

-Igen, azt, hogy nem szeretem az olyankoat akik kurválkodásból élnek meg. De valamit elfeljtettem valamit megemlíteni mert szinte azonnal leléptél.

-És mi lenne az?

-Hogy a munkád ellenére én még is beléd szerettem, kedvesem.-mondja ezúttal már mosolyogva. Az aurája ismét normális lett, a hangjával együtt.-Ezért azt akarom, hogy lépj ki ha komolyan gondolod és éljünk együtt továbbra is a hotelben. Együnk együtt újra Jambalayat és sétáljunk ismét a hátsó kertben olyan dolgokról beszélgetve amikről senki mással nem beszélnénk. Nyírjunk ki közben pár démont szórakozásképp és...És...-Alastor kissé zavartan oldalra fordítja a fejét úgy fejezi be mondatát.-...És tegyünk meg olyan dolgokat amiket más esetben mással nem tennék meg soha.

-Alastor...-motyogja, s lassan elmosolyodik. Az árnyemberek is elengedik a pók kezeit, amiket aztán a nála kicsit alacsonyabb démon nyakába teszi, míg az alsó kettőt a dereka köré.-Ki gondolta volna, hogy a nagy és hatalmas Rádió démon ennyire romantikus.-mondja kuncogva, közelebb hajolva a másik arcához.-Akkor ez alkalommal megengednéd, hogy megcsókoljalak?-kérdezi ajkaira suttogva. Alastor habozva ugyan, de bólint egyet. Angel lassan tapasztja egymáshoz ajkaikat. Nem mélyíti el csókot, nehogy elijessze Alastor a mohóságával.

-Remélem többé nem fogsz hozzá menni.

-Csak nem féltékeny vagy?

-És ha igen?-kérdezi motyogva, le sütött szemekkel. Arcára halvány pír szökik. A pók démon elneveti magát a csodálatos látványon, s egy puszit ad arcára.

-Olyan aranyos vagy.-öleli szorosan magához amit Alastor kicsit sem bán. Örül, hogy végre együtt lehet azzal akit szeret.

Sziasztok! Remélem mindenkinek tetszett a kis folytatás féle, aminek a végét kicsit összecsaptam. A "You'll be back" második részét Eszti9988 kommentje miatt írtam, szóval remélem tetszett neked is - a hanyagságom ellenére is :)

A kövi sztori azt hiszem már Charlie x Veggie is lesz ami az első yuri sztorim lesz (a "sötét múlt" sztorimat kivéve de azt nem igazan lehetne annak mondani) Szóval ne öljetek meg ha nem lesz olyan jó :D